Vannak azoka a helyzetek, amikor az idő a legnagyobb ellenségünk. Az én világomban ilyenkor két dolgot tehetünk. 1. Hagyjuk elúszni a dolgokat és minden mindegy alapon sodródunk az árral. (inkább ez) 2. Belátjuk, hogy kurvára elszámoltuk magunkat de igyekszünk megküzdeni a lehetetlennel. (azon dolgozom, hogy inkább ez) Történt ugyanis, hogy minap kicst túlszerveztem a dolgaimat, az estém, -hogy finoman fogalmazzak- eléggé úgy tűnt, kudracra lett itélve. Délután 3-kor még minden átlátható volt és laza. Aztán elszabadult a pokol és minden jel arra utalt, hogy kicsúsznak a dolgok a kezemből és a sok szék közül a pad alá esek, azt is pofával lefelé, ahogy az a nagykönyvben lett megírva. 

15:05-vacsoravendéget hívtam. Egyelőre nem reagál. 

15:15-vacsorázni hívnak a városba. Időpont f7. Nem tudok dönteni, hiszen a meghívásom függőben van.

15:30-igenlő válasz a vacsorámra. 19:30-ra rögzített érkezéssel.

15:35-igenlő választ adok a meghívásra. Enni nem fogok, csak beszélgetek.

16:00-belépek a tesiterembe

16:10-módosítják a vacsorameghívást 7-re.

16:11-lemondom, mert összecsúszna az én vendégemmel

16:14-vissza az egész, a rokonok 6-ra módosítják 7 helyett

16:15-igennel válaszolok. Gyors lesz, de találkozni akarok.

17:00-bevásárlás az egyszerű vacsorához

17:20-már otthon. Felteszem a rizst, vizet forralok

17:24-zuhanyzom, közben fő a rizs.

17:30-elzárom a rizs alatt a tüzet. Forrázom a brokkolit, szűröm, hűtöm.

17:42-séró belő, ruha felkap. Nem megyek bringával, metróval gyorsabb, kényelmesebb

17:56-üzenet egy fotóstól. Hol találkozzunk? Baszki, elfelejtettem. A Rokonokhoz szervezem

18:06-együtt a család. Eddig minden rendben

18:59- indulnom kéne haza, a fotós sehol

19:01-érkezik, fotóz, minden rendben

19:17-elindulok haza, rezeg a léc

19:20-üzeten érkezik. Késik a vacsoravendég. Utálom a késést, de most a legjobbkor jött

19:31-újra otthon, befejezem a kaját. Bort kibontom, egy pohárral lehúzok tisztán. 

19:46-vendég érkezése. Sikerült.

4 ek olaj

1 bögre barna rizs

2 szál sárgarépa, centisre kockázva

fél tl curry

30 dkg csirkemell filé, kockázva

1 ek szójaszósz

1 cukkini, centisre kockázva

1 kisebb kígyóuborka, centisre kockázva

15 dkg főtt csicseriborsó (konzerv)

8-10 szem koktélparadicsom, felezve

2 csokor friss petrezselyemzöld, durvára aprítva

3-4 ek pirított mag, itt szotyi

fél lime leve

só, frissen őrölt bors

Egy 2-3 literes edényben vizet forralok. Sózom negyen tk sóval. 2 perc alatt leforrázom benne a brokkolit, kiszedem , a levét nem öntöm ki, azonnal lehűtöm hideg víz alatt. Lecsepegtetem, félre teszem. A rizst mondhatni normál módon készítem el. 2 ek olajon pár perc alatt lepirítom, hozzákeverem a felkockázott répát, meghintem fél tk curryvel további 1 percig pirítom. Leforrázom 2 bögre vízzel, amiben a brokkolit blansíroztam. Felforralom, átkeverem, majd lefedve takarék lángon 15 perc alatt kigőzölöm. Hagyom langyosra hűlni. Egy serpenyőben 2 ek olajat hevítek. Ráborítom a kockázott csirkemellet és körbepirítom. Ízesítem 1 ek szójaszósszal, fél lime levével. Lefedem és 4-5 perc alatt megpárolom. Összeforgatom a cukkinivel, langyosra hűtöm. Egy nagy tálban az összes hozzávalót összekeverem, sózom, borsozom, lime levével ízesítem ha kell. Tálaláskor friss petrussal és pirított magokkal szórom meg. 

Elkezdtem összerakni ezt a salátát és közben arra gondoltam, hogy a felét azonnal befalom a maradékot pedig elteszem holnapra, valami csirkével. Apropó csirke.Tegnapelőtt késő este totál beégtem. Az úgy történt, hogy este 10 körül feltettem főni egy egész csirkemellett. Bő víz, alacsony fokozat, némi fűszer és a gondolat, hogy nagy baj nem lehet, hiszem elég vizet öntöttem rá így biztosan minden rendben lesz. Aztán elkezdtem molyolni, bámultam a villámló eget, nyomkodtam a kompjútert és még a tévében is egész jó műsor ment. Éppen csak egy pillanatra ültem le a kanapéra és kerestem valamit a neten, éppen csak fél percre süppedtem bele a párnák kényelmébe és tapadtam a képernyőre. Kb. egy óra múlva riadtam fel arra a borzasztó égett szagra amin az egész lakásban hömpölygő füst csípőssége sem enyhített. A lábossal összeégett hús a szemétledobóban végezte. Szóval úgy alakult, hogy " a készüljünk előre holnapra" projektem szó szeritn füstbe ment. Persze nem mondom, hogy nem hiányzott a salátáról az a néhány kocka, saját főzőlevében kihűlt, szaftos, enyhén sós csirkemell. És azt sem mondom, hogy nagy kihívás lett volna lesütni hozzá pár szeletet, frissen. Nem, nem lett volna az. Én inkább azt választottam, hogy 3 órán belül 3 részletben zabáltam fel az egészet és engedtem el a "másnapra is marad belőle" tervemet. #basszodasalival

30 dkg bulgur (nagyobb  szemű)

1 kisebb kígyóuborka, apróra kockázva

2 nagyobb, közepesen érett körte, kockázva

kis fej lilahagyma, finomra aprítva

10-15 szem koktélparadicsom, felezve

2-3 csokor friss petrezselyemzöld, durvára aprítva 

1 kisebb zöld kaliforniai paprika, kockázva

chili ízlés szerint 

5 dkg pirított mag, durvára aprítva (mandula, mogyoró, kesu) a tálaláshoz

5 dkg fetasajt, morzsolva

A dresszinghez:

4 ek olíva olaj

fél lime leve és reszelt héja

dióbélnyi édes mustár

4 ek körtepüré vagy sűrű rostos körtelé (opcionális) Az egyik körte felét turmixolom és ezt használom

Felforralok 1 liter vizet. Sózom fél tk sóval és 10 perc alatt megfőzöm benne a bulgurt. Leszűröm, átöblítem, langyosra hűtöm. Amíg fő a bulgur, előkészítem a hozzávalókat. A paprikát, uborkát, petrus kétharmadát, paradicsomot egy keverőtálba teszem. Egy kisebb keverőtálban a körtepürét, mustárt lime reszelt héját és levét összekeverem, majd hozzácsorgatom az olajat. Sózom, borsozom. A kész bulgurt és a dresszinget összeforgatom a zöldségekkel. Kóstolom, sózom, borsozom ha kell. Ha jót akarok tenni, akkor 1-2 órára a hűtőbe teszem és hagyom, hogy összeérjenek az ízek. Tálalás előtt átforgatom, ízesítem. Sajttal, magokkal és friss petrezselyemmel turbózom fel. A chili igen jót tesz neki. És jalapeno-t adtam hozzá.

Azt kell mondja, hogy ez a kánikula engem is taccsra tett. Még nem vagyok teljesen a minimumon, de ha ez így folytatódik, akkor elég gyorsan kiteszem az "Out of order" táblát. A meleg idő önmagában nem bosszant, hiszen nyár van! Mikor legyen meleg, ha nem ilyenkor!? Az sem borít ki, ha éjjel sem hűl le a levegő 28 fok alá és az adott illetékes megnyomja a kánikula-pánikgombot, hogy tovább borzolja a polgárok idegrendszerét. Ha valami, akkor az inkább feldühít és felháborít, ha elfogy otthon a fehér bor és nem tudok fröccsöt inni, vagy ha nincs a fagyasztóban jégkocka, mert lusta voltam pótolni. Utálom, ha nappal csinosba kell öltözni és izzadtan kell parádézni, kikészít ha senki sem ér rá és jön el velem strandra, hiszen egyedül nem az igazi. Utálom, hogy napi 6x megyek a zuhany alá és azt is, hogy ahogy végeztem máris állnék vissza, mert a hőség újra kikészít. Nem szeretem a nyarat, de az van, hogy  kénytelen vagyok elviselni. Majd ha egyszer úgy alakul, hogy nyárból télbe és télből nyárba tudok utazni, akkor majd keresek valami más ürügyet, hogy rinyálhassak és arról pnaszkodhassak, hogy gyűlölök félévente összepakolni! :) Addig is itt egy saláta, amivel csak 2 percet kell a tűzhely mellett eltölteni. Szerintem! :)  

1 közepes cukkini, vékonyra csíkozva

1 közepes sárgarépa, vékonyra csíkozva

1 cső zsenge, friss csemegekukorica lenyesett szemei

fél doboz főtt csicseriborsó

5 dkg bébispenót

1 érett avokádó, kockázva

1 lime

3-4 ek olíva olaj

só, frissen őrölt bors

3 ek pirított szotyi

A vékonyra csíkozott cukkinit és répát egy keverőtálba teszem, megsózom 3-4 csipet sóval. Összeforgatom, állni hagyom 5-10 percre. Egy serpenyőben 2 ek olíva olajat hevítek, ráborítom a kukoricát és 2 percig közepes lángon pirítom:) Fél lime levével, sóval ízesítem, hagyom hűlni. Miután langyos, a répás alaphoz adom a csicseriborsóval és az avokádóval együtt. Meglocsolom 2-3 ek olíva olajjal, ráfacsarom a maradék lime levét, sózom, borsozom és alaposan összeforgatom. Tálalás előtt friss spneótlevelekkel dúsítom, tálaláskor szotyival szórom. 

Az ígéret szép szó! Tartja a mondás amit én is teljes mellszéleséggel támogatok. Történt ugyanis, hogy tegnap este vendégségben voltam, grilleztünk az erkélyen. Pontosítanék. Szabi és én gin toniccal a kezünkben a kinti székeken pöffeszkedtünk és onnan osztottuk az észt. Aztán halálos nyugalommal néztük, ahogy a húsból kicsorgó zsír lángra kap majd hidegvérünket megőrizve jeleztük Chef Gergőnek, hogy valami nem stimmel az étellel, szóval ha végzett a következő koktélt bekeverésével nem ártana, ha ránézne a szerkezetre. Konkrétan lángolt a cucc, ami okozott azért némi pánikot, de urai voltunk a helyzetnek. Persze készült róla fotó is, ami perceken belül már a Face-en volt, tudtava az ismerősökkel, hogy mi bizony szeretünk és tudunk is veszélyesen élni. "-Pörzsanyagot és füstös ízt biztos kapott a hús!"- jegyeztem meg kedvesen, de nem akartam kihúzni a gyufát,-amúgy is minek, amikor van saját tűzünk- inkább kértem egy újabb italt a kezembe. Abból nagy baj nem lehet! :) Meghívóim nyaralásból jöttek és cserébe azért, hogy locsoltam a növényeket megjelenhettem, hogy átvegyem a spanyol vásárfiát, egy szál chorizo kolbász képében. Kérdezés nélkül, ömlesztve kaptam az infót arról, hogy hogyan készült, hogy miért penészes és természetesen a felhasználásra vonatkozóan is kaptam tippeket, hogy szerintük mire jó és mibe tegyem. Na, itt jött el az a pillanat, amikor finoman jeleztem, hogy nem érdekel a körítés és különben sem vártam ellenszolgáltatást az "itatásért" cserébe, de ha már így alakult, akkor élnék a szabadság lehetősőgével és úgy használnám fel a suvenirt, ahogy az nekem tetszik, mondjuk egy klassz salátában, sok-sok mindennel összekeverve. Némi hüppögést és pofavágást követően azért Szabiból még kibuggyant a mondat, hogy legalább annyit megtehetnék, hogy beleírom a posztba, hogy a jófajta kolbászt kinek köszönhetem! Nos, állom a szavam! Megtettem! A vacsora amúgy elég jól sikerült, tűzóltók és porraloltó nélkül zártuk a vidám nyári estet. #basszodasalival #ultimatesalichallenge  

fél fej brokkoli, diónyi rózsákra szedve (kb. 30 dkg)

15-20 ceruzabab (én csak a szár részét végom le, a hegyét nem)

30 dkg tarhonya (itt gépi sörét)

20 dkg félkemény vékonykolbász, kb. centisre kockázva, ha lehet csípős

friss vagy szárított chili ízlés szerint (nagyon jót tesz a csípős íz az egésznek)

fél lime leve

3 ek olíva olaj

3 csokor friss petrezselyemzöld, durvára aprítva

2 szál újhagyma, vékonyra karikázva

3 ek kesudió, vagy mogyoró, vagy mandula durvára aprítva

só

Felforralok kb. 2 liter vizet. Sózom 1 tk sóval. Mellé készítek egy tál hidge vizet. Beleteszem a forrásban lévő vízbe a brokkolit és a babot, fedő alatt 2 percig főzöm, majd a tálba szedem. A főzővizet újra felforralom, beleszórom a tarhonyát és 9-10 perc alatt készre főzöm. Leszűröm, langyosra hűtöm, hagyom lecsepegni. Szóval amíg fő a tarhonya, egy serpenyőben, közepes lángon 1 ek olajon pár perc alatt kipirítom a kolbászból a zsírt. A kolbászt konyhai papírra szedem, a zsírba 3 ek olíva olajat és fél lime levét keverem. Beleforgatom a brokkolit és a babot, majd az egészet a lecsepegtetett tarhonyával, aprított hagymával, petrezselyem és kolbász kétharmadával egy tálban összekeverem. Ha nem elég intenzív további lime-mal, sóval ízesítem. Tálaláskor megszórom a maradék petrussal, kolbásszal és kesudióval. 

A fene se gondoltavolna, hogy egyszer eljön az az idő, amikor nyáron amiatt fogom bekapcsolni a sütőt, hogy karfiolt süssek. És tessék! Megtörtént! Napok óta kerülgetett az inger, alattomos módon próbált beférkőzni a fejembe, keményen dolgozott azon, hogy eljusson a tudatalattimba hogy sokáig, nagyon sokáig vagy akár örökre ott maradjon és onnan üzengessen, onnan adjon impulzust, hogy jöjjön el az a pillanat, amikor végre megadom magam. A kitartó munkája sikerrel járt, mert ma a piacon félig zombiként állva a pult előtt önkéntelenül is egy szép fej karfiol után nyúltam. Aztán jött a hajdina, mert kellett valami gabona és az összes többi cucc, amik nélkül nem áll össze ez a saláta. Azt nem tudom, hogy a "nyári" jelzőt megérdemli e, de hogy őszinte legyek, ez nem is érdekel! Ami sokkal jobban izgat az az, hogy már csak alig van belőle! 

30 dkg hajdina

1 fej karfiol, diónyi rózsákra szedve

1 dl olaj

1 tk curry por

fél tk só

2 csokor friss petrezselyemzöld, durvára vágva

2 dkg fekete szezámmag

8-10 koktélparadicsom, felezve

2 szál újhagyma, karikázva

1 kis chilipaprika, vékonyra karikázva

1 marék salátalevél (itt most céklalevél, de lehet rukkola, madár, bébispenót)

4 ek olíva olaj

1 lime leve

A sütőt előmelegítem 220 fokra. Felforralok 1 liter vizet, fél tk sóval megsózom. Közben a hajdinát száraz, forró serpenyőben 4-5 perc alatt megpirítom. Beleszórom a vízbe és 14-15 perc alatt készre főzöm. Leszűröm, hideg vízzel langyosra hűtöm, majd lecsepegtetem. Egy kisebb tálban elkeverem az olajat a curryvel és a sóval. A karfiol szétszedett rózsáit egy nejlon zacskóba teszem, ráborítom a fűszeres olajat és alaposan összerázom. Sütőpapírral bélelt tepsire borítom a tartalmát, majd 20 perc alatt készre sütöm. A serpenyőt újra felmelegítem és szárazon, olaj nélkül 3-4 perc alatt megpirítom benne a szezámmagot. Kis tányérra borítom. A serpenyőt visszateszem a tűzre, meglocsolom egy ek olajjal, majd a paradicsomokat beleteszem vágási felületükkel lefelé. 1 perc alatt enyhén megpirítom, félreteszem. Egy nagyob tálban összekeverem az olíva olajat a lime levével. Hozzáforgatom a hajdinát, a petrezselyem kétharmadát, hagyát, salátát, chilit lazán összeforgatom. Megvárom, hogy a karfiol kicsit langyosra hűljön, majd a paradicsommal együtt ezt is beleforgatom. Sózom ha kell. Tálaláskor megszórom a pirított szezámmaggal és a maradék petrezselyemmel. 

Ha valaki bátrabb lesz, mint én akkor nem fogja elkövetni azt a hibát, hogy csak egy adagnyit készít el ebből a salátából. Hangozzék nagyképűen, de az nem volt kétséges, hogy csodás lesz a végeredmény és azt sem gondoltam, hogy megmarad majd úgy kb. a fele. De arra nem számítottam, hogy Andris barátomnak is annyira ízlik majd, hogy kétszer is eszik belőle. Alig 10 percen belül. Pedig még csirkecicit is sütöttem mellé, nem csupán kölest szórtam elé, mint odahaza vidéken a csirkék elé. Tény, hogy imádom a szerdellát. Még akkor kattantam rá, amikor sok-sok évvel ezelőtt a Két duci hölgy című főzőműsor rabja lettem. Ők használták szinte mindenhez és úgy éreztem, hogy ha valaki, akkor ők aztán tudják, hogy mi kell a népnek. Tény, hogy imádom a mazsolát. Arról nincs pontos adatom, hogy mikor szerettem meg, de úgy emlékszem, hogy mindig azokat a túrós batyukat ettem a legszívesebben, amik messziről kiabáltak, hogy tele vannak vele. Tény, hogy imádom a curryt. Már gyerekként a rajongója lettem. Furcsa módon a csehszlovák rokonoktól kaptuk dobozszám, így mindig volt egy csomó belőle. Anyu használta is, ennek köszönhetőne rengeteg sárga kaját ettünk a '80-as években. 

Kölest viszont nem ettünk és a spárgát sem ismertük, kivéve a kötözőt amivel apu kötözte a szőlőt meg mindent, amihez kellett. Ezek szeretete csak később jött, de azt gonoltam, hogy itt az ideje annak, hogy a régit és az újat most összehozzam egy ilyen izében. Salátában. Tessék! Ez lett belőle! 

2 szardella filé

4 ek mazsola

fél tk curry

30 dkg köles

1 cukkini, kockázva

3 szál újhagyma, vékonyra karikázva

4-5 szál zöld spárgasíp, forrázva, majd felkarikázva

3 csokor petrezselyemzöld, durvára vágva

1 doboz főtt csicseriborsó, lecsöpögtetve

2 kisebb citrom reszelt héja és leve

4 ek olíva olaj

1 ek méz

4 ek pirított magmix (szotyi, töki, mandula) de lehet bármilyen olajos mag (száraz serpenyőben pirítva)

só, frissen őrölt bors

Egy lábosban felteszek forrni 1 liter vizet. Megsózom fél tk sóval. Forráskor beleteszem a spárgát, 2 percig főzöm, majd kiveszem, lehűtöm. A vízbe szórom a kölest és lefedve 12-13 perc alatt megfőzöm. Leszűröm és azonnal lehűtöm hideg folyóvízzel. Hagyom lecsöpögni. Közben egy nagyobb serpenyőben 1 ek olajat hevítek. Beleteszem a szardellát és közepes lángon, folyamatosan kevergetve megvárom amíg szétmállik. Ráborítom a mazsolát, átforgatom, megszórom curryvel és fél percig pirítom. Ráöntök 3 ek vizet, megvárom amíg elforr majd hozzákeverem a cukkinit. Átforgatom, fél percig kevergetem. Egy nagyobb tálban összekeverem az olajat, mézet, citromlevet. Ráborítom a kölest, majd hozzáadom a mazsolás cukkinit, a hagymát, a spárgát, csicserit, petrezselyem kétharmadát, reszelt citrom héját. Alaposan összeforgatom, sózom, borsozom. Tálaláskor megszórom pirított magokkal és a maradék petrezselyemmel. 

Az úgy volt, hogy délután futni akartam az esti tesizés előtt. Előtte azt terveztem, hogy elmegyek a piacra, jól megveszek mindent amit akartam, majd itthon elkészítem a napi salátámat, amiből éppen csak egy kicsit gondoltam, hogy eszek, hogy futás közben ne okozzon problémát a hasamban lötyögő étel. Aztán egy kör a szigeten, csak úgy komotósan a saját tempómban, ahonnan villamossal hazajöttem volna, hogy némi pihenő után fél tízre a tornaterembe menjek, levezetni. Ehelyett az történt, hogy piac után összedobtam ezt a zöldet és megzabáltam az egészet. AZ EGÉSZET!!! Most mozdulni sem bírok és Szabi barátom is lemondta a közös kört a szigeten.

-Biztos Isteni jel!- suttogtam magam elé, majd arra gonodltam, hogy mekkora szerencse, hogy nem birkapörköltet főztem, dödöllével. Jut eszembe! Ezer éve kívánok egy jó nagy adaggal belőle! 

30 dkg kuszkusz

kb. 30 dkg brokkoli, kisebb rózsákra szedve 

10 dkg kifejtett zöldborsó (kb. 30 dkg hüvelyes)

1 cukkini, kisebb kockákra vágva

2 szál újhagyma, vékonyra karikázva

2 csokor petrezselyemzöld, durvára aprítva

2 ek pirított magkeverék (szotyi, tökmag, mandula)

1 lime reszelt héja és kifacsart leve

4 ek olíva olaj

5 dkg morzsolt feta sajt

só, bors

Első lépésben száraz serpenyőben megpirítottam a kuszkuszt. Ez a lépés kihagyható, de megéri áldozni rá pár percet. Felforralok 1 liter vizet, sózom 1 tk sóval. A kuszkuszt egy tálba szórom, és ráöntök 3 dl forró vizet, ráreszelem a lime héját, elkeverem majd lefedem 10 percre. A maradék forró vízbe borítom a brokkolit és a borsót, 3 percig forralom majd leszűröm, lehűtöm hideg vízzel, lecsepegtetem. Egy nagyobb keverőtálba facsarom a lime levét, hozzákeverem az olíva olajat majd összeforgatom a zöldségekkel. Brokkoli, borsó, cukkini, hagyma. Hagyom állni pár percig, majd összekeverem a kigőzölt kuszkusszal és a petrezselyem háromnegyedével. Ízesítem, sóval, borssal, olíva olajjal, ha kell. Tálaláskor megszórom sajttal, pirított magokkal és a maradék petrezselyemmel. 

Nem vagyok rá büszke, hogy majd 40 évesen, három nap masszív piálás után fel tudtam állni (no, nem szó szerint) és újra visszatértem az életbe. Nem volt könnyű és megfogadtam, hogy soha többé egy kortyot sem, de egy kicsit azért mégis megnyugtató, hogy ha nem is simán, azért még van bennem némi spiritusz és bírom úgy, mint egy belevaló húszonéves. Oké, kellett hozzá kólát vedelni és a szombati strand is sokat segített. Tegnap csak egy levesre futotta az erőmből, még szerencse, hogy előző nap megvettem hozzá mindent. Abba bele sem merek gondolni, hogy micsoda kihívás lett volna, ha el kellett volna magamat vonszolni a boltig hogy akkora áldozatot hozzak, hogy emberek közé keverdejek. Finoman fogalmazva nem nevezném ilyenkor magamat szociálisan közreműködönek. Gondolom, hogy magyarázkodás nélkül is értitek, hogy miről beszélek. A csudákat! Nem vagyok hős és bűszke sem. De ez a tésztasaláta bládimerizálva eléggé megható és könnyfakasztó lett. Szépségversenyt ugyan nem nyernék vele, de kit érdekel?! Az, ahogy roppan, ahogy csíp és ahogy azt mondom miközben eszem, hogy "Hmmmmm, aztakurva!", nekem mindennél többet ér. 

25 dkg fülecske tészta (fusilli, penne, farfalle, mindegy)

1 dl paradicsomlé

3 rúd szárzeller, hosszában csíkozva, kockázva

2 ek olíva olaj

1 közepes cukkini, kockázva

1 kisebb sárgarépa, kockázva

3 szál újhagyma, vékonyra karikázva

10 szem koktélparadicsom, felezve

1 csokor friss petrezselyemzöld, aprítva

5 dkg bébispenót

1 kisebb chilipaprika, finomra aprítva

só, frissen őrölt bors

Fél liter vizet forraltam, sóztam 1 tk sóval, hozzáöntöttem 1 dl paradicsomlevet és 8-10 perc alatt megfőztem benne a tésztát. Szándékosan nem bő vízben tettem, hogy krémes legyen. Hagytam langyosra hűlni, majd összeforgattam 2 ek olíva olajjal. Egy serpenyőben 2 ek olajat hevítettem. Ráborítottam a répát és 1 percig pirítottam, majd hozzáforgattam a zellert, cukkinit, hagymát, chilit. Finoman sóztam, további 1 percig fedő alatt pároltam. Összeforgattam a tésztával, koktélparadicsommal, spenóttal. Tálaláskor frissen őrölt borssal és petrezselyemmel turbózom. 

Egy szürke kanapén fekszem (nem az enyémen), alig pár perce ittam meg egy bögre kotyogós tejeskávét, alig egy órája ettem magam degeszre ezzel a salátával és alig pár órája döntöttem el, hogy mától 30 napon keresztül csak és kizárólag salátákat eszem. Jó, most egy jó nagyot hazudtam, mert tuti, hogy nemcsak salátán fogok élni, de igazából ez most nem is annyira lényeges. A Fehérvári úti piacon sétálgattam amikor elhatároztam, hogy maraton elé állítom magamat, ott volt az perc, az a nagy pillanat amikor végre eldöntöttem, hogy belevágok és megteszem azt, amit már régen elterveztem. Harminc (30!!!!) napon át tömöm majd magamba a salátákat, 30 napon keresztül késztetem majd magamat arra, hogy megcsináljam, lefotózzam, megírjam és megegyem mindegyiket. Neeem! Nem hiszem azt, hogy feltaláltam a spanyolviaszt és azt sem, hogy ez az egész hisztéria egy új keletű dolog lenne! Tele van ezekkel az internet. Én szimplán csak unatkozom és muszáj voltam kitalálni valamit, hogy reggelente legyen miért felkelnem. Ennyi a történetem. Aki meg nem hiszi, az járjon utána, mert lehet, hogy most is hazudok és nem is harminc napos lesz. Mostanában amúgy is mindenki challenge-eknek teszi ki magát, pont én ne tenném ugyan ezt? 

2+1 ek vaj

1+2 ek olíva olaj

1 köteg zöldspárga (50 dkg)

fél citrom leve

1 kisebb magos zsemle vagy valamilyen pékáru, centis kockákra aprítva

3 ek mogyoró vagy valamilyen olajos mag

1 doboz főtt csicseriborsó

10 dkg fetasajt

3 nagyobb fej salátaszív (kb. 40 dkg) 

só, frissen őrölt bors

A spárgasípok végét letörtem, eltettem a holnapra alapléhez. A zsenge sípokat alaposan megmostam, lecsepegtettem. Egy nagyobb serpenyőben közepes lángon összeolvasztottam 2 ek vajat az olajjal, majd ráborítottam a spárgát. Sóztam, bőven borsoztam, ráfacsartam a citrom levét majd másfél percig nagy lángon pároltam. Hozzáadtam 4 ek vizet, forrásba hoztam, majd lefedve egy percig pároltam. A spárgát tányérra szedtem, a vajas, sós, citromos alapot kis edénybe öntöttem. Ez lesz majd a saláta dresszingje. A seprenyőbe újabb kanál vajat tettem, hozzáadtam 2 ek olíva olajat, összeolvasztottam, hozzáforgattam a kenyérkockákat. Sóztam, borsoztam és 4-5 perc alatt közepes lángon szépen megpirítottam. Félidőnél a mogyorót is hozzákevertem. A salátákat leveleire szedtem, falatnyi darabokra aprítottam. A félretett vajas, citromos dresszinget egy nagyobb keverőtálba öntöttem. Erre került a saláta és a csicseriborsó. Alaposan összeforgattam. 3 tányérra szedtem. A spárgát és a kenyeret is elosztottam, a sajtot a tetejére morzsoltam. A spárgáról lecsepegő dresszinget is rálocsoltam a tányérról. Borsoztam. Ha nem elég a dresszing, a maradék citromból és némi olíva olajból keverhetünk egy gyors kiegészítőt. Gazdagíthatjuk hússal, garnélával, bármivel. #ultimatesalichallenge 

Jesszusom! Annyira boldog vagyok, hogy az utazás előtti hűtőtakarítás megengedte, hogy ezt a vacsorát elkészíthessem magamnak. Köszönöm magamnak, hogy tegnap megvettem a spárgát és csak a felét használtam el. Köszönöm magamnak, hogy egy hetekkel ezelőtti fotózásra vett magkevereékből pont ennyi maradt. Köszönöm magamnak, hogy a reggeli kukoricapelyhemet úgy sikerült adagolnom, hogy két maréknyi maradjon belőle, amit a panírhoz felhasználhattam. Köszönöm azt is, hogy mindig van itthon vaj, hogy az olajosflakonból még ki tudtam annyit facsarni, hogy a vajjal összeolvaszhassam. Köszönöm a csirkének, hogy a világra jött és a mellét nekem adta, köszönöm anyámnak, hogy megtanított főzni és hagyta, hogy anno a lábai közt zavarogjak. Köszönöm a munkaadóimnak, hogy pénzt kereshetek és köszönöm a világnak, hogy utazhatok benne és az egészet elkölthetem. VILÁGBÉKE!!!!!

kb. 60 dkg csirkemell filé, szeletelve

3 ek étkezési keményítő

2 tojás felverve

3 ek magkeverék (szotyi, mandula, tökmag, tökmindegy)

2 marék kukoricapehely

10 dkg vaj

6 ek étolaj

fél kg ceruzavastagságú zöldspárga

só, frissen őrölt bors

negyed citrom leve

A panírozáshoz a kukoricapelyhet és a magokat késes aprítóba teszem és nem túl durvára darálom. Tányérba öntöm. A keményítőt szinten tányérra adagolom. A tojásokat egy kisebb tálkába felverem. A csirkemell szeleteket mesózom, borsozom majd keményítő, tojás, magkeverék sorrendben bepanírozom. Egy serpenyőben közepes lángon a vaj kétharmadát és 3 ek olajat összemelegítek majd 2 részletben 4-4 perc alatt oldalanként megsütöm benne a húst. Közben a spárgát megmosom, lecsepegtetem. Ha nem kapok vékony sprágasípokat (azért próbáljam meg) a vastagabbakat hosszában megfelezem. A végüket (fás részt) levágom vagy elpattintom. Egy kb. 26 cm átmérőjű serpenyőben fél dl vizet forralok, sózom negyed tk sóval és ízesítem negyed citrom levével. Ha forr, beleteszem a spárgát, lefedem és 2 percig párolom. A maradék vajjal dúsítom és további 1 percig, fedő nélkül párolom. Próbálom úgy időzeíteni, hogy a hússal egyszerre készüljön el. Frissen, azonnal fogyasztom. Ha kell sózom, borsozom. A spárag párolólevével meglocsolom. De még mennyire!