Már az elején leszögezném, hogy só nelkül lehet főzni, de ugyan minek! Várj! Elmondom!  Az úgy történt, hogy reggel felkeltem és kedvet éreztem az aznapi főzéshez. Nem ritka ez nálam, de a mai eset kicsit másabb volt, mint az eddigi megszokott. Loholtam piacra, megvettem a szokásos keddi Kinjának szánt ellátmányt, majd magamhoz fordultam és feltettem a tabu kérdést! Nos, Ferkó! Mit főznél ebben a rohadt nagy kedvedben? Persze Bandi (a Zöldséges Bandi) most sem maradt kussban, igyekezett ott zavarni, ahol csak lehetett. Mellette gondolkodni teljes mértékben lehetetlen. Hogy haragszom e rá emiatt? Dehogy! Klasszikus játék ez már közöttünk, azt is mondhatnám, hogy évek óta ezzel heccel! De csitt, megjött az ihlet, talán kettőre lesz belőle egy ehető leves. Irány a Kalauzál tér, vajat nekem de tonnányit! A Lumenben ugyan nincsen, de Zsuzsi súgott, hogy az ottani csarnokban remek háztáji kapható, 84%os zsírral teletömve. Amíg fő a leves előételnek egy kis háztáji juhtúró friss magos zsemlével? Nagy baj nem lehet belőle, vittem hát ízelítőnek. Közben hagyma összevágva, a vaj már az edényben megolvadt.

Kérek SÓT! Az NINCSEN!

Akkor ez egy szar leves lesz, mert só nélkül ezt nem lehet. Leveskockához én meg aztán nem nyúlok, vidd innen! NE is lássam, majd éjjel titokban kidobom! Persze a leves elkészült, de várható volt az eredmény! Ehetetlen lett. Nem vagyok én baba, hogy bébipapit egyek. Aztán, mint egy Hollywood-i mesében, az ügy jóra fordult. Valaki, aki éppen"csak felugrom valamiért" vett nekünk sót és megmentette az ebédet. Szóval azt tudom mondani, hogy emberek! Vegyetek sót minden egyes nagybevásárlásnál, mert erre soha nem gondolunk és ha elfogy, akkor mindennek vége! Ezt a levest pedig főzzétek meg! Pont!

2+1 ek vaj

1 ek olaj

1 póré fehér része (10 cm) hoszzában elvágva, vékonyra szeletelve. A zöldjéből 6-7 cm karikázva

1 nagyobb fej zellergumó,(kb. 70 dkg) hámozva, apró kockákra vágva

1 közepes fej édeskömény (kb. 35 dkg) kétharmada vékonyra szeletelve, a többi centisre kockázva

kb. 7 dl alaplé

1 tk só

1 dl tejszín

negyed citrom leve

2 rúd szárzeller, kovkázva (elhagymató)

tálaláshos pirított, durvára aprított mogyoró vagy mandula, fekete szezámmag

A 2 ek vajat és az olajat közepes lángon egy 3-4 literes lábosban összeolvasztom. Ráborítom a hagymát, finoman sózom majd 3-4 perc alatt puhára főzöm. Egy-egy kanál vízzel meglocsolom, hogy gyorsabban puhuljon. Hozzáadom a zellert, 2-3 percig tovább kevergetem, majd jöhet az édeskömény is. További 2-3 percig kevergetem, majd felöntöm az alaplével. Sózom, borsozom, majd lefedve a forrástól számítva 10-12 perc alatt puhára főzöm. Függ a zöldségek méretétől. Közben egy kisebb edényben 2-3 dl vizet forralok és a forró vízben 3-4 percig főzöm a felaprított póréhagyma zöld részét. Leszűröm (a levet felfoghatom, ha túl sűrű lenne a leves, ezzel higíthatom), azonnal lehűtöm hideg vízzel. Blanchirozom. A már puha leveslaphoz keverem, egy percig még forralom, majd az egészt egy botmixerrel összepürésítem. Lehet blenderben is, több részletben. A kész alaphoz hozzáadom a tejszínt és 1 percig forralom. Ha túl sűrű, a hagyma levével higíthatom. Sózom, borszom, citromlével ízesítem. Egy serpenyőben vajat olvasztok és 2-3 perc alatt megpirítom benne a félretett édesköményt és a feldarabolt zellerszárat. Ezzel a keverékkel, durvára aprított magokkal és a kömény aprított zöldjével tálalom. Ha nem pürésítem össze, remek kis főzelék lehet belőle.

Az már biztos, hogy a krumplival megfogtuk az Isten lábát. Nem tudom, hogy mi lenne velem krumpli nélkül és azt hiszem, hogy ezen nem is nagyon töprengenék hosszasan, mert már most érzem egy közelgő pánikroham fuvallatát a verjtékező homlokomon. Krumpli volt, van, lesz. Ennyi. Mindenki nyugodjon le. Amúgy ez az egész egy levesnek idnult, de annyira beleszerettem, hogy az utolsó pillanatban főzelék irányba tereltem el a receptet. Azt kell mondjam, hogy nem bántam meg. A világ most kevesebb lenne. Egyetértek? 

50 dkg brokkoli, diónyi rózsákra szedve (a szárából főzhetünk egy gyors alaplevet)

1+2 ek vaj

3 ek olaj

10 cm póréhagyma fehér része, finomra aprítva

2 gerezd fokhagyma

1 kg krumpli, 2 cm-re kockázva

1 ngyobb babérlevél

5 dl alaplé

1 dl tejföl

5 dkg spenótlevél (bébi)

1 csokor finomra aprított friss petrezselyem

8-10 szem pirított, durvára aprított mandula

egy fél citrom leve

só

frissen őrölt fekete bors

2-3 liter vizet felforralok, hozzáadok 1 teáskanál sót, majd a brokkolit 2 percig főzöm benne. Leszűröm, és a forrázóvízből fél litert megtartok. A rózsákat hideg vízzel azonnal lehűtöm. Egy szűrőben hagyom lecsepegni.

Egy 2-3 literes edényben, közepes lángon összeolvasztom a vajat az olajjal. Ráborítom a pórét, finoman sózom, majd 2-3 perc alatt puhára párolom. Ráreszelem a fokhagymát, átkeverem, majd hozzáforgatom a kockázott krumplit.

Felöntöm az alaplével, majd babérlevéllel, sóval ízesítem. Lefedem, majd forrástól számítva 12-13 perc alatt puhára, de nem pépesre főzöm. A 10. percnél hozzáadom a brokkoli kétharmadát.

Egy merőkanálnyit kiveszek, és a tejföllel egy magas falú mérőedényben összepürésítem, majd

visszakeverem az alaphoz. A spenótot is hozzáforgatom.

Egy serpenyőben megolvasztom a vajat, meglocsolom 1 ek olajjal, és ráborítom a maradék brokkolit. Finoman sózom, megszórom a petrezselyem felével, és 2 percig párolom. Pár csepp citromlével ízesítem.

A főzeléket ízlés szerint sózom, borsozom. Tálaláskor megszórom brokkolival, durvára aprított, pirított mandulával és petrezselyemmel.

Reggel főztem ezt a szépséget és elég durvának tartottam, hogy meg is egyem, éhgyomorra. Oké, előtte voltam edzeni, volt már bennem egy fehérje-shake meg pár szem szőlőcukor, de akkor is. Ki hallott már olyat, hogy reggel kilenckor X.Y. alaposan befőzelékezett?! Ugye, hogy normális ember nem csinál ilyet?! Aztán rájöttem, hogy soha nem voltam normális, a kliséket meg amúgy sem nekem találták ki, így mértékkel ugyan, de faltam belőle egy szerényebb adagot. Egyszerűen ott volt előttem és nem bírtam volna ki. Hát így! Helló ösz, helló lencsefőzelék!

2 ek vaj

1 ek olaj

10 cm póréhagyma (fehér része) finomra aprítva

1 gerezd fokhagyma

fél tk őrölt római kömény

1 dl paradicsomlé

30 dkg sárgarépa, nagyobb csíkokra vágva

25 dkg lencse (előző nap beáztatva)

5 dl alaplé

5 dkg friss spenót (én bébit használok)

só, frissen őrölt bors

tálaláshoz pirított kesudió vagy mogyoró, chilipehely

1.A vajat egy edényben, közepes lángon összeolvasztom az olajjal. Rábortíom a hagymát, finoman sózok és 3-4 perc alatt puhára párolom. Egy-egy kanál vízzel meglocsolom, hogy gyorsabban puhuljon.

2.Ráreszelem a fokhagymát, megszórom a köménnyel és további 10-15 másodpercig pirítom. Ráöntnöm a paradicsomlevet, belekeverem a lencsét, felöntöm az alaplével és lefedve, többször megkeverve puhára főzöm. kb. 25-30 perc.

3.Egy serpenyőben olajat hevítek és a felcsíkozott répát 5-6 percig pirítom. Sózom, borsozom, majd a lencséhez adom. Átkeverem és a spenótot is (pár levelet félreteszek) hozzáadom.

4.Egy merőkanálnyit kiveszek és répástól, spenótostól összepürésítem, majd visszakerevem az alaphoz. Sózom, borsosom.

5.Tálalásnál megszórom a pirított kesudióval, chilipehellyel, spenóttal extrázom. 2 adag lesz belőle.

Ha tegnap Viola nem mondja két pohár pezsgő között, hogy délután sárgaborsót főzött, akkor valószínűleg soha nem tudtam volna meg, hogy mire is vágyom már vagy sok hét óta. A gondolat illata már bőven benne volt a levegőben, de én annyira magammal voltam elfoglalva az utóbbi hetekben, hogy csakcska csitriként azt sem vettem volna észre, ha tálcán kínálják fel a fele királyságot meg a velejáró sok-sok hülyeséget. Sárgaborsó! Hát erre vágytam én igazán. Krémesen, paradicsomosan, csípősen. Pontosan így. Csorog a nyálam, semmi másra nem tudok gondolni, csak arra, hogy ülök a gangon egy teli tál főzelék felett és kanalazom. Eleinte óvatosan, mert még tűzforró, aztán fittyet hányva a hólyagos nyelv lehetőségére egyre gyorsabban, habzsolva, belefeledkezve, hümmögve és kéjesen morogva. Kábé mintha szexelnék. Most visszaolvastam. Hát így! :)

3 ek olaj

30 dkg sárgaborsó, átmosva

1 kisebb fej vöröshagyma, finomra aprítva

1 kisebb gerezd fokhagyma

1 tk őrölt rómaikömény

fél tk chilipehely

1,2 liter, híg paradicsomlé

só, frissen őrölt bors

8-10 szem koktélparadicsom

1-2 zellerszár, centi vastagra darabolva

2-3 szelet sonka (nekem feketeerdei) vékonyra csíkozva

tálaláshoz friss petrezselyemzöld, pirított magmix

Az olajat felhevítem egy 3-4 literes edényben. Rászórom a borsót és 3-4 perc alatt, közepes lángom megpirítom, mint a rizst vagy a tarhonyát. Hozzáadom a hagymát és további 2-3 percig pirítom, sózom. Fűszereztem rómaiköménnyel, reszelt fokhagymával, chilivel. Pár másodpercig együtt kevergettem őket majd felöntöttem a paradicsomlével. Vigyázzunk, hogy a fűszerek ne égjenek meg. Lefedve, többször átkeverve, közepes lángon 45-50 perc alatt készere főzöm. Nem főzöm csirizesre, szeretem, ha a szemek egyben maradnak és kicsit "rághatóak" még. Friss petrussal, pirított magokkal és olíva olajon átpirítottsonkával, zellerrel, koktélparadicsommal tálaltam. Sajnos nincs itthon se rozé, se oldalas.

Ez az a főzelék, amiért talán megköveznek. Nagyon megkívántam a lencsét, magam sem értem, hogy miért, de nem is kell mindig mindenre magyarázatot találni, keresni. Most én sem fogok. Szóval adott volt a vágy, de kedvem nem volt ahhoz, hogy áztassam, főzzem, babusgassam. Nagyon gyorsan akartam és azonnal. Így alakult, hogy hazafele jövet vettem egy konzervet és szentségtörést követtem el. Abból lett a főzelék. Én tettem, vállalom, égessenek el máglyán vagy négyeljenek fel, vagy csak vessenek a mókusok elé makk helyett prédának. Ezután a főzelék után jöhet bárni! Egyszerűen boldog vagyok, hogy 10 perc alatt készen lett, rohadt fincsi és tényleg nem egy nehéz darab. Langyosan, hideg tejföllel! Nyamiii! :)

1 ek vaj

3 ek olíva olaj

10 cm póré fehér része, finomra aprítva

1 gerezd fokhagyma

2 cm gyömbér

2 ek világos szójaszósz

1 ek "vócseszter" szósz

fél kg főtt, konzerv lencse, lecsepegtetve (a leve kell)

1,5 dl konzervlé

2-3 kanál hideg tejföl

1 csokor friss petrezselyemzöld, aprítva

fél citrom reszelt héja, pár csepp leve

só, frissen őrölt bors

A vajat és az olajat összeolvasztottam egy edényben. Rádobtam a hagymát, finoman sóztam és 2-3 perc alatt puhára pároltam. Egy-egy kanál vízzel meglocsoltam, hogy gyorsabban puhuljon. Ráreszeltem a gyömbért és a fokhagymát is, majd további fél percig pirítottam az egészet. Meglocsoltam a szója és vócseszter szószokkal, majd hozzákevertem a lecsepegtetett lencsét. Összeforraltam, sóztam, borsoztam. Egy merőkanálnyit kivettem, pürésítettem, majd visszekevertem az alaphoz. Citromhéjjal, lével, petrezselyemmel ízesítettem. Tálalásnál hideg tejfölt tettem rá, maradék pertussal és citromhéjjal extráztam. Frissítő, rohadt egyszerű és gyors is. Nyáron mi kell még? Mondjuk én egy söcit legurítottam főzés közben! :)

Régebben Kovács mama gyakran főzött egy olyan levest, amit akár a szegények levesének is hívhattunk volna. Nem volt abban semmi más, csak zellerlevél, zeller, hagyma, só, víz, meg rántás. Nem hangzik túl gazdagnak, már ami a tartalmát illeti, de ha elárulom azt, hogy ehhez mindig csinált öklömnyi méretű krumpligombócokat is, akkor mindjárt jobban hangzik az egész. Ezeket a gombócokat a levesben főzte ki, így már ettől is kapott egy alap sűrűséget, de a végleges ízt és állagot a fokhagymás, kicsit paprikás rántás adta meg. A gombócokat felkockázta és kacsazsíron, öntöttvas serpenyőben barnára és ropogósra pirított. Ez ment a tányérba, erre jött a leves és mindenki olyan boldog volt, mintha egy egész disznót vagy marhát pakolt volna elénk az asztara. Ritkán főzöm ilyet, pedig gyakrabban kéne. Annyira jó ezeket az ízeket újra meg újra átélni, és az Arany 17. enyhén kaotikus konyhájának hangulatát egy-egy pillanatra visszaidézni. A jó bulik már akkor is a konyhában voltak! :)

1 ek vaj

3 ek olaj

3 szál újhagyma, vékonyra karikázva vagy egy kisebb vöröshagyma, apróra aprítva

1 fej zellergumó (olyan, aminek van zöldje) kb. 35 dkg, hámozva, 1-1,5 centisre kockázva

kb. 1 kg főzni való krumpli, másfél centisre kockázva

1 gerezd fokhagyma

5 dl főzőlé (azt használtam, amiben az alaposan megmosott szárat és leveleket blansíroztam)

1-2 kisebb babérlevél

1 dl tejföl

só, frissen őrölt bors

tálaláshoz pirított, sós mandula, chilipehely

1. Első lépésben alaposan megmostan 4 zellerszárat levelestől. Bő vízben tettem, hogy minden homokszem eltűnjön róla, belőle. Feltettem kb. 1 liter vizet forrni. Sóztam. Beletettem a szárakat, leveleket és 4-5 percig forraltam őket. Majd kivettem, azonnal lehűtöttem hideg vízben. A visszamaradt lével főztem a főzeléket.

2. A vajat és  egy 3-4 literes edényben, közepes lángon összeolvasztottam az olajjal. Ráborítottam a hagymát, finoman sóztam, majd 2-3 percig pároltam. Aztán jött a kockázott zeller, ezzel további 2-3 percig kevergettem, pároltam. 1-2 kanál főzőlevet adtam hozzá, hogy gyorsabban puhuljon.

3. Hozzákevertem a krumplit, ráöntöttem 5 dl főzőlevet, sóztam, babérlevéllel, borssal ízesítettem, majd lefedve, a krumpli méretétől függően a forrástól számítva 12-13 perc alatt puhára, de nem szét főztem.

4. Amíg főtt a krumpli, a leforrázott zellerszárat 1-2 centisre daraboltam, és félidőnél a krumplihoz adtam. A leveleket egy magas falú mérőedénybe tettem. A megfőtt főzelékalapból kivettem egy merőkanálnyit, adtam hozzá 2 kanálnyit a főzőléből és alaposan összepürésítettem, majd az alaphoz kevertem. Negyed citrom reszelt héjával, és kifacsart levével ízesítettem. Tálalás előtt sóztam, borsoztam. Pirított mandulával turbóztam fel!

Nos! Az van, hogy már megint egy olyan dologba vágtam a fejszémet, ami eddig még nem volt. Na jó, ehhez hasonló már igen, de ilyen, mint ez még ebben az országban soha. Hihetetlen nagy élmény, nagyon klassz dolog egy olyan valamin dologzni, ami első a maga nemében. Nulla-huszonnégyes elfoglaltság, sok időm most nincs szinte semmi másra, de szerencsére inger azért itt is rendesen ér, már ami a kajákat illeti. Ez a főzelék is egy ilyen ingerközeli élmény eredménye, Vidák Zoli zseniális krémlevese adta hozzá az ihletet. A zeller miatt kicsit őszinek tűnhet, de ha van rá módunk, készítsük el zsenge, friss gumókból, szóval megcáfolva magamat ez tényleg egy frissítő, nyári étel. Füstölt marhanyelvet főztem mellé,ami szerintem a legjobb feltét a világon. Azt kell mondjam, hogy este 11kor sem jöttem zavarba attól, hogy belapátoljak egy nagyobb mennyiséget belőlük. #burkoldbemindet

1 ek vaj

3 ek olíva olaj

1 kisebb fej vöröshagyma, finomra aprítva

1 gerezd fokhagyma

0,5 kg zellergumó, másfél centisre kockázva

30 dkg cukkíni, másfél centisre kockázva (egyharmadát félreteszem, apróra vágom)

4 dl alaplé vagy víz

2 ek mascarpone

negyed citrom reszet héja és kifacsart leve

1 csokor friss petrezselyemzöld

só, frissen őrölt bors

A vajat és az olajat egy 3-4 literes lábosban, közepes lángon összeolvasztottam. Ráborítottam a hagymát, ráreszeltem a fokhagymát, finoman sóztam, majd 3-4 percig pároltam. Egy-egy kanál vízzel meglocsoltam, hogy gyorsabban puhuljon. A puha hagymához hozzáforgattam a zellert, elkevertem majd további egy percig együtt pirítottam őket. Felöntöttem az alaplével, sóztam, borsoztam, majd lefedve, 8-9 perc alatt puhára pároltam. A hatodik percnél hozzákevertem a nagyobbra kockázott cukkínit is. A petrelyem felét a főzelékbe tettem, majd 8-10 másodpercig benne tartottam. Egy merőkanálnyit kivettem belőle és a forrázott petrezselyemmel egy magas falú mérőedényben összepürésítettem. Visszaforgattam az alaphoz, elkevertem benne a mascarpone sajtot is, citrom héjával és levével ízesítettem. Sóztam, borsoztam. Egy kisebb serpenyőt forróra hevítettem és egy teáskanál olajon megpirítottam az apróra kockázott cukkínit. Chilipehellyel fűszereztem. Tálalásnál a főzelék tetejére szórtam, friss petrezselyemmel fűszereztem. 2 adag lesz belőle.

Vannak időszakok, amikor az ember úgy érzi, hogy ki kell szakadni a világból és el kell vonulnia a semmibe. Távol mindentől és mindenkitől. Talán csak válaszokat akarunk találni a még fel sem tett kérdéseinkre, talán csak menekülünk valami elől, ami már ott liheg a vállunk felett és nem akarjuk megvárni, hogy mire észbe kapunk már túl késő legyen. Elbújni a kérdő tekintetek elől. Időt kapni arra, hogy változhassunk, időt nyerni ahhoz, hogy bebizonyíthassuk magunknak, képesek vagyunk véghez vinni eddigi életünk legnagyobb cselekedetét. Legyőzni a mumust, a démont, a keresztet. Idő és nyugalom. Amennyire csábító mindkettő, annyira veszélyesek is egyben. De a tudat, hogy van, aki melletted áll és támogat, talán egy-egy mélyponton majd átsegít. Nagy levegő és bátorság. A kihívás lassan kezdődik. Persze főzni ilyenkor is kell. Mondjuk egy ilyen 20 percest.  

1 ek vaj

3 ek olíva olaj

4 szál újhagyma, vékonyra karikázva

negyed gumó édeskömény, apróra kockázva

80 dkg gyalult tök

3 dl paradicsomlé

só, frissen őrölt bors

díszítésnek apróra vágott ánizskapor

Ez egy videorecept! :) A vajat összeolvasztom az olajjal. Ráborítom a hagymát, finoman sózom és 2 perc alatt puhára párolom. Hozzáadom a kockázott köményt és ezzel is 2-3 percig pirítom. Ráteszem a tököt, óvatosan átforgatom, hogy ne törjön össze, ráöntöm a paradicsomlevet, borssal, chilivel fűszerezem. Lefedem, 7-8 perc alatt puhára párolom. 2-3 szor megrázom, hogy ne égjen le. Sózom, borsozom ha kell. Tálalásnál finomra aprított ánizskaporral szórom meg. A gumó zöld levelével.

Ha majd egyszer felnövök és nekem is lesz normális életem hátradőlök majd a nappalimban egy puha, kényelmes fotelben és elsírom magam. Nem panaszkodni akarok, távol áll tőlem az efféle megnyílvánulás. Magamnak alakítottam így az életemet, rajtam kívül, hogy a létem így alakult senki sem tehető felelőssé. Alig pár hónapja lettem 37, (baráti körben ez már másnap 38-nak számít!!!), én mégis úgy érzem, hogy valahol megrekedtem azon a fejlődési szinten, ahol egy 22-23 éves fiatal normális esetben a rajtvonalhoz áll. Viccesen azt szoktam mondani, hogy a személyiségem egyik része (ha jól sejtem, akkor a nagyobb része) megrekedt a szarvasi Zebra Klub egyik stroboszkópos, cigifüstös techno-partiján, még a '90-es évek végén. Szóval állok a rajtvonal mögött, a pisztoly már régen eldurrant, mégsem mozdulok. Egy részem (gondolom az, amelyik tőlem függetlenül görcsösen vágyik megfelelni a társadalmi elvárásoknak) kiugrott ugyan és hatalmas energiákat felemésztve próbál cipelni a hátán, de a másik felem még mindig ott térdel a képzeletbéli futópályán leblokkolva és még most is csak a megfelelő pillanatra vár. Egyszer csak elindul az is. Addig is itt egy főzelék.

1 ek vaj

3 ek olíva olaj

1 közepes fej főzőhagyma, finomra aprítva

1 gerezd fokhagyma

1 csapott teáskanál currypor

70-80 dkg cukkíni, hosszában negyedelve, másfél centisre darabolva

1 zsenge csemegekukorica cső, szemek lenyesve

1 csokor friss kapor

1 dl tejszín

1,5 dl víz

negyed citrom reszelt héja

1 cikk citrom kifacsart leve

só, frissen őrölt bors

A főzéshez fröccs, sör, bármi...

A vajat közepes lángon egy 2-3 literes lábosban összeolvasztottam az olajjal. Ráborítottam a hagymát, finoman sóztam, majd 3-4 perc alatt puhára pároltam. Egy-egy kanál vízzel meglocsoltam, hogy gyorsabban puhuljon. Megszórtam a curryvel, ráreszeltem a fokhagymát és így is kevergettem 1 percig.

A következő  lépés kihagyható. Amíg puhul a hagyma egy nagy (28cm) átmérőjű serpenyőt füstölésig hevítettem, meglocsoltam fél ek olajjal és a feldarabolt cukkinit 2-3 perc alatt megpirítottam rajta. Ettől kellemesebb, édeskésebb íze lett.

A puhára főtt hagymára borítottam a kukoricát és egy percig kevergetve főztem. Majd hozzáadtam a cukkínit, felöntöttem a tejszínnel és a vízzel, sóztam, borsoztam majd fedő alatt 5-6 percig pároltam. Ha nem pirítjuk elő, ez az idő 1-2 perccel hosszabb lehet, függ attól, hogy mennyire zsenge a kukorica és a cukkíni. A csokor kaprot (egy szép szálat félretettem) belemártottam és fél percig főztem, majd kivettem, a szárát levágtam. (ne dobjuk ki, aprítsuk finomra és a végén megszórhatjuk vele a kész ételt)

Egy merőkanálnyit kivettem, magas falú mérőedénybe tettem és a kaporral együtt összepürésítettem. A pürét  az alaphoz kevertem. Citromhéjjal és citromlével ízesítettem. Sóztam, borsoztam. Kapros húsgolyókat sütöttem mellé és ezt most lanygosan fogyaszom majd el, mert annyira nincs azért kánikula. De hidegen is kitűnően fogyasztható.

A húsgolyókhoz zsíros sertés darálthúst vette. (30 dkg) Ehhez egy nagy csokor friss, aprított kaprot adtam, sóztam, borsoztam. Összedolgoztam és kis golyókat formáztam belőlük. Kevés olajon egy serpenyőben (amiben a cukkínit pirítottam) 4-5 perc alatt pirosra sütöttem őket.

Vannak az életben olyan pillanatok, amikor muszáj nagy levegőt venni és elfogadni a valóságot. Nem megy könnyen, mert van mikor úgy érzi az ember, hogy fizikailag egyszerűen lehetetlen. A szív nem így működik, nem történnek a dolgok csettintésre, varázsszóra. Talán mert nem is akarjuk igazán. Kimondva vagy kimondatlanul, az élet mindenképpen megy tovább. Az elengedés folyamata biztosan egy belénk kódolt genetikai sajátosság, amit anyáink és öreganyáink is éppen úgy kaptak meg örökbe, mint ahogyan mi, a születésünk pillanatában. Sajnos, vagy szerencsére nem egy lerakható úti csomag, amitől az utunk során akkor szabadulunk meg és tesszük le, amikor éppen úgy gondoljuk, hogy eleget cipeltük már. Egy magamfajta főzőembernek jó megoldás lehet, ha erőt vesz magán, beleveti magát a piac forgatagába, mosolygós kofákkal trécsel, majd otthon, a konyha rejtekében mélyen a fazeka mélyére néz és csak főz....Most ez lett belőle.

1 ek vaj

3 ek olíva olaj

1 fej főzőhagyma, finomra aprítva vagy 3 szál újhagyma vékonyra karikázva

2 cm friss gyömbér

80 dkg zsenge tök gyalulva, nálam vékony csíkokra vága, héjastól, magostól

1,5 dl víz

1,5 dl sűrű tejföl, nálam durva házi a Hunyadi téri piacról

1 nagy csokor kapor

1 dundi kovászos uborka, apróra kockázva

só, frissen őrölt bors

Az aprított tököt egy nagyobb tálba tettem és megsóztam negyed tk sóval. 5 percig így hagytam. A vajat és az olajat közepes lángon egy 2-3 literes lábosban összeolvasztottam. Ráborítottam a hagymát, finoman sóztam majd 3-4 perc alatt puhára pároltam. Egy-egy kanál vízzel meglocsoltam, hogy gyorsabban puhuljon. Ráreszeltem a gyömbért és 1 percig így is, folyamatosan kevergetve "pirítottam". Hozzáadtam a tököt (nem nyomkodtam ki) és a vizet, összeforgattam majd fedő alatt 10 percig pároltam. Közben a kaprot (az egész csokorral) fél percig beletettem, majd hideg vízzel lehűtöttem. 10 perc után egy merőkanálnyit alapot kivettem, pürésítettem és ezt a pürét adtam hozzá a kikevert tejfölhöz, majd az egészet beleforgattam az alapba. A forrázott kapor szárát levágtam és ugyan abban a magas falú mérőedényben, mint a tököt két kanál főzelékkel összepürésítettem és ezt is belekevertem a főzelékbe. Lehet egyszerre is pürésíteni, de így sokkal zöldebb lesz maga a kész étel. Sóztam, borsoztam. Tálalásnál megszórtam a kockázott uborkával és bundáskenyeret (elcsaltam egy kanál tejfölt, ezt kevertem össze egy egész tojással és ebben forgattam meg a kenyeret) sütöttem hozzá. Hát elég jó lett! Alig várom, hogy kihűljön, merrt én hidegen szeretem a legjobban.