Egy végtelen reggeli

bagel.jpg

Rákattantam a reggeli intézményére. Vénségemre beláttam, hogy tényleg a legfontosabb étkezésünk és ha a megfelelő módját is megadjuk, akár igazi eseménnyé is minősíthetjük. Ilyenkor tojást sütök, tejet habosítok, kávét főzök, vajat kenek, zöldséget szeletelek és ha nagyon fitt vagyok még a pékhez is lefutok friss zsemléért. Idilli lenne, ha magam köpülném hozzá a vajat, megsütném a ropogós kenyeret és termelői piacról szerezném be az összes zöldséget, húst, gyümölcsöt amit később megeszek, de ezek általában csak külön-külön valósulnak meg, egy időben, ebben a formában sosem. Az egyik ilyen külön "akció" volt a bagel sütésem is. Régóta terveztem már és a pár napja kitalált Végtelen reggelihez is tökéletesnek bizonyult. Egy örökké tartó reggeli? Miért ne? 

Bagelt sütni nem a legnagyobb kihívások egyike, de azt sem mondanám, hogy ez legyen az első próbálkozás a dagasztott-kelesztett tészták világában. A recept olvasása közben döbbenten olvastam, hogy a szexi, ducira kelt korongokat először főzni kell és csak utána tesszük az előmelegített sütőbe. Na bumm! A jó pap is holtig tanul, hát még egy kevésbé tapasztalt papnövendék. 

A receptet Limara oldaláról vettem és szigorúan, majdnem mindent be is tartottam. Csak egy kicsit csaltam, mert semmi sem kötelező. A tésztakígyókat érdemes 20-22 cm hosszúra nyújtani és úgy feltekerni. Ekkor lesznek olyan szép ducik és feszesek, mint az ottani képeken. A végtelen bagelhez hosszabb kígyók kellenek. A kígyóvégek összedolgozásánál végezzünk alapos munkát, mert a fürösztésnél könnyen szétválhatnak. 

Paradicsommal, salátával, vajkrémmel, füstölt lazaccal, uborkával a módi, de igazából azt teszünk bele, amit csak szeretnénk. Érezzük magunkat különlegesnek és élvezzük a megérdemelt reggelik végtelenségét. 

 

Címkék: reggeli, bagel