Az a helyzet, hogy jóanyámnak igen nagy szerencséje van. Azért mondom ezt, mert azzal, hogy már gyerekként megszerettem a pulykacombot (leginkább egészben sütve, jó sok fokhagymával megtűzdelve) nem kell számonkérnem rajta, hogy miért fosztott meg bennünket egy olyan orgazmikus élménytől, mint amikor a gőzölgő, illatos pulykahús magától leválik a csontról és szinte könyörög, hogy kapjuk már be végre. Szóval anyu tudta, hogy a comb és a szárny ezerszer menőbb és finomabb, mint az unalmas -számomra egyébként gusztustalan- mell, amit nem is nagyon ettünk, mert valahogy mifelének az sosem volt divat. Elég csak rágondolnom az egymás mellett sorakozó combokra és máris kész vagyok! Nem viccelek! A hatásuk alatt vagyok még ennyi év távlatából is. Gyakran baconbe is csomagolta az óriási dobverőket, nem sajnálta tőlünk, szóval nem csak úgy immel-ámmal mutatta meg nekik, hanem renedesen telepakolta. Egy comb fejenként minimum járt mindenkinek. Jaaaa! Hogy aszalt szilvát is szórt köréjük? Már bocsánt, de én kérek elnézést, hogy egyáltalán szóba hoztam!!! Az van, hogy eléggé szeretem a pulykacombot. Még pörinek is, egy kicsit feltúrbózva. Kösz, Mutter!

4 ek kacsa vagy libazsír

1 közepes fej vöröshagyma, vékonyra szeletelve

2 gerezd fokhagyma

1 tk őrölt pirospaprika

1/2 tk őrölt római kömény

kb. 60 dkg (egy kisebb) pulyka felsőcomb filé, felkockázva

2 dl paradicsomlé (passata)

kb. 8 dl  víz

30 dkg főtt csicseriborsó (lehet konzerv is)

20 dkg friss spenótlevél

negyed citrom leve

só, frissen őrölt bors

Két ek zsírt felolvasztok egy 4-5 literes edényben, majd 2-3 perc alatt körbepirítom a felkockázott pulykahúst. Félreteszem. Az edényben felolvasztom a maradék 2 ek zsiradékot és 5-6 perc alatt megfonnyasztom rajta a hagymát. Finoman sózom, hogy gyorsabban puhuljon. Ráreszelem a fokhagymát, további pár másodpercig pirítom, majd lehúzom a lángról. Megszórom a paprikával és a római köménnyel, hozzáforgatom az előpirított húst majd visszahúzom a tűzre. 1-2 percig folyamatosan kevergetve "macerálom", majd hozzáöntök két dl vizet, fél tk sóval sózom.. Fedő alatt, közepes lángon főzöm. 8-10 percenként ránézek, pótlom az elpárolgott folyadékot. Közben egy 4-5 lieteres edényben vizet forralok, fél tk sóval megsózom és 3 percig főzöm benne az előkészített spenótot. Azonnal lehűtöm hideg vízzel, hagyom lecsöpögni. Kinyomkodom, majd 2 centi vastagra darabolom. Ha már érzem, hogy puha a hús (kb. másfél óra), hozzákeverem a csicseriborsót és a paradicsomlevet. 8-10 perc alatt összefőzöm az egészet. Sózom, borsozom ha kell. Az utolsó lépésben a spenótot is hozzáadom, 2 percig főzöm, citromlével ízesítem. A szaftossága egyénfüggő. Ha tobb folyadékkel öntöm fel, remek leves lehet belőle. Egy nagy kanál hideg tejföl nagyon jól áll neki. Ha ragunak fogyasztjuk jázmin rizzsel, vagy zöldséges gerslivel tálaljuk.

Tagadom! Tagadom azt a vádat, hogy nem vagyok elég érzelmes, romatikus, infantilisan szerelmes alkat. Ha valaki, akkor én, -a zord külsőm és az elviselhetetlen természetem ellenére- minden egyes előbbi jelzővel határozottan cimkézhető vagyok. Sőt! De ami ezekben a napokban a városban zajlik, hogy ennek az egész Bálint napi mizériának (szándékosan nem Valentin napot írtam) ekkora feneket kerítünk és ha nem veszek ajándékot és viszlek el étterembe vacsorázni akkor egy nyomi kis kötsög vagyok, na az már túl van azon a határon, ami nálam az utolsó csepp kell, hogy legyen. Persze szent én sem vagyok! Egy bruttó nyolc perces média szereplésért én is simán elkurvulok és főzök valami vágykeltő, csinos alkalmi eledelt. Amit aztán vagy elkészít az ember, vagy nem. Én azért örülök egy kicsit, mert ha nincs a szerelmesek napja akkor reggel nem megyek a Tv2-be (Fem3Café), hogy megfőzzem ezt a végtelen egyszerű levest és ha nem főzöm meg, akkor nem tudnék most mit posztolni. A végeredmény amúgy rohadt finom lett. A fotón Joshi Bharat látható. :)

40 dkg sült vagy főtt cékla (előre elkészítve), kockázva. 10 dekát félreteszek
3 ek olaj
10 dkg póréhagyma fehér része, finomra aprítva
3 cm friss gyömbér
4 dl víz
4 dl kókusztej
fél lime leve
só, frissen őrölt bors
15 dkg bőr nélküli lazacfilé, 2 centisre kockázva
friss koiander vagy petrezselyemzöld, chili

A céklákat héjastól, egyesével alufóliába csomagolom. Előtte megsózom, meglocsolom olívaolajjal és 200 fokon kb. 2 órán keresztül sütöm. Toljunk mellé valamilyen húst is, hogy a sütés ne legyen luxus. Hideg víz alatt a héja szépen ledörzsölhető.

Az olajon megfonnyasztom a hagymát. Finoman sózom. Ráreszelem a gyömbért, hozzáadok annyi aprított chilit, amennyit gondolok és pár másdopercig pirítom majd hozzáforgatom a kockázott céklát. Felöntöm a vízzel és 9-10 percig főzöm. Összepürésítem, majd hozzákeverem a kókusztejet. Forrásig melegítem. Sózom, borsoom ha kell. Lime levével ízesítem.
A lazac elkészítéséhez vizet forralok. Sózom, fél lime levével ízesítem. Csökkentem a lángot, éppen csak gyöngyözzön a viz. Beleteszem a lazacot és 2 percig hagyom "fürdeni". A félretett céklakockákat egy kanál olajon 1-2 perc alatt megpirítom. Sózom, lime levével ízesítem.
Tálalásnál a lzackockákat és a céklát egy tányér közepére halmozom, köré öntöm a levest, korianderrel díszítem.

Most, hogy teljesen megbolondut az időjárás, végre én is megengedhetem magamnak, hogy kicsit megőrüljek. Van ez a salátaszív, amit már egy csomó helyen lehet kapni és van ez a salátafőzelék kérdés, amit nagyon sokáig kerülgettem. Nyitott ember láván tavaly ősszel nagy levegőt vettem és annyira bejött a dolog, hogy a második könyv receptjei közé is bekerült ez a bizarr ételféle. Ez a saláta nem az a saláta. Ez a saláta bírja a kiképzést, a serpenyőben pirítást kifejezetten meghálálja, húsos levelei olyan tartással rendelkeznek, amit még egy arisztokrata is simán megirigyelne tőlük. Egyébként magában az ételben nincs semmi újdonság, látott már ilyet a világ. De ezt én főztem. 

2 ek olaj

3-4 szál újhagyma, vékonyra karikázva

1 gerezd fokhagyma

2 db salátaszív hosszában negyedelve

1 dl alaplé

2 dl tejszín

20 dkg zöldborsó (mirelit, fagyosan)

csapott ek étkezési keményítő

negyed citrom reszelt héja és leve

só, frissen őrölt bors

csokor friss petrezselyem, durvára töret pirított dió vagy mandula

1.A vajat egy edényben, közepes lángon összeolvasztom az olajjal. Ráborítom a felkarikázott hagyámt,

majd 2-3 perc alatt megpárolom. Finoman sózom.

2.Ráreszelem a fokhagymát, pár másodpercig pirítom, majd félrehúzom a tűzhelyről az edényt.

3 Egy vastag falú serpenyőt füstölésig hevítek, meglocsolom 1 ek olajjal és 1-1 perc alatt megpirítom

benne a felaprított salátát.

4. A megpirított leveleket a hagymás alaphoz forgatom, ráborítom a borsót majd az edényt

visszahúzom a tűzre.Felöntöm az alaplével és 2-3 percig forralom.

5.A tejszínt simára keverem a keményítővel, majd behabarom vele a salátás alapot.

6. 1 percig forralom. Sóval, frissen őrölt borssal, citromhéjjal és a levével ízesítem.

7. Tálalásnál friss petrezselyemmel és pirított dióval szórom meg.

A krémlevesek egyik legegyszerűbb, legkönnyebb, leggyorsabb fajtája ez. Oké, én fanatikus vagyok és először blansírozom a brokkolit és  csak utána főzöm tovább. Mindezt teszem azért, hogy szép zöld színe legyen a levesnek és ne egy elsárgult, elbarnult löttyöt kelljen kanalaznom akkora undorral, mint amekkorát még nem látott a világ. Persze ez mindenkinek a magánügye, nem akarok én rossz útra terelni senkit. Isten ments, hogy azt a látszatot keltsem, hogy ha kihagyjuk ezt a lépést, akkor az már nem is lehet normális leves. De-de! Lehet, persze, hogy lehet. És enélkül is lehet egy ideig zöld a végeredmény, csak a hő hatására az a fránya klorofill -tetszilk vagy sem-, de elszíneződik. No, de mindegy is! Ez csak egy szimpla krémleves, a számat is csak azárt jártattam, hogy kerüljön néhány mondat a recept elejére! Indul az év, jó móka lesz, ígérem!

1+1 ek vaj

3 ek olaj

1 kisebb fej vöröshagyma, finomra aprítva

1 gerezd fokhagyma

fél kg brokkoli, diónyi rózsákra szedve

4 dl alaplé

3 dkg kecskesajt

késhegynyi friss reszelt szerecsendió

pár csepp citromlé

pirított kesudió, vagy bármilyen olajos mag

Tegyél fel 2 liter vizett forrni. Szórj bele fél tk sót. Ha forr a víz, tedd bele a brokkolit. Lobogtasd 3 percig, majd azonnal szedd ki hideg vízbe. Tegyél félre ebből a forrázóvízből 4 decit. Közepes lángon olvaszd össze a vajat az olajjal. Borítsd rá a hagymát és 4-5 perc alatt párold puhára. Finoman sózd. Reszeld rá a fokhagymát, pirítsd pár másodpercig, majd (3-4 db kivételével) forgasd hozzá a brokkolit. Öntsd fel az alaplével, morzsold bele a sajt kétharmadát és 6-8 percig logobtasd. Ízesítsd szerecsendióval, pár csepp citromlével, sózd, borsozd ha kell. Pürésítsd. Tálalás előtt a maradék rózsákat olvasztott vajon párold 2 percig egy serpenyőben. Durvára aprított dióval, a morzsolt sajttal együtt tedd a kiporciózott leves tetejére. Bon apetit!

Elcsépeltnek tűnhet, de néha tényleg érdemes elhinni, hogy egy saláta is lehet laktató és teljes értékű lakoma. Nem mondom, hogy egy masszív húsevőt meggyőzhetek ezzel a dumával, de hiszek és bízom is annyira magamban, hogy vannak helyzetek, amikor kivételesen tudom, hogy mit beszélek. Igen-igen! Ez most éppen egy ilyen pillanat. Azt már régen tudjuk, hogy a lencse az egyik "szuperfood", szóval azon túl, hogy laktató még rohadt egészséges is. Benne van minden, ami a szervezetnek kell, szóval amióta Szandra barátnőm mondta, hogy ő ezt vinné magával ha úgy alakulna én is másként tekintek rá, mert tényleg több, mint egy egyszer használatos újévi lakoma. Szóval a saláta váza a lencse, minden más csak hozzáad ahhoz, hogy elég legyen egynek. A répa, a sajt, az olaj és a dió éppen annyi extra tartalmat ad neki, amennyitől az ember -ha csak ücsörög- néhány órára biztosan el lesz. De nem vagyok demagóg. Egy szép, narancslében pácolt sült csirkecombot én is becsavarnék mellé.

40 dkg főtt, langyos vagy hideg lencse (babérral, hagymával megfőzve, de nem szétfőzve)

25 dkg sárgarépa vékonyra csíkozva

1 db lédús narancs leve és reszelt héja

1 tk mustár (lehet csípős)

fél dl olíva olaj

2 ek sűrű,natúr joghurt (legjobb a görög)

fél gránátalma kifejtett magjai (egy vízzel teli mélyebb tálban kell kifejteni és akkor nem fröcsög össze mindent)

2 szál újhagyma, vékonyra karikázva

5 dkg érett cheddar sajt, kockázva

3-4 dkg kesudió, vagy mandula, dió, mogyoró durvára aprítva

10 dkg friss spenótlevél, nálam bébi

só, chilipehely, frissen őrölt bors

A felcsíkozott répát tálba teszem, megsózom 2-3 bátor csipet sóval és 10 percre állni hagyom. A narancs kifacsart levét egy nagyobb keverőtálban (akkora legyen, amibe belefér a lencse) kikeverem a mustárral. Folyamatos kevergetés mellett fokozatosan hozzákeverem egy habverővel az olajat is, majd a narancs reszelt héját és a joghurtot. Sózom, borsozom. Ebbe az emulzióba forgatom bele a lencsét, a répát, a hagymát, a sajtot és a gránátalma magjait majd fél-egy órára a hűtőbe teszem. Így kicsit átjárja a pác íze. A pihentett alapot összeforgatom a spenóttal, sózom, borsozom ha kell. Meglocsolom 1-2 ek olíva olajjal és ha nem elég savas, mustáral, balzsamecettel tovább savanyíthatom. Tálaláskor megszórom chilipehellyel és aprított kesudióval. Ha a joghurtos levet nem esszük meg, ne csüggedjünk. Szűrjük le és pácoljunk benne csirkemellet, majd serpenyőben süssük (pároljuk) meg. Istenien omlós lesz.

Mindjárt itt az év utolsó napja és másnap (muhahahha) úgy szokás, hogy illik adni a szerencsének és a jövendő gazdagságnak legalább egy esélyt. Brit tudósok biztosan bebizonyítanák, hogy ennek az egésznek semmi, de semmi értelme és valóságalapja sincsen, de itt most nem is ez a lényeg. Most őszintén, ki hiszi ezt el? Ki az, aki ettől teszi függővé a következő 365 nap sikerességét? Ki az, aki olyan, mint én, hogy bár nem vagyok babonás, de lencse mindig van az asztalon, mert mi van ha mégis ezen múlik? Esküszöm, tiszta hülye vagyok. Mondjuk a mai napig ha aprót találok az utcán lehajolok érte, megköpködöm háromszor, elmormolom, hogy Apád, anyád idejöjjön, majd eldobom a hátam mögé. Vagy vannak olyan esetek, amikor inkább telefon nélkül vagyok egy darabig mert bent felejtem, de nem megyek vissza a lakásba, mert néha elhiszem, hogy balszerencsét fog hozni. Persze legtöbbször szarok erre és simán visszabaktatok és olyankor még a küszöbön sem bohóckodok, hogy megtörjön az átok. Érdekes dolgok ezek, bár azt mondom, hogy ennél nagyobb gondom soha ne legyen, mint hogy néha elragadtatom magam és hagyom, hogy beszívjanak ezek a régi, népi babonák. Néha jó a sötét odalra állni és elhinni, hogy van bennük némi igazság. Ártani még nem ártottak. Na, gyorsan le is kopogom! Egyetek lenécsét!

40 dkg főtt, langyos vagy hideg lencse (babérral, hagymával megfőzve, de nem szétfőzve)

3-4 db lédús mandarin, kettő gerezdekre szedve és megfelezve, kettőnek a kifacsart leve kell

1 tk mustár (lehet csípős)

fél dl olíva olaj

egy érett avokádó, kockázva

1 keményebb húsú körte, kockázva (nálam Alexander)

2 szál újhagyma, vékonyra karikázva

3-4 dkg kesudió, vagy mandula, dió, mogyoró durvára aprítva

10 dkg friss spenótlevél, nálam bébi

só, chilipehely, frissen őrölt bors

A mandarinok kifacsart levét egy nagyobb keverőtálban (akkora legyen, amibe belefér a lencse) kikeverem a mustárral. Folyamatos kevergetés mellett fokozatosan hozzákeverem egy habverővel az olajat is. Sózom, borsozom. Ha nem elég édes a mandarin leve, adhatunk  hozzá fél tk mézet. Ebbe az emulzióba forgatom bele a lencsét, az avokádót, a körtét, hagymát és a félbevágott mandarin gerezdeket, majd fél-egy órára a hűtőbe teszem. Így kicsit átjárja a pác íze. A pihentett alapot összeforgatom a spenóttal, sózom, borsozom ha kell. Meglocsolom 1-2 ek olíva olajjal és ha nem elég savas, facsarhatok rá még mandarin levet vagy pár csepp balzsamecetet. Tálaláskor megszórom chilipehellyel és aprított kesudióval.

Már megint elment az eszem és olyat főztem, amit szerintem előttem még soha, senki. Kinek jutna az eszébe ezt a két szerencsétlen növényt egy fazékba tenni? Úgy értem, hogy rajtam kívül. Magam sem értem, hogy miért és honnan, egyszerűen csak ki akartam próbálni, mert azt éreztem, hogy vagy nagyon jó lesz a végeredmény, vagy konkrétan ehetelen szar. És én azt nem éltem volna túl. Viszont még élek, így szerényen mondhatom, hogy a leves minden várakozásomat felül múlott és kicsit bele is szerelmesedtem. Soha nem mondanám, hogy a kedvencem, de most igen! Határozottan kijelenthetem, hogy ez a kedvenc sütőtöklevesem. Persze nem tagadom, hogy a húsgolyók nagy szerepet játszanak ebben, de az van, hogy ez a leves nélkülük is simán megállja a helyét a nem létező levesversenyen. Szuperszónikus! Ennyi.

5 ek olaj ( a padliszán simán, mint a vatta szívja magába)

1 közepes fej vöröshagyma, finomra aprítva

1 geretzd fokhagyma

2 késhegynyni őrölt fahéj

fél tk őrölt rümai kömény

1 padlizsán (kb. 30 dkg) meghámozva, másfél centisre kockázva

1 kisebb sütőtök (kb 80-90 dkg), hámozva, kockázva

6 dl alaplé

A húsgolyókhoz:

30 dkg darált pulykahús (vegyesen)

1 kisebb vöröshagyma, finomra aprítva

1 kisebb gerezd fokhagyma

fél tk currypor

2-3 dkg friss koriander vagy petrezselyem, kétharmada aprítva

tálaláshoz chilipehely, lime

Egy nagyobb fazékban közepes lángon olajat hevítek. Ráborítom a hagymát és 3-4 perc alatt megpirítom. Közben finoman sózom. Ráreszelem a fokhagymát, fűszerezem fahéjjal és köménnyel, majd további pár másdopercig együtt kevergetem az egészet. Hozzáforgatom a felkockázott padlizsánt és 5-6 percig folyamatos kevergetés mellett lepirítom. Ráborítom a tököt, további egy perc kevergetés majd felöntöm az alaplével és lefedve, a forrástól számítva 10-12 perc alatt puhára főzöm. Ezalatt egy serpenyőben 2 kanál olajat melegítek és megpirítom benne a hagymát. Fokhagymával, sóval, curryvel ízesítem. A húst egy keverőtálba teszem, ráborítom a fűszeres hagymát, a friss koriander vagy petrezselyem kétharmadát majd alaposan összedolgozom az egészet. Vizes kézzel diónyi golyókat formázok és forró serpenyőben 6-7 perc alatt némi olajon megsütöm őket. Én az idő felénél letakarom egy fedővel, így biztosan nem marad nyers a golyók közepe. A megpuhult levesalapot összepürésítem, sózom, borsozom ha kell. Fél lime levével ízesítem. Tálaláskor maradék friss fűszerrel, chilivel ízesítem. A golyókkal együtt fogyasztom. 

Amikor két éve Szemere Kata megkérdezte, hogy van e kedvem forgatni velük a NolTv-re videókat, én voltam a világ egyik legboldogabb embere. Azon az estén amúgy is túlcsordult a pozitív energia, hiszen Mautner Zsófi unszolására végre megszületett FőzelékesFeri is. Soha rosszabb napom ne legyen, mint amilyen az volt. Katával sokat beszélgettünk, próbáltuk kitalálni a helyemet a rendszerben. Nagy megtiszteltetés volt Chili és Vanília mellé beállni állandó tagnak, szóval a léc elég magasra volt téve. Elkezdtük hát, szokatlan, furcsa helyekre mentünk, amiről finoman szólva nem a gasztronómia ugrik be elsőre az embernek ha meghallja azokat. Centrál színház, Király utcai virágbolt, Cirko mozi, Iparművészeti Múzeum, Nagytétényi Kastélymúzeum. Majd kikötöttünk és végleg le is horgonyoztunk a gangom szúette, kopott ablakánál. Rengeteget röhögtünk, Katával spannoltuk egymást, énekkel, hülye tánccal szórakoztattuk magnkat ha a helyzet úgy kívánta.  Perjéssy Gábor operatőr ezeket mindig rögzítette és galád módon előszeretettel fel is használta "gegnek" a filmekben. Izgatottan vártam a csütörtök reggeleket, hogy végre lássam az éppen aktuális kisfilmet. Közben bővült a csapat, mondhatom, hogy a gasztronómia nagyjai forgattak hétről-hétre videókat. Színes kis közeg volt ez, ahol minden teret kapott, ami az embereket aktuálisan foglalkoztatta. Emberien, hitelesen és mindezt bárki számára elérhetően. Viszont, mint mindennek, egyszer ennek is vége lett. Összejöttünk hát, nosztalgiáztunk kicsit de nem keseregtünk, örültünk, hogy volt és részesei lehettünk. Ezt a tésztát (ehhez hasonlót, mert az Olaszt nem lehet lefőzni) Giuseppe főzte azon az estén, amire sokáig, nagyon sokáig emlékezni akarok. Csapat! Szuper volt veletek! Kösz mindenkinek!

30 dkg brokkoli, rózsáira szedve, diónyi méretűre aprítva

30 dkg fusilli tészta

4 ek olíva olaj

3 csík szardellafilé

8 cm póréhagyma (én most a zsenge zöldjét is használtam) hajszálvékonyra karikázva

1 duci gerezd fokhagyma

fél tk chilipehely vagy chili ízlés szerint

3 dkg vaj

15 szem fekete olívabogyó lecsepegtetve, félbevágva

táláshoz friss petrezelyem, pirított kesudió durvára aprítva, pár csepp citromlé

frissen őrölt bors

Egy nagyobb fazékban felteszek forrni 2 liter vizet. Ha már lobog, megsózom egy tk sóval és beledobom a brokkolit. Bekészítek egy tál hideg vizet és 3 perc után kiszedem és lehűtöm a rózsákat. Ebbe a vízbe szórom bele a tésztát és al dente (fogkemény) állagúra főzöm. Amí fő a tészta, egy egy 26-28 cm átmérőjű serpenyőben olajat hevítek. Beleteszem egészben a szardella csíkokat és egy fakanál segítségével az olajban feloldom azokat. A kevergetés hatására szétmállik és krémes lesz. Ráborítom a hagymát és 3-4 perc alatt puhára pirítom. Meglocsolom egy-egy kanál főzővízzel, hogy gyorsabban puhuljon. Ráreszelem a fokhagymát, chilivel szórom és 8-10 másodpercig illatosra pirítom, majd ráborítom a lecsepegtett brokkolit. Félreteszem, közben leszűröm a tésztát, a főzővízből egy decit meghagyok. A meghagyott levet a hagymás alapra öntöm, hozzáforgatom a kifőtt tésztát és az olívabogyót majd az egészet 2 percig forralom. A végén vajjal dúsítom. Sózom, borsozom ha kell. Mivel a szardella alpból sós, vigyázzunk vele. Tálalásnál friss petrussal, pár csepp citromlével és pirított kesudióval  turbózom.

Meggyőződésem, hogy sokan a székelykáposztát "nagymagyar" ételnek gondolják, pedig nem az. Már-már közhelyes a története, szerintem a legjobb ételek mindig valami hasonló regefonál mentén születnek meg. Adott egy Székely József nevű pasi, aki mellesleg és merő véletlenből Petőfi barátja volt és levéltáros is egyben. Ettek volna, de a konyha már hiányos volt. Maradék káposztafőzelék és pörkölt volt még a tűzhelyen, ezt keverték össze a korcsmrosék és adták az asztalra, egyétek! Legközelebb a költő már így rendelte az ételt. Kérek egy székelykáposztát! Azt nem tudom, hogy mennyire számít szenetségtörésnek trollkodni a recepttel, de én vettem a bátorságot és kicsit belenyúltam. Szeretem én az eredetit is, de nem én lennék, ha nem lenne benne valami csavar, fricska vagy csak egy kis huncutkodás. Ártani nem ártott neki, a többit majd ti eldöntitek! Ez a Székely most meghódította Indiát!

fél kg pörköltnek való disznóhús, kockázva (én lapockát használok)

2+2 ek kacsazsír

1 nagy fej vöröshagyma, finomra aprítva

1 duci gerezd fokhagyma

1 tk currypor

csapott tk őrölt római kömény

7 dl liter alaplé

fél kg savanyúkáposzta, átmosva, aprítva

1 dl zsíros tejszín (min. 30%-os zsírtartalom)

1 tk étkezési keményítő

só, frissen őrölt bors

tálaláshoz friss koriander, chilipehely

Egy serpenyőt felhevítek, zsírt olvasztok rajta és 2-3 részletben, pár perc alatt megpirítom benne a kockázott húst. Közben finoman sózom. Félreteszem. Az aprított hagymát közepes lángon a kacsazsíron 4-5 perc alatt megpirítom. Sózom. Ráreszelem a fokhagymát, fűszerezem curryvel, római köménnyel és 8-10 másodpercig együtt kevergetem őket. Vigyázok, nehogy megégjen. Hozzáforgatom a lepirított húst a kifolyt levével együtt, átkeverem majd felöntöm az alaplével vagy vízzel. Sózom, borsozom, lefedve háromnegyedes készültségűre főzöm. Nekem kb. 35 perc volt. Hozzáadom az átmosott, aprított káposztát és további 15-20 percig főzöm. A levet pótlom, ha kell. Ne lepje el, éppen csak látszódjon. A tejszínt kikeverem a keményítővel és ha már összefőtt az alapom, besűrítem vele. Csak összemelegítem. Sózom, borsozom ha kell. Tálalásnál friss korianderrel és chilipehellyel szórom meg az ételt.