Azt kell, mondjam, hogy ez a főzelék az édesek nagy találkozója lett. Olvasztótégelye, hogy cifrázzam a dolgot. Édeskrumpli találkozik ánizsos édeskömyénnyel, ami már önmagában is örömteli, hát még így, ebben a formában. Szerencsére már sok helyen kapható mindkettő, így bátran bíztatok mindenkit, hogy tegyenek velük egy próbát. Ez a sós-édeskés főzelék már önmagában is elég izgalmas, de a savanykás és csinatos gránátalma magjai adnak még hozzá egy igen nagy íz löketet. Elég klassz, ahogy a falatokban felrobbannak a savanykás, édeskés magocskák és lekerekítik az egészet. Sütőtökkel és répával is működik a dolog, de azért édeskrumplival az igazi. Ha lett volna itthon, megszórtam volna tonnányi friss korianderrel is, de az ánizsos, friss köménylevelekkel is működött közöttünk a kémia!

Hozzávalók

2-3 adag

1 ek vaj

3 ek olaj

1 közepes fej vöröshagyma, finomra aprítva

1 gerezd fokhagyma

20 dkg édeskömény (kb. fél gumó), apróra vágva ( a zöld leveleit tegyük félre a tálaláshoz)

fél tk só

1,2 kg édeskrumpli, két centis kockákra darabolva

5 dl alaplé

1 dl tejszín vagy kókusztej

1 ek étkezési keményítő

fél gránátalma magjai

Az olajat összemelegítem a vajjal. Közepes lángon, közepes méretű edényben. Ráborítom a hagymát, finoman sózom és 4-5 perc alatt puhára párolom. Egy-egy kanál vízzel meglocsolom, hogy gyorsabban puhuljon. Hozzákeverem az aprított édesköményt, ráreszelem a fokhagymát és további 2 percig kevergetem. Hozzáforgatom a kockázott krumplit, sózom, felöntöm az alaplével és fedő alatt, a forrástól számított 6-8 perc alatt megfőzöm. Nagyon gyorsan puhul, vigyázzunk, hogy ne főjön szét. Egy bátor merőkanálynit kiveszek, pürésítem és visszakeverem az alaphoz. A tejszínt vagy kókusztejet kikeverem a keményítővel, és besűrítem vele a főzeléket. Már nem forralom, csak összemelegítem. Sózom, borsozom ha kell. Gránátalmával és a félretett, aprított levelekkel tálalom. Tovább extrázható, ha a maradék köményt vékonyan felszeletelem és kevés vajon pár perc alatt megpárolom. Ezt is a végén adjuk a főzelékünkhöz.

A facebook-on is ott vagyok!

A napokban egy török családnál vendégeskedtem, ahol tárkonyos lencselevest ettem házilag készített tésztával. Annyira megízlett a dolog, hogy az agyam egyből kattogni kezdett és már ott megszületett a fejemben ez a főzelék. Az biztos, hogy a leves után fogyasztott rizses-tojásos fasírt jobban passzolna hozzá, de a narancsos íze miatt úgy gondoltam, hogy inkább egy sült tökös, currys, karfiolos feltéttel pakolom meg. Jajj, de jó hogy újra itt az ősz! Végre eljött az idő, hogy megint színekbe boruljanak a főzelékek!

Hozzávalók

3 ek olaj

1 kisebb fej vöröshagyma, finomra aprítva

2 gerezd fokhagyma

fél kg lencse

1,2 liter alaplé

2 babérlevél

1 tk aprított, friss tárkonylevél

1 narancs reszelt héja és leve

1 ek dijoni mustár

fél ek só

3-4 ek pirított tökmag

A sült zöldségez:

fél kg karfiol, diónyi rózsákra szedve

30 dkg sütőtök 2-3 centis kockákra vágva

fél dl olaj

negyed tk só

fél tk currypor

Melegítsük elő a sütőt 220 fokra. Az összedarabolt zöldségeket tegyük egy nejlonzacskóba. Az olajat keverjük össze a sóval és a curryvel, majd borítsuk a zacskóba. Alaposan rázzuk össze és az egészet öntsük egy sütőpapírral bélelt tepsire. 20-25 perc alatt süssük készre. Közben az olajat közepes lángon felhevítjük, rászórjuk a hagymát. Finoman sózzuk, majd 5-6 perc alatt puhára párolom. Egy-egy kanál vízzel meglocsolom, hogy gyorsabban puhuljon. Ráreszelem a fokhagymát, pár másodperc alatt átpirítom, majd hozzáforgatom a megmosott lencsét. Felöntöm az alaplével, beledobom a babérlevelekt és fedő alatt 35-40 perc alatt puhára, de nem szétfőzöm. Belereszelem a narancs héját, belefacsarom a levét. Sózom. Egy bő merőkanálnyit kiveszek és egy magas falú mérőedényben a mustárral és a tárkonnyal összepürésítem. Visszaforgatom az alaphoz, kóstolom és sózom, ha kell. Sült zöldségekkel, pirított tökmaggal tálalom.

A facebook-on is ott vagyok!

Tapétaragasztó! Újra itt az ideje, hogy megmutassam, hogy a sárgaborsó igenis jó és finom! Én nem tudom, hogy miért utáljuk ennyire, de egy biztos, hogy főzeléklájkolási szinten  az utolsó helyen kullog valahol. Persze, nem vagy naív és pontosan tudom, hogy mi lehet az oka, ennek ellenére mégis bosszant, hogy ilyen galád módon száműzünk egy nagyon olcsó, egészséges és finom főzelék-alapanyagot a mindennapokból. Nos, én úgy döntöttem, hogy megint a szárnyaim alá veszem és kimozdítom a koleszkonyhák amúgy sem túl bizalomgerjesztő világából. Most kókusztejjel és céklával! Mert megérdelmi! 

Hozzávalók

1 ek vaj

3 ek olívaolaj

1 kisebb fej vöröshagyma, finomra aprítva

1 gerezd fokhagyma

2 tk currypor

1 tk őrölt rómaikömény

30 dkg átmosott sárgaborsó (én nem áztattam be)

6 dl alaplé

1 dl kókusztej

fél lime kifacsart leve

fél tk só

1 fej cékla, hámozva, kockázva

tálaláshoz friss koriander, chilipehely, frissen őrölt bors

A hagymát a vaj és az olaj összeolvasztott keverékén, közepes lángon pirítani kezdem. Finoman sózom. Meglocsolom egy-egy kanál vízzel, hogy gyorsabban piruljon. Ráreszelem a fokhagymát, fűszerezem curryvel, köménnyel és pár másodpercig együtt pirítom. Ráborítom az átmosott sárgaborsót, felengedem az alaplével és fedő alatt 40-45 perc alatt készre főzöm. Érdemes ránézni 6-8 pecenként és átkeverni. Az a lényeg, hogy krémes, sűrű alapot kapjunk, de ne főzzük szét teljesen a szemeket. Én szeretem, ha kicsit harapható marad. Most sózzuk (ha az elején sózom, lassabban puhul). Hozzákeverem a kókusztejet és már csak összemelegítem. Lime levével ízesítem. Sózom, borsozom. A céklát egy tűzforróra hevített erpenyőben egy ek olajon 6-7 perc alatt megpirítom. Az elején finoman sózom. Ezt is megcsepegtetem pár csepp lime lével. A cékla felét a főzelékhez keverem, a többit a korianderrel együtt tálaláskor teszem rá. Chilipehellyel extrázom. Ha nem azonnal fogyasztjuk, a színe rózsaszínessé válik és besűrűsödik. Adjunk hozzá egy kevés vizet, ha felmelegítjük.

A facebook-on is ott vagyok!

A minap teljesen véletlenül egy indiai étteremben találtam magamat. A piacról tekertem hazafelé, amikor két nagyon kedves barátom rámírt, hogy éppen most húztam el mellettük. Egy kis kérdezz-felelek, és már ott is kucorogtam a nyolcszögletű "kerekesztal" mellett, cipő nélkül, amúgy autentikusan. Kókuszra és csicseriborsóra vágytam, sajnálatomra ilyen pont nem volt nekik. Sebaj! Mivel a tegnapi törökös főzőcskézésről maradt egy csomó csicseri, nem nagyon hezitáltam, hogy milyen főzeléket főzzek magamnak, kárpótolva a hiányos étteremélményt. Indiai ihlet, török-magyar barátság? A Portugáliából kapott chiliolaj már tényleg csak hab a tortán. Multikulti főzelék? Simán! Jó sok sült zöldséggel!

Hozzávalók

1 ek vaj

3 ek olívaolaj

1 kisebb fej vöröshagyma, finomra aprítva

1 dundi gerezd fokhagyma

3 cm gyömbér

fél tk római kömény

1 tk currypor

1 ek paradicsompüré

75 dkg főtt csicseriborsó (egy napig langyos vízben áztatva, majd sótlan vízben, a forrástól számított kb. 70 perc alatt megfőzve)

4 dl alaplé

1 dl kókusztej

1-2 ek étkezési keményítő

pár csepp citromlé

fél tk só

tálaláshoz aprított petrezselyem, pirított mandula, tökmag durára vágva, chiliolaj és pehely is

A sült zöldségehez:

1 kisebb fej karfiol dióbélnyi rózsákra szedve

1 kisebb fej brokkoli diónyi rózsákra szedve

1 dl olaj

fél tk só

fél tk curry

pár csepp chiliolaj

A sütőt előmelegítem 200 fokra. Az egy deci olajat kikeverem a sóval és curryvel. A zöldségeket egy nejlonzacskóba teszem, ráöntöm az olajat és alaposan összerázom. Sütőpapírral bélelt tepsire borítom a vágási felületükkel lefelé, majd 15 perc alatt készre sütöm. Közben egy lábosban a vajat közepes lángon összemelegítem az olajjal. Ráborítom a hagymát, finoman sózom és puhára párolom. Egy-egy kanál vízzel meglocsolom, hogy gyorsabban puhuljon. Ráreszelem a fokhagymát, gyömbért, fűszerezem curryvel, paradicsompürével és pár percig pirítom. Beleforgatom a csicseriborsót, átkeverem, felöntöm az alaplével és 10-12 percig főzöm. Sózom. Egy merőkanálnyit kiszedek, pürésítem majd visszaadom az alaphoz. A kókusztejet kikeverem a keményítővel és besűrítem vele a főzeléket. Már nem forralom, csak összemelegítem. Pár csepp citromlével, sóval ízesítem. Tálaláskor a sült zöldségekkel, pirított magokkal, friss petrezselyemmel és chilipehellyel szórom meg.

A facebook-on is ott vagyok!

Mostanában annyit emlegettem a hagyományos krumplifőzeléket, hogy muszáj voltam főzni egy majdnem olyat. Persze nem lett az a klasszikus forma, de magamhoz képest eléggé visszafogtam magamat. Semmi curry, semmi koriander, nulla római kömény. Semmi ilyesmi. Amitől kicsit mégis feris lett, az a vajon megpárolt angolzeller, ami így, ebben a formájában is nagyon jól passzol ehhez a tejföltől és lime létől savanykás krumplifőzelékhez. És a sós, pirított mandula csak azért került rá, mert ott volt az ebédlőasztalon.

Hozzávalók

1+1 ek vaj

3 ek olíva olaj

1 kisebb fej vöröshagyma finomra aprítva vagy 10 cm póré fehér része, szintén aprítva

3 zellerszár, mosva, darabolva

1 kg tisztított krumpli (kb. 1.2 kg héjastól), kockázva

fél liter alaplé

2 babérlevél

fél tk só

1 dl tejföl

2 ek étkezési keményítő

frissen őrölt bors

fél lime kifacsart leve

2 ek pirított, sózott mandula durvára aprítva

chilipehely

A vajat egy nagyobb edényben, közepes lángon összeolvasztjuk az olajjal. Rászórom a hagymát, finoman sózom és 2-3perc alatt puhára párolom. Egy-egy kanál vízzel meglocsolom, hogy gyorsabban puhuljon. A zeller kétharmadát is hozzáadom és további 1-2 percig kevergetem. Ráborítom a krumplit, felöntöm az alaplével, babérlevélell és sóval ízesítem. Lefedem és a forrástól szímított 10-12 alatt majdnem puhára főzöm. A tejfölt kikeverem 2-3 kanál vízzel, majd csomómentesre keverem benne a keményítőt. Besűrítem vele a főzeléket. Már nem forralom, csak összemelgítem. Lime levével, sóval, borssal fűszerezem. Egy serpenyőben vajat olvasztok és 3-4 percig, kis lángon megpirítom benne a maradék zellert. Pirított mandulával, chilipehellyel és a zellerrrel tálalom a főzeléket. Pár csepp mandula - vagy tökmagolaj erősen javasolt hozzá.

A facebook-on is ott vagyok!

Egy korábbi munkahelyemen néha napján újra a tűzhely mögé állok és kicsit úgy csinálok, mintha igazi szakács lennék. Ilyenkor már csak azt veszem észre, hogy jönnek a rendelések és csak csinálom és csinálom a köreteket. Tegnap sem volt ez másként. Aztán lement az ebéd,  jött a második és egyben legfontosabb műszak, a személyzeti ebéd általános kérdéskörének megvitatása. Mi legyen ma? És ki csinálja meg? Fontos kérdések ezek, jobb nem elviccelni, higgyék csak el! Úgy alakult, hogy én vittem el a balhét és megszületett ez a nyári, bő negyedórás főzelékféle, ami ebben a kánikulában egy szelet pirított csirkemellel kifejezetten jól esett. Szerintem mindenkinek! :)

2 szál sárgarépa (kb. 25 dkg) hosszában felezve, fél centisre szeletelve

1 szál petrezselyemgyökér, hosszában felezve, fél centisre szeletelve

2  kisebb cukkini (kb. 35 dkg) kocázva

negyed fej kelkáposzta ( kb. 20 dkg) fél centisre csíkozva

1 ek vaj

3 ek olívaolaj

1 közepes fej vöröshagyma

1 gerezd fokhagyma

2 dl alaplé

1 dl tejszín

1 púpozott ek keményítő

1 csokor friss petrezselyemzöld, finomra aprítva

só, bors, pár csepp citromlé

Egy vastagfalú serpenyőt füstölésig hevítek. Pár csepp olajat csepegtetek rá és elkezdem pirítani a zöldségeket. Először 3-4 percig a répát és a petrezselymet, majd jöhet rá a kelkáposzta. Sózom, borsozom. További 3-4 perc következik, majd jöhet hozzá a cukkini is. Ezt is pirítsuk 3-4 percig majd az egészet borítsuk egy tálba. A serpenyőt tegyük vissza a tűzre, olvasszuk benne össze a vajat az olajjal, majd szórjuk rá a vöröshagymát. Finoman sózzuk és 4-5 perc alatt, folyamatos kevergetés közben pároljuk puhára. Egy-egy kanál vízzel locsoljuk meg, hogy gyorsabb puhuljon. Reszeljük rá a fokhagymát, pirítsuk további pár másodpercig, majd forgassuk hozzá a zöldségeket. Hozzáöntöm az alaplevet és forralni kezdem. 2 perc után a tejszínt kikeverem a keményítővel és besűrítem vele a főzeléket. Már nem forralom, csak összemelegítem. Belekeverem a petrezselymet, sózom, borsozom ha kell. Pár csepp citromlével ízesítem. Frissen tálalom. Mondjuk 2-3 kanál száraz fehérbor jót tesz neki, az alaplével együtt adjuk hozzá, ha éppen van kéznél.

A facebook-on is ott vagyok!

Savanykás, gyors, egyszerű, frissítő. Ezt a főzeléket ezekkel a jelzőkkel tudnám leginkább jellemezni. Túl sok különbség nincsen egy hagyományos "feristökfőzelék" és eközött a tökfőzelék között, leszámítva azt a tényt, hogy ebben bizony házilag savanyított aprókáposzta főtt. Először simán csak pirítani akartam és csak a legvégén hozzáadni az alaphoz, de talán köszönhetőnen a lustaságomnak, most inkább egyszerűen csak belefőzetem. Ropogós lett és pont ettől izgalmas is. A sok fűszertől igazi frissességet, a káposzta savasságától (ha túl savanyú, érdemes kiöblíteni, többször is) üdeséget kapott. A tejszíntől krémessé, a kevés cukortól pedig "kerekké" vált ez az elsőre talán furcsa és szokatlan tökfőzelék! Mondanom se kell, hogy hidegen a legjobb! Vagy kell?

Recept 2 főre

1 ek vaj

3 ek olívaolaj

1 közepes fej vöröshagyma, finomra aprítva

1 gerezd fokhagyma

25 dkg savanyú aprókáposzta, durvára vágva

kb. 70 dkg gyalúlt tök

4 dl alaplé

1 kk cukor

1 dl tejszín

1 ek étkezési keményítő

1 csokor friss fűszernövény (kapor, petrezselyem, tárkony) finomra aprítva

só, frissen őrölt bors, chilipehely

A vajat egy 2-3 literes lábosban, közepes lángon összeolvasztom az olajjal. Rádobom a hagymát, finoman sózom és 3-4 perc alatt puhára párolom. Egy-egy kanál vízzel meglocsolom, hogy gyorsabban puhuljon. Ráreszelem a fokhagymát, pár másodpercig kevergetem, majd hozzáforgatom az aprított káposztát. Fél percig pirítom, majd egy deci alaplével felöntöm és addig főzöm közepes lángon, amíg szinte teljesen el nem fő a leve. Ekkor mehet hozzá a tök és a maradék alaplé. Sózom, borsozom és forrástól számított 8-10 perc alatt készre főzöm. Cukkorral tompítom a savasságot. A tejszínt kikeverem a keményítővel, majd besűrítem vele a főzeléket. Már nem forralom, csak összemelegítem. A finomra aprított fűszereket beleforgatom, sózom, borsozom ha kell. Chilipehellyel megszórva tálalom.

A facebook-on is ott vagyok!

Vessenek a mókusok elé, de nekem a kelkáposzta lett az új kedvencem. Eddig is nagyon szerettem, de ebben a formájában egy teljesen új dimenzióba juttattam. Lengyelesen, morzsával megszórva. Nincs sok különbség a korábbi kelkáposztáim és eközött a főzelék között. Hiszen itt sem a főzésé, hanem a pirításé lett a főszerep. A különbözőség igazából a befejezésben rejlik. Ha ezt a technikát választjuk és hajlandóak vagyunk legalább egyszer esélyt adni neki az életben, garantálom, hogy nem fogják megbánni. Ódákat zenghetnék a kellemesen édeskés, ám mégis karakteres ízről. Regélhetnék a roppanós, mégis puha levelekről, amiket ha nem forralok össze tejszínnel, akár még egy langyos salátának is elmehetnének, egy kis ropogós bacont a tetejére szórva, mondjuk ebédre. De nem, mindezt nem teszem meg. Csak annyit teszek, hogy megírom a receptjét és optimistán várom a legjobbakat.

Recept 2 főre

30 dkg burgonya, héjatsól kockázva, ressre főzve

1 kisebb fej kelkáposzta (kb. 70 dkg) negyedelve, vékonyra csíkozva (kb. 1 cm)

2 ek vaj

2 dl tejszín

fél tk őröltkömény

1 ek tökmag, 2 ek pisztácia (de lehet mogyoró is)

1 ek zsemlemorzsa

1 csokor friss petrezselyemzöld

kb fél dl olaj, pár csepp citromlé

A felkockázott krumplit sós vízben megfőzöm, lecsepegtetem. Egy vastag falú serpenyőt felhevítek, meglocsolom 2-3 kanál olajjal és a krumplikockákat 5-6 perc alatt megpirítom rajta. Egy nagyobb keverőtálba teszem. Tovább hevítem a serpenyőt, meglocsolom újabb egy kanálnyi olajjal majd a kelkáposztát 2-3 részletben, 6-7 perc alatt, folyamatosan kevergetve megpirítom. Közben finoman sózom, köménnyel, borssal fűszerezem. Az utolsó 1-2 percben meglocsolom egy kanál vízzel, hogy picit párolódjon. A cél az, hogy a káposzta illatos, édeskés és roppanós legyen. Emiatt fontos, hogy a serpenyő nagyon forró legyen és ne egy részletben pirítsuk meg. Egy másik, kisebb serpenyőben a zsemlemorzsát aranybarnára pörkölöm a magokkal, majd egy konyhai aprítóval és a finomra vágott petrezselyem felével morzsaszerűre darálom. Végezetül a kelkáposztát összeforgatom a krumplival a nagyobb serpenyőben. Hozzáadom a vajat, megolvasztom és pár percig együtt pirítom rajta a zöldségeket. Felöntöm a tejszínnel, felforralom és egy percig forrásban tartom. Sózom, borsozom. Tálaláskor a fűszeres morzsával és a maradék petrezselyemmel szórom meg. Pár csepp citromlével megcsepegtetem.

A facebook-on is ott vagyok!

Aki valamennyire ismer, az tudja, hogy legtöbbször két keréken jutok el A-ból B-be. Imádok a városban tekerni, imádok sodródni a forgalommal és néha azért félni is szoktam, mert Budapest mégis csak egy világváros, vagy mi! Nem közlekedünk egyformán. Szeretek elgurulni a dugóban álló kocsik mellett, imádom, hogy kiszámítható a menetidőm, mert nem kell attól tartonom, hogy patt helyzetbe kerülök egy elromlott, sárgán villogó lámpa miatt és azért is szeretem, mert tökre szabad lehet.

Bár vidéki gyerek vagyok, bicikli fronton mégis inkább, -sőt teljesen- a városi kerekezők közé tartozom. Így alakult, nem túl gyakran vágyom arra, hogy 1000 km-t tekerjek őrült tempóban a világ körül. Inkább futok két órát, mint hogy tekerjek egyet. Azaz ez így, ebben a formában már nem is igaz. Történt ugyanis, hogy pár hete alkalmam nyílt részt venni egy nagyon klassz bringatúrán, amit Zalakaroson rendeztek meg, immár harmadik alkalommal.

A Merida TourDeZalakaros az idei rekordszámú nevezőnek köszönhetően az egyik legnagyobb és legjelentősebb kerékpáros versennyé nőtte ki magát. Három távon ( 127, 60 és 33 km) összesen 1400 bringás állt rajthoz és teljesette a távot. A profik a két hosszabb távon feszültek egymásnak, a családosok és hobbitekerők pedig a legrövidebb, de a legszebb útvonalon megrendeztt távot választották. Körbetekertük a Kisbalatont, búzamezők és napraforgótáblák mellett gurultunk el és sokan kijelentettük, hogy ide bizony még visszatérünk.

A tekerés előtti és utáni kényelmet az Aphrodite-Venus Hotel Zalakaros biztosította, ahol az ember mindent egy helyen kaphat meg, amire csak szüksége van. Kényelem, wellnes, kulináris élmények, nyugalom. A hotel kedves és elragadó tulajdonosa nagy gondot fordít arra, hogy az összes vendég a lehető legjobb és legtökéletesebb körülmények között tölthesse a pihenésre szánt idejét. Ami az egészben a legjobb, hogy a hotelhez tartozik egy biofarm is, (Garabonciás biofarm), ami a hotel konyháját látja el friss és vegyszermentes alapanyagokkal. Hússal, zöldséggel, sajttal. Saját feldolgozó üzemük is van, így a reggelihez kínált felvágottak, májasok és tejtermékek is onnan kerülnek a pultokra. Egyszerűen fantasztikusak!

Az izeselet.hu stábjával főzeléket is főztünk és forgattunk is a helyszínen, az ott készült filmeket itt és itt nézhetik meg. A szálloda bringakölcsönzéssel is szolgál, így ha kedvünk támadna felkerekedni és meglátogatni a farmot, ezen a téren sem lehet akadály. Irány Zalakaros! Jövőre találkozzunk a VI. Tour De Zalakaroson!

Szuper hétvége, szuper élmények! Köszönöm, hogy ott lehettem!

(x) Szponzorált bejegyzés! A posztot az Aphrodite Hotel Zalakaros szponzorálta.