Mindjárt itt az év utolsó napja és másnap (muhahahha) úgy szokás, hogy illik adni a szerencsének és a jövendő gazdagságnak legalább egy esélyt. Brit tudósok biztosan bebizonyítanák, hogy ennek az egésznek semmi, de semmi értelme és valóságalapja sincsen, de itt most nem is ez a lényeg. Most őszintén, ki hiszi ezt el? Ki az, aki ettől teszi függővé a következő 365 nap sikerességét? Ki az, aki olyan, mint én, hogy bár nem vagyok babonás, de lencse mindig van az asztalon, mert mi van ha mégis ezen múlik? Esküszöm, tiszta hülye vagyok. Mondjuk a mai napig ha aprót találok az utcán lehajolok érte, megköpködöm háromszor, elmormolom, hogy Apád, anyád idejöjjön, majd eldobom a hátam mögé. Vagy vannak olyan esetek, amikor inkább telefon nélkül vagyok egy darabig mert bent felejtem, de nem megyek vissza a lakásba, mert néha elhiszem, hogy balszerencsét fog hozni. Persze legtöbbször szarok erre és simán visszabaktatok és olyankor még a küszöbön sem bohóckodok, hogy megtörjön az átok. Érdekes dolgok ezek, bár azt mondom, hogy ennél nagyobb gondom soha ne legyen, mint hogy néha elragadtatom magam és hagyom, hogy beszívjanak ezek a régi, népi babonák. Néha jó a sötét odalra állni és elhinni, hogy van bennük némi igazság. Ártani még nem ártottak. Na, gyorsan le is kopogom! Egyetek lenécsét!

40 dkg főtt, langyos vagy hideg lencse (babérral, hagymával megfőzve, de nem szétfőzve)

3-4 db lédús mandarin, kettő gerezdekre szedve és megfelezve, kettőnek a kifacsart leve kell

1 tk mustár (lehet csípős)

fél dl olíva olaj

egy érett avokádó, kockázva

1 keményebb húsú körte, kockázva (nálam Alexander)

2 szál újhagyma, vékonyra karikázva

3-4 dkg kesudió, vagy mandula, dió, mogyoró durvára aprítva

10 dkg friss spenótlevél, nálam bébi

só, chilipehely, frissen őrölt bors

A mandarinok kifacsart levét egy nagyobb keverőtálban (akkora legyen, amibe belefér a lencse) kikeverem a mustárral. Folyamatos kevergetés mellett fokozatosan hozzákeverem egy habverővel az olajat is. Sózom, borsozom. Ha nem elég édes a mandarin leve, adhatunk  hozzá fél tk mézet. Ebbe az emulzióba forgatom bele a lencsét, az avokádót, a körtét, hagymát és a félbevágott mandarin gerezdeket, majd fél-egy órára a hűtőbe teszem. Így kicsit átjárja a pác íze. A pihentett alapot összeforgatom a spenóttal, sózom, borsozom ha kell. Meglocsolom 1-2 ek olíva olajjal és ha nem elég savas, facsarhatok rá még mandarin levet vagy pár csepp balzsamecetet. Tálaláskor megszórom chilipehellyel és aprított kesudióval.

Már megint elment az eszem és olyat főztem, amit szerintem előttem még soha, senki. Kinek jutna az eszébe ezt a két szerencsétlen növényt egy fazékba tenni? Úgy értem, hogy rajtam kívül. Magam sem értem, hogy miért és honnan, egyszerűen csak ki akartam próbálni, mert azt éreztem, hogy vagy nagyon jó lesz a végeredmény, vagy konkrétan ehetelen szar. És én azt nem éltem volna túl. Viszont még élek, így szerényen mondhatom, hogy a leves minden várakozásomat felül múlott és kicsit bele is szerelmesedtem. Soha nem mondanám, hogy a kedvencem, de most igen! Határozottan kijelenthetem, hogy ez a kedvenc sütőtöklevesem. Persze nem tagadom, hogy a húsgolyók nagy szerepet játszanak ebben, de az van, hogy ez a leves nélkülük is simán megállja a helyét a nem létező levesversenyen. Szuperszónikus! Ennyi.

5 ek olaj ( a padliszán simán, mint a vatta szívja magába)

1 közepes fej vöröshagyma, finomra aprítva

1 geretzd fokhagyma

2 késhegynyni őrölt fahéj

fél tk őrölt rümai kömény

1 padlizsán (kb. 30 dkg) meghámozva, másfél centisre kockázva

1 kisebb sütőtök (kb 80-90 dkg), hámozva, kockázva

6 dl alaplé

A húsgolyókhoz:

30 dkg darált pulykahús (vegyesen)

1 kisebb vöröshagyma, finomra aprítva

1 kisebb gerezd fokhagyma

fél tk currypor

2-3 dkg friss koriander vagy petrezselyem, kétharmada aprítva

tálaláshoz chilipehely, lime

Egy nagyobb fazékban közepes lángon olajat hevítek. Ráborítom a hagymát és 3-4 perc alatt megpirítom. Közben finoman sózom. Ráreszelem a fokhagymát, fűszerezem fahéjjal és köménnyel, majd további pár másdopercig együtt kevergetem az egészet. Hozzáforgatom a felkockázott padlizsánt és 5-6 percig folyamatos kevergetés mellett lepirítom. Ráborítom a tököt, további egy perc kevergetés majd felöntöm az alaplével és lefedve, a forrástól számítva 10-12 perc alatt puhára főzöm. Ezalatt egy serpenyőben 2 kanál olajat melegítek és megpirítom benne a hagymát. Fokhagymával, sóval, curryvel ízesítem. A húst egy keverőtálba teszem, ráborítom a fűszeres hagymát, a friss koriander vagy petrezselyem kétharmadát majd alaposan összedolgozom az egészet. Vizes kézzel diónyi golyókat formázok és forró serpenyőben 6-7 perc alatt némi olajon megsütöm őket. Én az idő felénél letakarom egy fedővel, így biztosan nem marad nyers a golyók közepe. A megpuhult levesalapot összepürésítem, sózom, borsozom ha kell. Fél lime levével ízesítem. Tálaláskor maradék friss fűszerrel, chilivel ízesítem. A golyókkal együtt fogyasztom. 

Amikor két éve Szemere Kata megkérdezte, hogy van e kedvem forgatni velük a NolTv-re videókat, én voltam a világ egyik legboldogabb embere. Azon az estén amúgy is túlcsordult a pozitív energia, hiszen Mautner Zsófi unszolására végre megszületett FőzelékesFeri is. Soha rosszabb napom ne legyen, mint amilyen az volt. Katával sokat beszélgettünk, próbáltuk kitalálni a helyemet a rendszerben. Nagy megtiszteltetés volt Chili és Vanília mellé beállni állandó tagnak, szóval a léc elég magasra volt téve. Elkezdtük hát, szokatlan, furcsa helyekre mentünk, amiről finoman szólva nem a gasztronómia ugrik be elsőre az embernek ha meghallja azokat. Centrál színház, Király utcai virágbolt, Cirko mozi, Iparművészeti Múzeum, Nagytétényi Kastélymúzeum. Majd kikötöttünk és végleg le is horgonyoztunk a gangom szúette, kopott ablakánál. Rengeteget röhögtünk, Katával spannoltuk egymást, énekkel, hülye tánccal szórakoztattuk magnkat ha a helyzet úgy kívánta.  Perjéssy Gábor operatőr ezeket mindig rögzítette és galád módon előszeretettel fel is használta "gegnek" a filmekben. Izgatottan vártam a csütörtök reggeleket, hogy végre lássam az éppen aktuális kisfilmet. Közben bővült a csapat, mondhatom, hogy a gasztronómia nagyjai forgattak hétről-hétre videókat. Színes kis közeg volt ez, ahol minden teret kapott, ami az embereket aktuálisan foglalkoztatta. Emberien, hitelesen és mindezt bárki számára elérhetően. Viszont, mint mindennek, egyszer ennek is vége lett. Összejöttünk hát, nosztalgiáztunk kicsit de nem keseregtünk, örültünk, hogy volt és részesei lehettünk. Ezt a tésztát (ehhez hasonlót, mert az Olaszt nem lehet lefőzni) Giuseppe főzte azon az estén, amire sokáig, nagyon sokáig emlékezni akarok. Csapat! Szuper volt veletek! Kösz mindenkinek!

30 dkg brokkoli, rózsáira szedve, diónyi méretűre aprítva

30 dkg fusilli tészta

4 ek olíva olaj

3 csík szardellafilé

8 cm póréhagyma (én most a zsenge zöldjét is használtam) hajszálvékonyra karikázva

1 duci gerezd fokhagyma

fél tk chilipehely vagy chili ízlés szerint

3 dkg vaj

15 szem fekete olívabogyó lecsepegtetve, félbevágva

táláshoz friss petrezelyem, pirított kesudió durvára aprítva, pár csepp citromlé

frissen őrölt bors

Egy nagyobb fazékban felteszek forrni 2 liter vizet. Ha már lobog, megsózom egy tk sóval és beledobom a brokkolit. Bekészítek egy tál hideg vizet és 3 perc után kiszedem és lehűtöm a rózsákat. Ebbe a vízbe szórom bele a tésztát és al dente (fogkemény) állagúra főzöm. Amí fő a tészta, egy egy 26-28 cm átmérőjű serpenyőben olajat hevítek. Beleteszem egészben a szardella csíkokat és egy fakanál segítségével az olajban feloldom azokat. A kevergetés hatására szétmállik és krémes lesz. Ráborítom a hagymát és 3-4 perc alatt puhára pirítom. Meglocsolom egy-egy kanál főzővízzel, hogy gyorsabban puhuljon. Ráreszelem a fokhagymát, chilivel szórom és 8-10 másodpercig illatosra pirítom, majd ráborítom a lecsepegtett brokkolit. Félreteszem, közben leszűröm a tésztát, a főzővízből egy decit meghagyok. A meghagyott levet a hagymás alapra öntöm, hozzáforgatom a kifőtt tésztát és az olívabogyót majd az egészet 2 percig forralom. A végén vajjal dúsítom. Sózom, borsozom ha kell. Mivel a szardella alpból sós, vigyázzunk vele. Tálalásnál friss petrussal, pár csepp citromlével és pirított kesudióval  turbózom.

Meggyőződésem, hogy sokan a székelykáposztát "nagymagyar" ételnek gondolják, pedig nem az. Már-már közhelyes a története, szerintem a legjobb ételek mindig valami hasonló regefonál mentén születnek meg. Adott egy Székely József nevű pasi, aki mellesleg és merő véletlenből Petőfi barátja volt és levéltáros is egyben. Ettek volna, de a konyha már hiányos volt. Maradék káposztafőzelék és pörkölt volt még a tűzhelyen, ezt keverték össze a korcsmrosék és adták az asztalra, egyétek! Legközelebb a költő már így rendelte az ételt. Kérek egy székelykáposztát! Azt nem tudom, hogy mennyire számít szenetségtörésnek trollkodni a recepttel, de én vettem a bátorságot és kicsit belenyúltam. Szeretem én az eredetit is, de nem én lennék, ha nem lenne benne valami csavar, fricska vagy csak egy kis huncutkodás. Ártani nem ártott neki, a többit majd ti eldöntitek! Ez a Székely most meghódította Indiát!

fél kg pörköltnek való disznóhús, kockázva (én lapockát használok)

2+2 ek kacsazsír

1 nagy fej vöröshagyma, finomra aprítva

1 duci gerezd fokhagyma

1 tk currypor

csapott tk őrölt római kömény

7 dl liter alaplé

fél kg savanyúkáposzta, átmosva, aprítva

1 dl zsíros tejszín (min. 30%-os zsírtartalom)

1 tk étkezési keményítő

só, frissen őrölt bors

tálaláshoz friss koriander, chilipehely

Egy serpenyőt felhevítek, zsírt olvasztok rajta és 2-3 részletben, pár perc alatt megpirítom benne a kockázott húst. Közben finoman sózom. Félreteszem. Az aprított hagymát közepes lángon a kacsazsíron 4-5 perc alatt megpirítom. Sózom. Ráreszelem a fokhagymát, fűszerezem curryvel, római köménnyel és 8-10 másodpercig együtt kevergetem őket. Vigyázok, nehogy megégjen. Hozzáforgatom a lepirított húst a kifolyt levével együtt, átkeverem majd felöntöm az alaplével vagy vízzel. Sózom, borsozom, lefedve háromnegyedes készültségűre főzöm. Nekem kb. 35 perc volt. Hozzáadom az átmosott, aprított káposztát és további 15-20 percig főzöm. A levet pótlom, ha kell. Ne lepje el, éppen csak látszódjon. A tejszínt kikeverem a keményítővel és ha már összefőtt az alapom, besűrítem vele. Csak összemelegítem. Sózom, borsozom ha kell. Tálalásnál friss korianderrel és chilipehellyel szórom meg az ételt.

Vannak az életemnek olyan területei, ahol a spontaneitás elfogadható. Ebből kifolyólag léteznek olyan területei is, ahol már kevésbé tudok lelkendezni a hirtelen ért ötleteknek. A mai napon - talán a sors akarta így - kijutott mindkettőből. Katámtól kullogtam haza a körúton, műanyag lavór, fázisceruza, hypo és még ki tudja, hogy mik után kutatva a délutáni villanykapcsoló takarításhoz. Árpi szerint igazi kincsek, mind a hatvanas évekből valók. Azok, aminek a gombjai úgy világítanak a sötétben, mint a szentjánosbogarak. Egyik boltból estem a másikba, sorra pipáltam a lista darabjait. Az utolsó lyukba kétszer is bementem, mivel a csodás lila lavóromat a pénztárnál felejtettem. Na igen! Van, hogy szórakozott vagyok! Talán mert a vegyszerek és körömkefék kevésbé hoztak lázba, mint a leendő főzelék ebédem. Végig azon kattogtam, hogy vajon mi legyen. Krumplit kívántam, de szerintem már mindent összekevertem vele, valami újra fájt a fogam. Bementem egy sarki zöldségeshez és lesz ami lesz alapon válogatni kezdtem. Krumpli az kell meg hagyma is, foki van még otthon, azt most nem viszek. Petrus mindig jó a háznál, jöhet egy nagy csokorral, de azt még mindig nem tudom, hogy a főzelék karaktere mi legyen! Nézek ki a fejemből, már-már kétségbe esek, amikor megakad a szemem egy zacskó zöld levélen. Az sóska?-kérdezem. Majd jön a helyeslő válasz és hogy kérem-e. Na Ferkó! Még sose ettél! Talán éppen itt az ideje, egy kis spontán akció ugyan mit árthat? Tán belegebedsz, ha nem ízlene? Bele! De ízlett! Már nem vagyok sóskaszűz! Örökre elveszítettem.

1+1 ek vaj

2-3 ek olívaolaj

1 közepes fej vöröshagyma, finomra aprítva

1 gerezd fokhagyma

1 kg krumpli, tisztítva, kockázva

1 csapott tk só

4 dl alaplé

1 babérlevél

20 dkg friss sóskalevél, leszárazva, megmosva

1 dl sűrű tejföl

fél lime leve

só, frissen őrölt bors

a tálaláshoz pirított mogyoró, chilipehely, friss petrezselyemzöld

Egy 2-3 literes edényben, közepes lángon a vajat összeolvasztom az olajjal. Rászórom a hagymát, finoman megsózom és kevergetve 2-3 perc alatt megpárolom. Adok hozzá 1-2 ek alaplevet vagy vizet, hogy gyorsabban főjön. Ráreszelem a fokhagymát, 8-10 másodpercig pirítom. Hozzáadom a kockázott krumplit, alaposan elkeverem, hozzáöntöm az alaplevet, sózom, beledobom a babérlevelet és a forrástól számítva 10-12 perc alatt lefedve puhára főzöm a krumplit.  Amíg a krumpli készül, egy minimum 26 cm átmérőjű serpenyőt hevíteni kezdek. Meglocsolom 1 ek olajjal, hozzáadom a vajat, összeolvasztom majd ráteszem a megmosott, lecsepegtett sóska kétharmadát. Sózom, borsozom, adok hozzá 2 ek vizet és 1 perc alatt megfőzöm. Közben többször átforgatom. Hagyom hűlni, majd alaposan kinyomkodom a levét. Egy kanálnyit meghagyok. Egy magas falú mérőedénybe teszem a sóskával együtt, belekanalozom a tejfölt és egy bátor merőkanál főtt krumplit is, majd az egészet összepürésítem. A pürét visszaforgatom az alapba. Sózom, borsozom, lime levével ízesítem. A maradék sóskát durvára vágom és a forró főzelékhez keverem.Tálaláskor pirított mogyoróval, chilipehellyel, aprított petrezselyemmel szórom meg.

"Barbár táj barbár szóra kapatja a szám". Reggel úgy ébredtem, hogy morcos leszek és nyűgös, azt éreztem, hogy nem akarom ezt az átkozott keddi napot. Reggeli rutin, minden rendben halad, bőven időben vagyok, nem is értem, hogy mi lehet a baj.  Kilépek a kapun, csupa köd a tér, az orromnál valamivel tovább látok, de jó, hogy van helyismeret. Irány a metró, a csilli négyes az én vonalam. Itt, a "Pápán" nem sok a történés, se hosszú sor, se lökdösődés, se borzasztó, nyomasztó hangulat. Nyugodt három megálló, majd az automata lépcső kényelmével a felszínre emelkedem. Baszki! Süt a Nap! Napszemcsi On, mire a Csarnokba érek már mosolygok. Bandiéknál már csicsergek. Irány a Bazilika, a kedvem nem szegi, hogy a 47es villi helyet pótlóbusz jár és rohanhatok egy saroknyit a dögnehéz táskákkal a vállamon. Fél óra múlva terheimtől szabadulva újra utcára kerülök, irány Eszter és a virágbolt a Király utcában. Ma úgy döntöttem, hogy virághoz főzök. Már köti, adja, puszik, vigyorgok. Séta a Lumenbe Zsuzsihoz. Éppen felmos, az ajtóból adom le a rendelést, röhögünk. :) Nem lépkedem össze a frissen mosott padlót, fizetek és pik-pak újra a "Pápán" vagyok. Délután 1 óra van. És jó a kedvem. Most pontban 4. És még mindig csillog a szemem. Hát, ilyen ez. Ma belefőztem a jókedvemet ebbe az ételbe! Egyétek, szeretettel, kedves emberek! Peace

1 ek vaj

3 ek olaj

1 póré 10 centis fehér része, hosszában negyedelve, vékonyra szeletelve

1 gerezd fokhagyma

1 tk currypor (madras)

40 dkg cékla, hámozva, egy centisre kockázva

40 dkg zellergumó, hámozva, egy centisre kockázva

40 dkg sárgarépa, egy centisre kockázva

3 dl alaplé

1 dl min. 30%-os tejszín

só, bors

negyed lime leve

tálaláshoz friss koriander, pirított mandula

A vajat egy 3-4 literes lábosban, közepes lángon összeolvasztom az olajjal. Ráborítom a hagymát, finoman megsózom és folyamatosan kevergetve 3-4 perc alatt puhára főzöm. Egy-egy kanál vízzel meglocsolom, hogy gyorsabban puhuljon. Ráreszelem a fokhagymát, megszórom curryvel majd további 10-15 másodpercig pirítom a keveréket. Először a céklát adom hozzá, 3-4 percig kevergetem, 2 kanál vizet adok hozzá. Következő lépésben a répa kerül az edénybe, szintén 3-4 percig kevergetve pirítom, végül a zeller is a többi közé landolhat. Átforgatom, felöntöm az alaplével, sózom, borsozom majd lefedve közepes lángon 10-12 percig főzöm, közben többször átkeverve. Ha roppanósra puhultak a zöldségek ráöntöm a tejszínt és 2-3 percig nagy lángon forralom, hogy krémesen besűrűsödjön a levem. Lime levével ízesítem. 4-5 percig állni hagyom, sózom, borsozom, ha kell. Korianderrel, mandulával tálalom.

Ezt a levest szándékosan nem hívom minestronénak, hiszen nem az. Igaz, van köztük hasonlóság bőven, de maradjunk annyiban, hogy ez egy paradicsomos zöldségleves. Ha jobban belegondolok, akkor az állaga már-már annyira sűrű és krémes, hogy akár le is főzelékezhetném, de nem teszem. Mióta van egy főzelékben tarhonya? Ekkora hülyeséget!! Maradjunk a realitások talaján, nem kell mindent agyonmagyarázni. Azt tudom, hogy nagyon bennem volt a főzni akarás és azt is tudtam, hogy valami tartalmas, őszi-téli vagány kajára vágytam. Olyanra, ami egyszerre tészta de mégsem az, olyanra, ami húsos is de nem az a szeletelt forma és olyanra, ami telis-tele van zöldségekkel, de mégsem egy fasírttal megpakolt őszi finomfőzelék. (Apropó! Hogy ez mekkora ötlet!) Szóval feladtam magamnak a leckét, de azt hiszem, hogy sikerült kellőképpen megoldanom ezt a mesébe illő feladatot. Vittem is ajándékot meg nem is! Volt is rajtam ruha, meg nem is. Gyalog is mentem, meg nem is! Könyörgöm, hogy főzzétek meg! Egyszerűen szuperszónikus!

25 dkg kelbimbó

1 ek vaj

3 ek olaj

egy egész póréhagyma, hosszában félbevágva, fél centis félkarikákra szeletelve

2 gerezd fokhagyma

1 közepes zellergumó (kb. 40 dkg), másfél centisre kockázva

40 dkg sárgarépa, másfél centisre kockázva

1 liter főzőlé (a kelbimbókat ebben forrázom le)

3 dl paradicsomlé

10 dkg gépi tarhonya

5 dkg bébispenót

25 dkg darált pulykahús

fél tk őrölt római kömény

só, frissen őrölt bors

(a hagyma pirításakor adhatunk hozzá finomra aprított friss kakukkfűvet, rozmaringot is akár)

Egy lábosban felteszek forrni egy liter vizet. A kelbimbók talpát levágom, a hibás leveleket leszedem. Megfelezem őket, a nagyobbakat negyedelem. A forró vizet fél tk sóval sózom és 6-7 percig főzöm benne a zöldséget. Hideg vízbe szedem őket (a levet megtartom), hogy megtartsák a szép, zöld színüket. (blanchirozom). Egy 4-5 literes lábosban közepes lángon a vajat összeolvasztom az olajjal. Ráborítom a felkarikázott póréhagymát, finoman sózom, majd 4-5 perc alatt puhára főzöm. Egy-egy kanál vízzel meglocsolom, hogy gyorsabban puhuljon. Ráreszelem a fokhagymákat, pár másodpercig együtt kevergetem, majd hozzáforgatom a kockázott zellert és a sárgarépát is. 3-4 percig együtt pirítom őket, majd felengedem a félretett forrázóvízzel és a paradicsomlével. Levedve, a forrástól számítva 4 percig főzöm.  Ezután beleszórom a tarhonyát és további 4 percig főzöm a levest. Közben a darált pulykahúst fél tk örölt római köménnyel és negyed tk sóval ízesítem. Alaposan összedolgozom, majd vizes kézzel dióbél nagyságú golyókat formázok. 12-13 db lesz belőle. Az alaphoz keverem a leforrázott kelbimbókat és egyenként a húsgolyókat is a levesbe teszem. Lefedve további 4 percig főzöm. Elzárom a tüzet, a spenót felét beleforgatom az alapba és 8-10 percig lefedve állni hgyom az ételt. Sózom, borsozom ha kell, tálaláskor a maradék friss penóttal szórom meg.

Ez az étel annyira pofonegyszerű, hogy sokszor magam is meglepődöm rajta. Régi nagy kedvencem, igazából nem is értem, hogy eddig itt miért nem foglalkoztam komolyabban vele. Én annyira rákattantam, hogy az elmúlt 1 hétben háromszor is megfőztem. Egyszer csak úgy, önmagában, curry nélkül. Másodszor szűzérméket pirítottam rá, harmadszor pedig konfitált oldalas lett a társa. Nem játszom el,  hogy nem tudom eldönteni, hogy melyik volt a kedvencem, mert a válaszom elég egyértelmű és kifejezetten határozott. A favoritom a harmadik verzió, az a főzelék az oldalassal kenterbe vágta a másik kettőt. Jézus Máriám! Még most is összefut a nyál a számban, ha csak rá gondolok. Kedveseim! Vegyétek. Főzzétek. Egyétek. Hurka finom.

1 ek vaj

3 ek olaj

10 cm póréhagyam fehér része, vékonyra karikázva

1 gerezd fokhagyma

fél tk őrölt kömény

1 tk currypor

1 fej kelképoszta (kb. 60 dkg), egy centisre csíkozva

2 dl alaplé ( a káposzta forrázóleve)

2 dl zsíros (min. 30%) tejszín

só, frissen őrölt bors

1 csokor petrezselyemzöld, finomra aprítva

2 ek pirítot dióbél

negyed citrom reszelt héja és leve


Egy nagyobb lábosban vizet forralok. Sózom fél tk sóval, majd 4-5 percig főzöm benne a felcsíkozott káposztaleveleket. Leszűröm, azonnal lehűtöm. A levéből félreteszek 2-3 deciliternyit. Az edényben olajat hevítek, rászórom a hagymát, finoman sózom és 4-5 perc alatt puhára dinsztelem. Ráreszslem a fokhagymát, meghintem köménnyel és a curryvel, pár másodpercig pirítom. Ráborítom a forrázott káposztát, felöntöm az alaplével és a tejszínnel, 7-8 percig forralom. Sózom, borsozom, citrom héjával és levével ízesítem. Dióval, petrezselyemmel megszórom.

A sütőtököt pont annyira utáltam, mint a céklát. Előbbit mindig csak sütve adták, utóbbival meg csak savanyítva, lében állva találkoztam. Jobb esetben hullámosra szeletelve műanyag vödörben, rosszabb esetben nejlonba csomagolva, ami mindig kiszakadt és összefogta az egész pultot a boltban. Számomra maga volt a megtestesült undor. Ha a barátaim céklát ettek a környezetemben (lehetett az házi is), inkább nem mentem a konyha közelébe, mert az a természetlennes színe szabályosan kikészített. Nevezzük céklaléfóbiának. Hogy pontosan mikor fordult át bennem a dolog és lettem tök és céklakedvelő ember, már nem igazán emlékszem. Talán volt egy pont, amikor eljutottam odáig, hogy az éhség legyőzte az undort, vagy csak egyszerűen nyitnom kellett, mert úgy gondoltam, hogy nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy pont ezeket ne szeressem. Vagy legalább elviseljem. Azóta áldom azt az ismeretlen pillanatot. Persze egy dolog azért nem változott. A zacskós céklával azóta is kikergethető vagyok a világból. Egyszerűen képtelen vagyok feldolgozni ezt a jelenséget. Megjegyzem, hogy valószínűleg sokan az én kajáimat olvasva kapnak csillapíthatlan hányingert. Ez már csak ilyen! 

1+1 ek vaj

3 ek olaj

10 cm póréhagyma fehér része, finomra aprítva

2 gerezd fokhagyma

1 csapott ek currypor

30 dkg lencse (nem áztattam)

másfél liter alaplé vagy víz

30 dkg sütőtök, 2 centisre kockázva

8-10 dkg magozott datolya vagy aszalt szilva

1 nagyobb lédús narancs reszelt héja és leve

só, frissen őrölt bors, chilipehely

Egy 3-4 literes lábosban közepes lángon összeolvasztom a vajat az olajjal. Ráborítom a hagymát és 3-4 perc alatt puhára főzöm. Egy-egy kanál vízzel meglocsolom, hogy gyorsabban puhuljon. Ráreszelem a fokhagymát, hozzáadom a curryt és pár másodperc alatt alaposan összeforgatom. Ráborítom a lencsét, átkeverem majd felöntöm az alaplével. Finoman sózom, majd fedő alatt 35-40 perc alatt készre főzöm. Ezután egy merőkanálnyit kiveszek belőle, pürésítem majd visszaöntöm az alaphoz. Sózom, borsozom ha kell. Belereszelem a narancs héját és ráfacsarom az egyik felének a levét. Egy nagyobb serpenyőben vajat olvasztok, ráborítom a kockázott tököt és a datolyát, ráfacsarom a maradék narancs levét és 5-6 perc alatt puhára főzöm a keveréket. Óvatosan sózom, chilipehellyel ízesítem. A kétharmadát a főzelékhez forgatom, a maradékkal tálalom az ételt.