Vannak az életemnek olyan területei, ahol a spontaneitás elfogadható. Ebből kifolyólag léteznek olyan területei is, ahol már kevésbé tudok lelkendezni a hirtelen ért ötleteknek. A mai napon - talán a sors akarta így - kijutott mindkettőből. Katámtól kullogtam haza a körúton, műanyag lavór, fázisceruza, hypo és még ki tudja, hogy mik után kutatva a délutáni villanykapcsoló takarításhoz. Árpi szerint igazi kincsek, mind a hatvanas évekből valók. Azok, aminek a gombjai úgy világítanak a sötétben, mint a szentjánosbogarak. Egyik boltból estem a másikba, sorra pipáltam a lista darabjait. Az utolsó lyukba kétszer is bementem, mivel a csodás lila lavóromat a pénztárnál felejtettem. Na igen! Van, hogy szórakozott vagyok! Talán mert a vegyszerek és körömkefék kevésbé hoztak lázba, mint a leendő főzelék ebédem. Végig azon kattogtam, hogy vajon mi legyen. Krumplit kívántam, de szerintem már mindent összekevertem vele, valami újra fájt a fogam. Bementem egy sarki zöldségeshez és lesz ami lesz alapon válogatni kezdtem. Krumpli az kell meg hagyma is, foki van még otthon, azt most nem viszek. Petrus mindig jó a háznál, jöhet egy nagy csokorral, de azt még mindig nem tudom, hogy a főzelék karaktere mi legyen! Nézek ki a fejemből, már-már kétségbe esek, amikor megakad a szemem egy zacskó zöld levélen. Az sóska?-kérdezem. Majd jön a helyeslő válasz és hogy kérem-e. Na Ferkó! Még sose ettél! Talán éppen itt az ideje, egy kis spontán akció ugyan mit árthat? Tán belegebedsz, ha nem ízlene? Bele! De ízlett! Már nem vagyok sóskaszűz! Örökre elveszítettem.

1+1 ek vaj

2-3 ek olívaolaj

1 közepes fej vöröshagyma, finomra aprítva

1 gerezd fokhagyma

1 kg krumpli, tisztítva, kockázva

1 csapott tk só

4 dl alaplé

1 babérlevél

20 dkg friss sóskalevél, leszárazva, megmosva

1 dl sűrű tejföl

fél lime leve

só, frissen őrölt bors

a tálaláshoz pirított mogyoró, chilipehely, friss petrezselyemzöld

Egy 2-3 literes edényben, közepes lángon a vajat összeolvasztom az olajjal. Rászórom a hagymát, finoman megsózom és kevergetve 2-3 perc alatt megpárolom. Adok hozzá 1-2 ek alaplevet vagy vizet, hogy gyorsabban főjön. Ráreszelem a fokhagymát, 8-10 másodpercig pirítom. Hozzáadom a kockázott krumplit, alaposan elkeverem, hozzáöntöm az alaplevet, sózom, beledobom a babérlevelet és a forrástól számítva 10-12 perc alatt lefedve puhára főzöm a krumplit.  Amíg a krumpli készül, egy minimum 26 cm átmérőjű serpenyőt hevíteni kezdek. Meglocsolom 1 ek olajjal, hozzáadom a vajat, összeolvasztom majd ráteszem a megmosott, lecsepegtett sóska kétharmadát. Sózom, borsozom, adok hozzá 2 ek vizet és 1 perc alatt megfőzöm. Közben többször átforgatom. Hagyom hűlni, majd alaposan kinyomkodom a levét. Egy kanálnyit meghagyok. Egy magas falú mérőedénybe teszem a sóskával együtt, belekanalozom a tejfölt és egy bátor merőkanál főtt krumplit is, majd az egészet összepürésítem. A pürét visszaforgatom az alapba. Sózom, borsozom, lime levével ízesítem. A maradék sóskát durvára vágom és a forró főzelékhez keverem.Tálaláskor pirított mogyoróval, chilipehellyel, aprított petrezselyemmel szórom meg.

"Barbár táj barbár szóra kapatja a szám". Reggel úgy ébredtem, hogy morcos leszek és nyűgös, azt éreztem, hogy nem akarom ezt az átkozott keddi napot. Reggeli rutin, minden rendben halad, bőven időben vagyok, nem is értem, hogy mi lehet a baj.  Kilépek a kapun, csupa köd a tér, az orromnál valamivel tovább látok, de jó, hogy van helyismeret. Irány a metró, a csilli négyes az én vonalam. Itt, a "Pápán" nem sok a történés, se hosszú sor, se lökdösődés, se borzasztó, nyomasztó hangulat. Nyugodt három megálló, majd az automata lépcső kényelmével a felszínre emelkedem. Baszki! Süt a Nap! Napszemcsi On, mire a Csarnokba érek már mosolygok. Bandiéknál már csicsergek. Irány a Bazilika, a kedvem nem szegi, hogy a 47es villi helyet pótlóbusz jár és rohanhatok egy saroknyit a dögnehéz táskákkal a vállamon. Fél óra múlva terheimtől szabadulva újra utcára kerülök, irány Eszter és a virágbolt a Király utcában. Ma úgy döntöttem, hogy virághoz főzök. Már köti, adja, puszik, vigyorgok. Séta a Lumenbe Zsuzsihoz. Éppen felmos, az ajtóból adom le a rendelést, röhögünk. :) Nem lépkedem össze a frissen mosott padlót, fizetek és pik-pak újra a "Pápán" vagyok. Délután 1 óra van. És jó a kedvem. Most pontban 4. És még mindig csillog a szemem. Hát, ilyen ez. Ma belefőztem a jókedvemet ebbe az ételbe! Egyétek, szeretettel, kedves emberek! Peace

1 ek vaj

3 ek olaj

1 póré 10 centis fehér része, hosszában negyedelve, vékonyra szeletelve

1 gerezd fokhagyma

1 tk currypor (madras)

40 dkg cékla, hámozva, egy centisre kockázva

40 dkg zellergumó, hámozva, egy centisre kockázva

40 dkg sárgarépa, egy centisre kockázva

3 dl alaplé

1 dl min. 30%-os tejszín

só, bors

negyed lime leve

tálaláshoz friss koriander, pirított mandula

A vajat egy 3-4 literes lábosban, közepes lángon összeolvasztom az olajjal. Ráborítom a hagymát, finoman megsózom és folyamatosan kevergetve 3-4 perc alatt puhára főzöm. Egy-egy kanál vízzel meglocsolom, hogy gyorsabban puhuljon. Ráreszelem a fokhagymát, megszórom curryvel majd további 10-15 másodpercig pirítom a keveréket. Először a céklát adom hozzá, 3-4 percig kevergetem, 2 kanál vizet adok hozzá. Következő lépésben a répa kerül az edénybe, szintén 3-4 percig kevergetve pirítom, végül a zeller is a többi közé landolhat. Átforgatom, felöntöm az alaplével, sózom, borsozom majd lefedve közepes lángon 10-12 percig főzöm, közben többször átkeverve. Ha roppanósra puhultak a zöldségek ráöntöm a tejszínt és 2-3 percig nagy lángon forralom, hogy krémesen besűrűsödjön a levem. Lime levével ízesítem. 4-5 percig állni hagyom, sózom, borsozom, ha kell. Korianderrel, mandulával tálalom.

Ezt a levest szándékosan nem hívom minestronénak, hiszen nem az. Igaz, van köztük hasonlóság bőven, de maradjunk annyiban, hogy ez egy paradicsomos zöldségleves. Ha jobban belegondolok, akkor az állaga már-már annyira sűrű és krémes, hogy akár le is főzelékezhetném, de nem teszem. Mióta van egy főzelékben tarhonya? Ekkora hülyeséget!! Maradjunk a realitások talaján, nem kell mindent agyonmagyarázni. Azt tudom, hogy nagyon bennem volt a főzni akarás és azt is tudtam, hogy valami tartalmas, őszi-téli vagány kajára vágytam. Olyanra, ami egyszerre tészta de mégsem az, olyanra, ami húsos is de nem az a szeletelt forma és olyanra, ami telis-tele van zöldségekkel, de mégsem egy fasírttal megpakolt őszi finomfőzelék. (Apropó! Hogy ez mekkora ötlet!) Szóval feladtam magamnak a leckét, de azt hiszem, hogy sikerült kellőképpen megoldanom ezt a mesébe illő feladatot. Vittem is ajándékot meg nem is! Volt is rajtam ruha, meg nem is. Gyalog is mentem, meg nem is! Könyörgöm, hogy főzzétek meg! Egyszerűen szuperszónikus!

25 dkg kelbimbó

1 ek vaj

3 ek olaj

egy egész póréhagyma, hosszában félbevágva, fél centis félkarikákra szeletelve

2 gerezd fokhagyma

1 közepes zellergumó (kb. 40 dkg), másfél centisre kockázva

40 dkg sárgarépa, másfél centisre kockázva

1 liter főzőlé (a kelbimbókat ebben forrázom le)

3 dl paradicsomlé

10 dkg gépi tarhonya

5 dkg bébispenót

25 dkg darált pulykahús

fél tk őrölt római kömény

só, frissen őrölt bors

(a hagyma pirításakor adhatunk hozzá finomra aprított friss kakukkfűvet, rozmaringot is akár)

Egy lábosban felteszek forrni egy liter vizet. A kelbimbók talpát levágom, a hibás leveleket leszedem. Megfelezem őket, a nagyobbakat negyedelem. A forró vizet fél tk sóval sózom és 6-7 percig főzöm benne a zöldséget. Hideg vízbe szedem őket (a levet megtartom), hogy megtartsák a szép, zöld színüket. (blanchirozom). Egy 4-5 literes lábosban közepes lángon a vajat összeolvasztom az olajjal. Ráborítom a felkarikázott póréhagymát, finoman sózom, majd 4-5 perc alatt puhára főzöm. Egy-egy kanál vízzel meglocsolom, hogy gyorsabban puhuljon. Ráreszelem a fokhagymákat, pár másodpercig együtt kevergetem, majd hozzáforgatom a kockázott zellert és a sárgarépát is. 3-4 percig együtt pirítom őket, majd felengedem a félretett forrázóvízzel és a paradicsomlével. Levedve, a forrástól számítva 4 percig főzöm.  Ezután beleszórom a tarhonyát és további 4 percig főzöm a levest. Közben a darált pulykahúst fél tk örölt római köménnyel és negyed tk sóval ízesítem. Alaposan összedolgozom, majd vizes kézzel dióbél nagyságú golyókat formázok. 12-13 db lesz belőle. Az alaphoz keverem a leforrázott kelbimbókat és egyenként a húsgolyókat is a levesbe teszem. Lefedve további 4 percig főzöm. Elzárom a tüzet, a spenót felét beleforgatom az alapba és 8-10 percig lefedve állni hgyom az ételt. Sózom, borsozom ha kell, tálaláskor a maradék friss penóttal szórom meg.

Ez az étel annyira pofonegyszerű, hogy sokszor magam is meglepődöm rajta. Régi nagy kedvencem, igazából nem is értem, hogy eddig itt miért nem foglalkoztam komolyabban vele. Én annyira rákattantam, hogy az elmúlt 1 hétben háromszor is megfőztem. Egyszer csak úgy, önmagában, curry nélkül. Másodszor szűzérméket pirítottam rá, harmadszor pedig konfitált oldalas lett a társa. Nem játszom el,  hogy nem tudom eldönteni, hogy melyik volt a kedvencem, mert a válaszom elég egyértelmű és kifejezetten határozott. A favoritom a harmadik verzió, az a főzelék az oldalassal kenterbe vágta a másik kettőt. Jézus Máriám! Még most is összefut a nyál a számban, ha csak rá gondolok. Kedveseim! Vegyétek. Főzzétek. Egyétek. Hurka finom.

1 ek vaj

3 ek olaj

10 cm póréhagyam fehér része, vékonyra karikázva

1 gerezd fokhagyma

fél tk őrölt kömény

1 tk currypor

1 fej kelképoszta (kb. 60 dkg), egy centisre csíkozva

2 dl alaplé ( a káposzta forrázóleve)

2 dl zsíros (min. 30%) tejszín

só, frissen őrölt bors

1 csokor petrezselyemzöld, finomra aprítva

2 ek pirítot dióbél

negyed citrom reszelt héja és leve


Egy nagyobb lábosban vizet forralok. Sózom fél tk sóval, majd 4-5 percig főzöm benne a felcsíkozott káposztaleveleket. Leszűröm, azonnal lehűtöm. A levéből félreteszek 2-3 deciliternyit. Az edényben olajat hevítek, rászórom a hagymát, finoman sózom és 4-5 perc alatt puhára dinsztelem. Ráreszslem a fokhagymát, meghintem köménnyel és a curryvel, pár másodpercig pirítom. Ráborítom a forrázott káposztát, felöntöm az alaplével és a tejszínnel, 7-8 percig forralom. Sózom, borsozom, citrom héjával és levével ízesítem. Dióval, petrezselyemmel megszórom.

A sütőtököt pont annyira utáltam, mint a céklát. Előbbit mindig csak sütve adták, utóbbival meg csak savanyítva, lében állva találkoztam. Jobb esetben hullámosra szeletelve műanyag vödörben, rosszabb esetben nejlonba csomagolva, ami mindig kiszakadt és összefogta az egész pultot a boltban. Számomra maga volt a megtestesült undor. Ha a barátaim céklát ettek a környezetemben (lehetett az házi is), inkább nem mentem a konyha közelébe, mert az a természetlennes színe szabályosan kikészített. Nevezzük céklaléfóbiának. Hogy pontosan mikor fordult át bennem a dolog és lettem tök és céklakedvelő ember, már nem igazán emlékszem. Talán volt egy pont, amikor eljutottam odáig, hogy az éhség legyőzte az undort, vagy csak egyszerűen nyitnom kellett, mert úgy gondoltam, hogy nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy pont ezeket ne szeressem. Vagy legalább elviseljem. Azóta áldom azt az ismeretlen pillanatot. Persze egy dolog azért nem változott. A zacskós céklával azóta is kikergethető vagyok a világból. Egyszerűen képtelen vagyok feldolgozni ezt a jelenséget. Megjegyzem, hogy valószínűleg sokan az én kajáimat olvasva kapnak csillapíthatlan hányingert. Ez már csak ilyen! 

1+1 ek vaj

3 ek olaj

10 cm póréhagyma fehér része, finomra aprítva

2 gerezd fokhagyma

1 csapott ek currypor

30 dkg lencse (nem áztattam)

másfél liter alaplé vagy víz

30 dkg sütőtök, 2 centisre kockázva

8-10 dkg magozott datolya vagy aszalt szilva

1 nagyobb lédús narancs reszelt héja és leve

só, frissen őrölt bors, chilipehely

Egy 3-4 literes lábosban közepes lángon összeolvasztom a vajat az olajjal. Ráborítom a hagymát és 3-4 perc alatt puhára főzöm. Egy-egy kanál vízzel meglocsolom, hogy gyorsabban puhuljon. Ráreszelem a fokhagymát, hozzáadom a curryt és pár másodperc alatt alaposan összeforgatom. Ráborítom a lencsét, átkeverem majd felöntöm az alaplével. Finoman sózom, majd fedő alatt 35-40 perc alatt készre főzöm. Ezután egy merőkanálnyit kiveszek belőle, pürésítem majd visszaöntöm az alaphoz. Sózom, borsozom ha kell. Belereszelem a narancs héját és ráfacsarom az egyik felének a levét. Egy nagyobb serpenyőben vajat olvasztok, ráborítom a kockázott tököt és a datolyát, ráfacsarom a maradék narancs levét és 5-6 perc alatt puhára főzöm a keveréket. Óvatosan sózom, chilipehellyel ízesítem. A kétharmadát a főzelékhez forgatom, a maradékkal tálalom az ételt.

Már az elején leszögezném, hogy só nelkül lehet főzni, de ugyan minek! Várj! Elmondom!  Az úgy történt, hogy reggel felkeltem és kedvet éreztem az aznapi főzéshez. Nem ritka ez nálam, de a mai eset kicsit másabb volt, mint az eddigi megszokott. Loholtam piacra, megvettem a szokásos keddi Kinjának szánt ellátmányt, majd magamhoz fordultam és feltettem a tabu kérdést! Nos, Ferkó! Mit főznél ebben a rohadt nagy kedvedben? Persze Bandi (a Zöldséges Bandi) most sem maradt kussban, igyekezett ott zavarni, ahol csak lehetett. Mellette gondolkodni teljes mértékben lehetetlen. Hogy haragszom e rá emiatt? Dehogy! Klasszikus játék ez már közöttünk, azt is mondhatnám, hogy évek óta ezzel heccel! De csitt, megjött az ihlet, talán kettőre lesz belőle egy ehető leves. Irány a Kalauzál tér, vajat nekem de tonnányit! A Lumenben ugyan nincsen, de Zsuzsi súgott, hogy az ottani csarnokban remek háztáji kapható, 84%os zsírral teletömve. Amíg fő a leves előételnek egy kis háztáji juhtúró friss magos zsemlével? Nagy baj nem lehet belőle, vittem hát ízelítőnek. Közben hagyma összevágva, a vaj már az edényben megolvadt.

Kérek SÓT! Az NINCSEN!

Akkor ez egy szar leves lesz, mert só nélkül ezt nem lehet. Leveskockához én meg aztán nem nyúlok, vidd innen! NE is lássam, majd éjjel titokban kidobom! Persze a leves elkészült, de várható volt az eredmény! Ehetetlen lett. Nem vagyok én baba, hogy bébipapit egyek. Aztán, mint egy Hollywood-i mesében, az ügy jóra fordult. Valaki, aki éppen"csak felugrom valamiért" vett nekünk sót és megmentette az ebédet. Szóval azt tudom mondani, hogy emberek! Vegyetek sót minden egyes nagybevásárlásnál, mert erre soha nem gondolunk és ha elfogy, akkor mindennek vége! Ezt a levest pedig főzzétek meg! Pont!

2+1 ek vaj

1 ek olaj

1 póré fehér része (10 cm) hoszzában elvágva, vékonyra szeletelve. A zöldjéből 6-7 cm karikázva

1 nagyobb fej zellergumó,(kb. 70 dkg) hámozva, apró kockákra vágva

1 közepes fej édeskömény (kb. 35 dkg) kétharmada vékonyra szeletelve, a többi centisre kockázva

kb. 7 dl alaplé

1 tk só

1 dl tejszín

negyed citrom leve

2 rúd szárzeller, kovkázva (elhagymató)

tálaláshos pirított, durvára aprított mogyoró vagy mandula, fekete szezámmag

A 2 ek vajat és az olajat közepes lángon egy 3-4 literes lábosban összeolvasztom. Ráborítom a hagymát, finoman sózom majd 3-4 perc alatt puhára főzöm. Egy-egy kanál vízzel meglocsolom, hogy gyorsabban puhuljon. Hozzáadom a zellert, 2-3 percig tovább kevergetem, majd jöhet az édeskömény is. További 2-3 percig kevergetem, majd felöntöm az alaplével. Sózom, borsozom, majd lefedve a forrástól számítva 10-12 perc alatt puhára főzöm. Függ a zöldségek méretétől. Közben egy kisebb edényben 2-3 dl vizet forralok és a forró vízben 3-4 percig főzöm a felaprított póréhagyma zöld részét. Leszűröm (a levet felfoghatom, ha túl sűrű lenne a leves, ezzel higíthatom), azonnal lehűtöm hideg vízzel. Blanchirozom. A már puha leveslaphoz keverem, egy percig még forralom, majd az egészt egy botmixerrel összepürésítem. Lehet blenderben is, több részletben. A kész alaphoz hozzáadom a tejszínt és 1 percig forralom. Ha túl sűrű, a hagyma levével higíthatom. Sózom, borszom, citromlével ízesítem. Egy serpenyőben vajat olvasztok és 2-3 perc alatt megpirítom benne a félretett édesköményt és a feldarabolt zellerszárat. Ezzel a keverékkel, durvára aprított magokkal és a kömény aprított zöldjével tálalom. Ha nem pürésítem össze, remek kis főzelék lehet belőle.

Az már biztos, hogy a krumplival megfogtuk az Isten lábát. Nem tudom, hogy mi lenne velem krumpli nélkül és azt hiszem, hogy ezen nem is nagyon töprengenék hosszasan, mert már most érzem egy közelgő pánikroham fuvallatát a verjtékező homlokomon. Krumpli volt, van, lesz. Ennyi. Mindenki nyugodjon le. Amúgy ez az egész egy levesnek idnult, de annyira beleszerettem, hogy az utolsó pillanatban főzelék irányba tereltem el a receptet. Azt kell mondjam, hogy nem bántam meg. A világ most kevesebb lenne. Egyetértek? 

50 dkg brokkoli, diónyi rózsákra szedve (a szárából főzhetünk egy gyors alaplevet)

1+2 ek vaj

3 ek olaj

10 cm póréhagyma fehér része, finomra aprítva

2 gerezd fokhagyma

1 kg krumpli, 2 cm-re kockázva

1 ngyobb babérlevél

5 dl alaplé

1 dl tejföl

5 dkg spenótlevél (bébi)

1 csokor finomra aprított friss petrezselyem

8-10 szem pirított, durvára aprított mandula

egy fél citrom leve

só

frissen őrölt fekete bors

2-3 liter vizet felforralok, hozzáadok 1 teáskanál sót, majd a brokkolit 2 percig főzöm benne. Leszűröm, és a forrázóvízből fél litert megtartok. A rózsákat hideg vízzel azonnal lehűtöm. Egy szűrőben hagyom lecsepegni.

Egy 2-3 literes edényben, közepes lángon összeolvasztom a vajat az olajjal. Ráborítom a pórét, finoman sózom, majd 2-3 perc alatt puhára párolom. Ráreszelem a fokhagymát, átkeverem, majd hozzáforgatom a kockázott krumplit.

Felöntöm az alaplével, majd babérlevéllel, sóval ízesítem. Lefedem, majd forrástól számítva 12-13 perc alatt puhára, de nem pépesre főzöm. A 10. percnél hozzáadom a brokkoli kétharmadát.

Egy merőkanálnyit kiveszek, és a tejföllel egy magas falú mérőedényben összepürésítem, majd

visszakeverem az alaphoz. A spenótot is hozzáforgatom.

Egy serpenyőben megolvasztom a vajat, meglocsolom 1 ek olajjal, és ráborítom a maradék brokkolit. Finoman sózom, megszórom a petrezselyem felével, és 2 percig párolom. Pár csepp citromlével ízesítem.

A főzeléket ízlés szerint sózom, borsozom. Tálaláskor megszórom brokkolival, durvára aprított, pirított mandulával és petrezselyemmel.

Reggel főztem ezt a szépséget és elég durvának tartottam, hogy meg is egyem, éhgyomorra. Oké, előtte voltam edzeni, volt már bennem egy fehérje-shake meg pár szem szőlőcukor, de akkor is. Ki hallott már olyat, hogy reggel kilenckor X.Y. alaposan befőzelékezett?! Ugye, hogy normális ember nem csinál ilyet?! Aztán rájöttem, hogy soha nem voltam normális, a kliséket meg amúgy sem nekem találták ki, így mértékkel ugyan, de faltam belőle egy szerényebb adagot. Egyszerűen ott volt előttem és nem bírtam volna ki. Hát így! Helló ösz, helló lencsefőzelék!

2 ek vaj

1 ek olaj

10 cm póréhagyma (fehér része) finomra aprítva

1 gerezd fokhagyma

fél tk őrölt római kömény

1 dl paradicsomlé

30 dkg sárgarépa, nagyobb csíkokra vágva

25 dkg lencse (előző nap beáztatva)

5 dl alaplé

5 dkg friss spenót (én bébit használok)

só, frissen őrölt bors

tálaláshoz pirított kesudió vagy mogyoró, chilipehely

1.A vajat egy edényben, közepes lángon összeolvasztom az olajjal. Rábortíom a hagymát, finoman sózok és 3-4 perc alatt puhára párolom. Egy-egy kanál vízzel meglocsolom, hogy gyorsabban puhuljon.

2.Ráreszelem a fokhagymát, megszórom a köménnyel és további 10-15 másodpercig pirítom. Ráöntnöm a paradicsomlevet, belekeverem a lencsét, felöntöm az alaplével és lefedve, többször megkeverve puhára főzöm. kb. 25-30 perc.

3.Egy serpenyőben olajat hevítek és a felcsíkozott répát 5-6 percig pirítom. Sózom, borsozom, majd a lencséhez adom. Átkeverem és a spenótot is (pár levelet félreteszek) hozzáadom.

4.Egy merőkanálnyit kiveszek és répástól, spenótostól összepürésítem, majd visszakerevem az alaphoz. Sózom, borsosom.

5.Tálalásnál megszórom a pirított kesudióval, chilipehellyel, spenóttal extrázom. 2 adag lesz belőle.

Ha tegnap Viola nem mondja két pohár pezsgő között, hogy délután sárgaborsót főzött, akkor valószínűleg soha nem tudtam volna meg, hogy mire is vágyom már vagy sok hét óta. A gondolat illata már bőven benne volt a levegőben, de én annyira magammal voltam elfoglalva az utóbbi hetekben, hogy csakcska csitriként azt sem vettem volna észre, ha tálcán kínálják fel a fele királyságot meg a velejáró sok-sok hülyeséget. Sárgaborsó! Hát erre vágytam én igazán. Krémesen, paradicsomosan, csípősen. Pontosan így. Csorog a nyálam, semmi másra nem tudok gondolni, csak arra, hogy ülök a gangon egy teli tál főzelék felett és kanalazom. Eleinte óvatosan, mert még tűzforró, aztán fittyet hányva a hólyagos nyelv lehetőségére egyre gyorsabban, habzsolva, belefeledkezve, hümmögve és kéjesen morogva. Kábé mintha szexelnék. Most visszaolvastam. Hát így! :)

3 ek olaj

30 dkg sárgaborsó, átmosva

1 kisebb fej vöröshagyma, finomra aprítva

1 kisebb gerezd fokhagyma

1 tk őrölt rómaikömény

fél tk chilipehely

1,2 liter, híg paradicsomlé

só, frissen őrölt bors

8-10 szem koktélparadicsom

1-2 zellerszár, centi vastagra darabolva

2-3 szelet sonka (nekem feketeerdei) vékonyra csíkozva

tálaláshoz friss petrezselyemzöld, pirított magmix

Az olajat felhevítem egy 3-4 literes edényben. Rászórom a borsót és 3-4 perc alatt, közepes lángom megpirítom, mint a rizst vagy a tarhonyát. Hozzáadom a hagymát és további 2-3 percig pirítom, sózom. Fűszereztem rómaiköménnyel, reszelt fokhagymával, chilivel. Pár másodpercig együtt kevergettem őket majd felöntöttem a paradicsomlével. Vigyázzunk, hogy a fűszerek ne égjenek meg. Lefedve, többször átkeverve, közepes lángon 45-50 perc alatt készere főzöm. Nem főzöm csirizesre, szeretem, ha a szemek egyben maradnak és kicsit "rághatóak" még. Friss petrussal, pirított magokkal és olíva olajon átpirítottsonkával, zellerrel, koktélparadicsommal tálaltam. Sajnos nincs itthon se rozé, se oldalas.

Ez az a főzelék, amiért talán megköveznek. Nagyon megkívántam a lencsét, magam sem értem, hogy miért, de nem is kell mindig mindenre magyarázatot találni, keresni. Most én sem fogok. Szóval adott volt a vágy, de kedvem nem volt ahhoz, hogy áztassam, főzzem, babusgassam. Nagyon gyorsan akartam és azonnal. Így alakult, hogy hazafele jövet vettem egy konzervet és szentségtörést követtem el. Abból lett a főzelék. Én tettem, vállalom, égessenek el máglyán vagy négyeljenek fel, vagy csak vessenek a mókusok elé makk helyett prédának. Ezután a főzelék után jöhet bárni! Egyszerűen boldog vagyok, hogy 10 perc alatt készen lett, rohadt fincsi és tényleg nem egy nehéz darab. Langyosan, hideg tejföllel! Nyamiii! :)

1 ek vaj

3 ek olíva olaj

10 cm póré fehér része, finomra aprítva

1 gerezd fokhagyma

2 cm gyömbér

2 ek világos szójaszósz

1 ek "vócseszter" szósz

fél kg főtt, konzerv lencse, lecsepegtetve (a leve kell)

1,5 dl konzervlé

2-3 kanál hideg tejföl

1 csokor friss petrezselyemzöld, aprítva

fél citrom reszelt héja, pár csepp leve

só, frissen őrölt bors

A vajat és az olajat összeolvasztottam egy edényben. Rádobtam a hagymát, finoman sóztam és 2-3 perc alatt puhára pároltam. Egy-egy kanál vízzel meglocsoltam, hogy gyorsabban puhuljon. Ráreszeltem a gyömbért és a fokhagymát is, majd további fél percig pirítottam az egészet. Meglocsoltam a szója és vócseszter szószokkal, majd hozzákevertem a lecsepegtetett lencsét. Összeforraltam, sóztam, borsoztam. Egy merőkanálnyit kivettem, pürésítettem, majd visszekevertem az alaphoz. Citromhéjjal, lével, petrezselyemmel ízesítettem. Tálalásnál hideg tejfölt tettem rá, maradék pertussal és citromhéjjal extráztam. Frissítő, rohadt egyszerű és gyors is. Nyáron mi kell még? Mondjuk én egy söcit legurítottam főzés közben! :)