Önmagában ebben a levesben nincs semmi különleges. Persze nem azt állítom, hogy teljesen hétköznapi vagy, hogy amióta az eszemet tudom így főzzük. Mert nem így van. Ez egy klasszikusan olyan levesféle, ami azért született meg, mert tényleg abból kellett főzni, ami éppen a hűtőben volt és hát ez lett belőle. Tény, hogy a kényszer szülte, de nincs ebből bántódás, nem nyílik panaszra a szám. Sőt! Annyira örülök, hogy megszületett, hogy gyorsan blogra is vetem a dolgot, hogy el ne felejtsem 'míg jön a legközelebb. Találni sem lehetett volna jobbat erre az esős, pénteki ebédre. Egy pikáns, selymesen krémes, egyszerű leves mindennapi hozzávalókkal feltúrbózva. Valahogy így mutatnám be, ha színpadra kéne állnom és hivatalosan bejelentenem. 

1 ek vaj

3 ek olaj

1 közepes fej vöröshagyma, fonomra aprítva

1 gerezd fokhagyma

30 dkg petrezselymgyökér, tisztítva, vékonyra karikázva

40 dkg krumpli, hámozva, apróra kockázva

6 dl alaplé vagy víz

20 dkg száraz kolbász, kockázva

5 dkg dióbél, pirítva, durvára aprítva

só, frissen őrölt bors, szerecsendió

negyed citrom reszelt héja, leve

A vajat egy 3-4 literes edényben összeolvasztom az olajjal. Ráborítom a hagymát, finoman sózom és 4-5 percig pirítom. Ráreszelem a fokhagymát, hozzákeverem a felkarikázott petrezselymet és további 6-7 percig pirítom. Egy-egy kanál vízzel meglocsolom, hogy gyorsabban puhuljon. Hagyom egy kicsit "lepirulni", ettől ízesebb, édesebb lesz. Hozzáadom a krumplit, felöntöm az alaplével, sózom fél tk sóval és lefedve 10-12 perc alatt puhára főzöm. Borssal, szerecsendióval ízesítem. Utóbbival csak óvatosan, éppen csak egy késhegynyi kell belőle. A végén botmixerrel pürésítem. Ha túl sűrű, ízlés szerint higítjuk. Én sűrűn szeretem. Citrom reszelt héjával, levével ízesítem. A diót száraz serpenyőben megpirítom. A kolbászt pár csepp olajaon ropogósra sütöm. Együtt tálalom a levessel.