Az ígéret szép szó! Tartja a mondás amit én is teljes mellszéleséggel támogatok. Történt ugyanis, hogy tegnap este vendégségben voltam, grilleztünk az erkélyen. Pontosítanék. Szabi és én gin toniccal a kezünkben a kinti székeken pöffeszkedtünk és onnan osztottuk az észt. Aztán halálos nyugalommal néztük, ahogy a húsból kicsorgó zsír lángra kap majd hidegvérünket megőrizve jeleztük Chef Gergőnek, hogy valami nem stimmel az étellel, szóval ha végzett a következő koktélt bekeverésével nem ártana, ha ránézne a szerkezetre. Konkrétan lángolt a cucc, ami okozott azért némi pánikot, de urai voltunk a helyzetnek. Persze készült róla fotó is, ami perceken belül már a Face-en volt, tudtava az ismerősökkel, hogy mi bizony szeretünk és tudunk is veszélyesen élni. "-Pörzsanyagot és füstös ízt biztos kapott a hús!"- jegyeztem meg kedvesen, de nem akartam kihúzni a gyufát,-amúgy is minek, amikor van saját tűzünk- inkább kértem egy újabb italt a kezembe. Abból nagy baj nem lehet! :) Meghívóim nyaralásból jöttek és cserébe azért, hogy locsoltam a növényeket megjelenhettem, hogy átvegyem a spanyol vásárfiát, egy szál chorizo kolbász képében. Kérdezés nélkül, ömlesztve kaptam az infót arról, hogy hogyan készült, hogy miért penészes és természetesen a felhasználásra vonatkozóan is kaptam tippeket, hogy szerintük mire jó és mibe tegyem. Na, itt jött el az a pillanat, amikor finoman jeleztem, hogy nem érdekel a körítés és különben sem vártam ellenszolgáltatást az "itatásért" cserébe, de ha már így alakult, akkor élnék a szabadság lehetősőgével és úgy használnám fel a suvenirt, ahogy az nekem tetszik, mondjuk egy klassz salátában, sok-sok mindennel összekeverve. Némi hüppögést és pofavágást követően azért Szabiból még kibuggyant a mondat, hogy legalább annyit megtehetnék, hogy beleírom a posztba, hogy a jófajta kolbászt kinek köszönhetem! Nos, állom a szavam! Megtettem! A vacsora amúgy elég jól sikerült, tűzóltók és porraloltó nélkül zártuk a vidám nyári estet. #basszodasalival #ultimatesalichallenge  

fél fej brokkoli, diónyi rózsákra szedve (kb. 30 dkg)

15-20 ceruzabab (én csak a szár részét végom le, a hegyét nem)

30 dkg tarhonya (itt gépi sörét)

20 dkg félkemény vékonykolbász, kb. centisre kockázva, ha lehet csípős

friss vagy szárított chili ízlés szerint (nagyon jót tesz a csípős íz az egésznek)

fél lime leve

3 ek olíva olaj

3 csokor friss petrezselyemzöld, durvára aprítva

2 szál újhagyma, vékonyra karikázva

3 ek kesudió, vagy mogyoró, vagy mandula durvára aprítva

só

Felforralok kb. 2 liter vizet. Sózom 1 tk sóval. Mellé készítek egy tál hidge vizet. Beleteszem a forrásban lévő vízbe a brokkolit és a babot, fedő alatt 2 percig főzöm, majd a tálba szedem. A főzővizet újra felforralom, beleszórom a tarhonyát és 9-10 perc alatt készre főzöm. Leszűröm, langyosra hűtöm, hagyom lecsepegni. Szóval amíg fő a tarhonya, egy serpenyőben, közepes lángon 1 ek olajon pár perc alatt kipirítom a kolbászból a zsírt. A kolbászt konyhai papírra szedem, a zsírba 3 ek olíva olajat és fél lime levét keverem. Beleforgatom a brokkolit és a babot, majd az egészet a lecsepegtetett tarhonyával, aprított hagymával, petrezselyem és kolbász kétharmadával egy tálban összekeverem. Ha nem elég intenzív további lime-mal, sóval ízesítem. Tálaláskor megszórom a maradék petrussal, kolbásszal és kesudióval.