Ma délután turbó üzemmódba kapcsoltam és nekiálltam főzni. Három ételt a Nők lapja cafénak, egyet a Díványnak és egyet ide, a blogra. Nem mondom, hogy nem fáradtam el, de megérte a kemény munka. Az öt fogásból három főzelék lett, amiből az abszolút kedvenc egyértelműen ez lett. Persze a többi is büszkeséggel tölt el, de ez a mustáros verzió valami miatt jobban megérintett. A minap vettem egy üvegnyi jóféle dijoni mustárt, abból is a kedvencemet, a bazsalikomos ízesítésűt. Sok évvel ezelőtt szerettem bele, még amikor az első Culinaris üzlet megnyílt a Hunyadi téren. Emlékszem, hogy akkoriban olyan megrázóan drága volt, mintha aranyat vettünk volna. Kicsit vastagon fogott az a ceruza, amivel az árcédulát írták. Szóval adott volt a dijoni, nekem meg hirtelen kellett valamilyen főzelék, így arra gondoltam, hogy összehozhatnám a két nagy kedvencet, hátha valami jó sül ki belőle. Őrület, de tényleg csak bemustároztam egy krumplifőzeléket. És milyen jól tettem!  

Recept

70 dkg tisztított burgonya másfél centis kockákra vágva

1 közepes fej vöröshagyma finomra aprítva

3 ek olíva olaj

1 ek vaj

2 gerezd fokhagyma

fél liter alaplé vagy víz

1 tk só

1 csokor friss petrezselyemzöld

2 kk dijoni mustár

1 dl tejszín

1 ek étkezési keményítő

frissen őrölt bors

A hagymát az olaj és a vaj összeolvasztott keverékén üvegesre dinsztelem. Finoman sózom. Ráreszelem a fokhagymát, ráborítom a burgonyát, a petrezselyem finomra aprított szárát is rászórom, felöntöm az alaplével, megsózom, borsozom és fedő alatt 12-13 perc alatt majdnem teljesen puhára főzöm. Ha ez megvan, egy bátor merőkanálnyit a petrezselyemzöld kétharmadával pürésítem, majd visszaöntöm az alaphoz. Elkeverem. A tejszínhez egy kisebb keverőtálban hozzáadom a mustárt (érdemes jobb minőségűt használni) és a keményítőt, csomómentesre keverjük és a főzelékhez adjuk. Besűrítjük, ízesítjük, ha kell majd friss petrezselyemmel, pár csepp olívaolajjal tálaljuk. 

A facebook-on is ott vagyok.