Atya úr Isten! Hogy én mennyire szeretem a kelkáposztát! Elmondani sem tudom, hogy milyen lelkes tudok lenni, amikor a kedvenc zöldségesemnél harsogó, zöld, húsos levelű példányokat találok. Szeretem rakottan, levesnek, megtöltve, pirítva, megsütve de a top díjat azért mégiscsak a főzelék viszi el. Ezt a receptemet Chili és Vanília kelkáposztája ihlette, amitől sokban ugyan nem tértem el, de azért egy kicsit mégis. Szerintem egy recept amúgy is akkor éri el az igazi küldetését, ha az tovább él, átalakul, formálódik az éppen aktuális "felhasználó" saját szája íze szerint. 

A kelkáposzta nem egy könnyű eset, tudom nagyon jól. Tízből nyolc ember zsigerből elutasítja, a maradék kettő meg  ha kapja eszi, de ha nem, akkor eszébe se jutna vacsorára ezt rendelni. Így vagyunk kódolva, eleve elrendeltetünk és abból biza már soha nem is engedünk. De én hiszek abban, hogy a káposzta kell! Erőpróba, nyitottság vagy legyen bátorság, az oly mindegy nekem! De ne gondoljuk azt, hogy a múlt nem szépíti meg a jövőt! :) Egy kis nyitottság az újra! Az kell ide! 

Recept 2 főre

70 dkg burgonya másfél centis kockákra vágva

1 fej vöröshagyma finomra aprítva

1 ek vaj

3 ek olíva olaj

1 gerezd fokhagyma reszelve

8 dl alaplé vagy víz

1 tk őrölt kömény

1 tk majoránna

1 kisebb fej kelkáposzta, külső, haragos leveleit negyedelem, a többit laskára vágom

só, frissen őrölt bors

fél tk currypor

A hagymát vaj és olíva olaj összeolvasztott keverékén puhára dinsztelem. Finoman sózom. Hozzáadom a köményt, majoránnát, fokhagymát, beleforgatom a burgonyát és a káposzta sötétebb leveleit, felöntöm az alaplével és fedő alatt 12-13 perc alatt majdnem teljesen megfőzöm. Ha ezzel megvagyok, a megfőtt leveleket és a burgonya felét egy evőkanálnyi lével krémesre pürésítek és visszaöntöm az alaphoz. Közben egy serpenyőt füstölésig hevítek és a laskára vágott káposztát enyhén barnulásig pirítok. Sóval, curryvel fűszerezem. Tálaláskor a krémes alapra teszek belőle és hümmögve, nyammogva elfogyasztom. Feltétnek pirított csirkemájat adok, amit pörköltalapon, alig 3-4 perc alatt készítek el.  

A facebook-on is ott vagyok! 

Kevés rondább zöldséget ismerek, mint a zellergumó. Ha hasonlóságot kéne felfedeznem közte és egy másik hasonszőrű között nehezemre esne megtalálni a párját. Ráncos is, rücskös is, szakállas is. Nem is jut eszembe semmi hozzá fogható. Unicum, a maga nemében. Viszont ami ezt a főzeléket illeti, mondjuk úgy, hogy nem én találtam fel a spanyolviaszt, mert nem nagyon kockáztattam, abszolút biztonsági játékot játszottam. Gondolok itt arra, hogy mind a kéksajt, mind a dió (nálam mogyoró) de a tejszín és a fehér bor is igen jó barátságban állnak a zellerrel. Így nem igazán volt rizikófaktor, nem kellett remegve aggódnom, hogy vajon működik e majd ez a verzió. Őszinte leszek. Pontosan csak annyi választja el az egészet egy krémlevestől, hogy a végén nem mentem neki a botmixerrel. Az életem apró örömei! Köszönöm neked, zeller! 

Recept 2 főre

70 dkg tisztított zellergumó, másfél centisre kockázva

4 szál újhagyma karikázva vagy egy közepes vöröshagyma finomra aprítva

1 ek vaj

3 ek olíva olaj

1 gerezd fokhagyma

2-3 dkg kéksajt

fél dl száraz fehérbor (elhagyható)

fél liter alaplé vagy víz

1 dl tejszín

1 púpozott ek étkezési keményítő

só, frissen őrölt bors, szerecsendió

csokor friss petrezselyem durvára aprítva

3-4 dkg durvára aprított földimogyoró vagy dió, vagy bármilyen más olajos termés

A felkarikázott újhagymát vagy vöröshagymát vaj és olíva olaj keverékén megfonnyasztom, finoman sózom és fedő alatt 2-3 ek víz hozzáadásával puhára párolom. Ráreszelem a fokhagymát, rámorzsolom a kéksajtot, felöntöm a borral és nagyjából feloldom az alapban. Hozzáadom a zellert, felöntöm az alaplével vagy a vízzel, sózom, borsozom és fedő alatt 8-9 perc alatt roppanósra főzöm. Amíg puhul, egy serpenyőbe 1 ek olajat hevítek, hozzáadom a durvára aprított mogyorót, fűszerezem pici pirospaprikával, chilivel és 1-2 perc alatt átpirítom. A serpenyő hője pont elég, vigyázzunk, hogy a fűszerek ne keseredjenek meg. Ha megpuhult a zeller, egy merőkanálnyit a durvára aprított petrezselyemzölddel pürésítjük, majd visszaöntjük az alaphoz. Egy keverőtálban a keményítőt kikeverjük a tejszínnel, adunk hozzá 2 evőkanál vizet, majd besűrítjük vele a főzeléket. Frissen reszelt szerecsendióval (éppen csak pár reszelésnyivel), borssal ízesítjük. Tálaláskor fűszeres mogyoróval és petrezselyemzölddel turbózzuk fel. 

A facebook-on is ott vagyok!  

Hetek óta motoszkál bennem a sült kukorica gondolata. Nyáron nincs vele gondom, mert grillezésnél simán csövestől megsütöm, de ilyenkor, amikor már nagyon nem jut hozzá az ember, csak a dobozos változat marad. Már ezzel sincs probléma, a sütő amúgy is nagy barátom lett, mert amióta rákaptam a zöldségek sütésére szívem szerint egész nap járatnám és csak sütnék, sütnék ezerrel. Ezt a mániámat így a kukorica sem úszhatta meg, mert ugyan úgy, mint a többiek kapott egy csípős, sós-olajos kabátot, hozzá magas hőfokot és 15 percet ahhoz, hogy ezalatt szuper alapanyaggá váljon. A paradicsomos alap első körben tejszínesnek indult, de nem igazán tetszett. Aztán -ha már chili és kukorica-  jött a paradicsomos verzió, ami túl egyszerűnek tűnt ahhoz, hogy ne kerüljön bele egy kis mexikói csavar az étcsoki képében. Elsőre talán bizarr, de higgyétek el, hogy működik. Nem lett tolakodó, nem lett "csokitorta", éppen csak annyira van jelen, ami kerekké teszi ezt az abbahagyhatatlan sült kukoricát. Tudom, tudom! Ez nem is igazi főzelék. Sebaj! 

Recept

2 doboz kukoricakonzerv

2 ek olaj

1 tk só

fél tk chilipehely vagy chilipor

4 szál újhagyma centisre karikázva (zöldjéből is mehet) vagy egy közepes vöröshagyma felezve, vékonyra szeletelve

3 ek olíva olaj

1 gerezd fokhagyma

1 dl víz

3 dl (1 doboz) hámozott-kockázott paradicsom konzerv

1 tk cukor

1 dkg étcsoki

só, frissen őrölt bors

friss koriander vagy petrezselyemzöld

pár csepp lime

A sütőt előmelegítem 230 fokra, légkeveréssel. A kukoricát lecsepegtetem (a levét nem öntöm ki, hanem félreteszem a raguhoz), keverőtálba teszem, hozzáadom az olajat, sót, chilit, alaposan összeforgatom, majd tepsire öntöm. Arra figyelek, hogy a szemek ne nagyon fedjék egymást, mert akkor nem sülnek, csak párolódnak. Betolom a sütőbe és 14-15 percig sütöm. 10 percnél átforgatom a szemeket és tovább sütöm. Vigyázzunk, mert nagyon forró a tepsi. Amíg sül a kukorica, a felhevített olajon elkezdem dinsztelni a hagymát. Vigyázok, hogy ne égjen le, finoman sózom, a félretett kukoricalével 2-3 percig főzöm. Ráreszelem a fokhagymát, felöntöm a paradicsommal és a vízzel (az egy decivel öblítem ki a konzervdobozt), borsozom, cukrozom majd 3-4 percig rotyogtatom. Hozzáadom a csokit, teljesen feloldom benne és el is készült az alapom. Kóstolom, ha kell sózom. Vigyázzunk, mert a kukorica is sós. Tálaláskor a paradicsomos ragu felét tányérra tesszük, rászórjuk a forró kukoricát, friss korianderrel vagy petrezselyemmel díszítjük. Pár csepp lime lével frissíthetjük. 

A facebook-on is ott vagyok.

Azt vettem észre, hogy a narancssárga szín teljesen elborította az agyamat. Nem mintha bármi bajom lenne ezzel a színnel, csak úgy csendben megjegyeztem. Nem boncolgatom az okát, mert nagyon jól tudom, hogy az ősz van rám ilyen hatással. Három órája ülök egy helyben a kompjúterem előtt, a megmelegített főzelékem már két órája kihűlt de sebaj, mert a narancssárga ételek "megírása" éppen olyan laktató tud lenni, mintha megenném azokat. Persze tudom, hogy ez nem igaz, de valamivel muszáj átverni az elmémet, hogy ne követeljen folyton és folyton még egy falatot magának. Fizikai létem veszélybe kerül, szinte érzem, ahogy testem elgyengül, megadja, majd feláldozza magát az éhség oltárán. Valóban, szörnyen teátrális, de olyan klassz így megírni, hogy rohadt éhes vagyok, hogy már-már szórakoztató. Szóval besárgultam, nem is kicsit, de savanyodni szerencsére még nem kezdtem el. Kérem jelezzétek, ha ennek aprócska nyomát vélné bárki is felfedezni elrejtve a sorok között. Még átlátok a szitán de fiatalabb már én sem leszek. Szóval megint főztem egyet, egy gyorsat, sültet, finomat. Hogy ez is éppen narancssárga, arról én nem tehetek, majd megírom a panaszt a feljebbvalómnak! :) 

Recept 2 főre

1 kg sárgarépa tisztítva, fél centis karikákra vágva

fél dl olíva olaj

fél tk currypor

fél tk só

késhegynyi chilipehely

1 fej vöröshagyma felezve, vékonyra szeletelve

2 gerezd fokhagyma reszelve

1 cm gyömbér reszelve

1 ek vaj

2 ek olíva olaj

2 dl víz

2 dl tejszín vagy kókusztej

2 ek étkezési keményítő

só, bors

3 ek tisztított tökmag

késhegynyi csilipor

pár csepp olaj

tálaláshoz friss koriander vagy petrezselyemzöld, citromlé

A sütőt melegítsük elő 190 fokra. A fél dl olajat, curryt, sót és chilipelyhet egy nagyobb tálban összekeverem, ráborítom a répát és alaposan összeforgatom. Mindezt elvégezhetjük egy zacskóban is, ilyenkor csak alaposan össze kell rázni az egészet és biztosak lehetünk abban, hogy mindenhol bevontuk a zöldséget. Az egészet borítsuk egy sütőpapírral kibélelt tepsire és süssük 15-17 percig. Közben a felszeletelt vöröshagymát a vaj és olaj összeolvasztott keverékén üvegesre párolom, enyhén sózom. Hozzáadom a fokhagymát, gyömbért és 1-1 evőkanál víz hozzáadásával addig főzöm, amíg a hagyma teljesen megfő és már elkezd barnulni. Ekkor hozzáadom a 2 dl vizet, a keményítőt kikeverem a tejszínnel vagy a kókusztejjel, hozzáadok 2-3 evőkanál vizet és besűrítem vele a hagymás alapot. Borsozom, sózom. Egy száraz serpenyőt felhevítek, ráborítom a tökmagot, meglocsolom pár csepp olajjal, chiliporral, sóval és 2-3 perc alatt folyamatosan rázogatva megpirítom a magokat. Egy-két szem pattogni fog, simán szemen talál, ha nem vigyázunk. Ha elkészült, nem hagyom a serpenyőben őket, hogy ne égjenek meg. Tálalásnál a krémes alapból egy tányér közepére szedek, középre halmozom a sült, fűszeres répákat, megszórom a chilis tökmaggal, meglocsolom pár csepp citromlével és renget friss koriandert vagy petrezselymet teszek rá. Ez így már kész!

Ez a főzelék több szempont miatt is megosztó lehet. Egyrészt sokan viszolyoghatnak a savanyú káposztától, mint főzelékalap, másrészt a feltétnek használt marhanyelv sem az a része a marhának, amit mindenki szeret. Ami ezt a verziót illeti, már tervben volt, hogy a tél folyamán főzök majd valami hasonlót, de  Mautner Zsófinak és az ő könyvkritikájának hála, hamarabb született meg ez az étel. Örülök neki, mert ebben a csalóka időjárásban a c-vitaminból soha nem lehet elég. Örülök, mert a marhanyelv az egyik nagy kedvencem és nem is értem, hogy az elmúlt évben miért nem jutott gyakrabban az eszembe. Szeretem hidegen, veszélyesen be tudok zabálni belőle tűzforrón, de a legjobban langyosan, friss tormával lereszelve, pár csepp citromlével ízesítve egy kis salátával. Nos, a salátát ebben a receptben egy masszívabb, de mégsem tömény főzelék helyettesíti, ami szerintem akkor a legjobb, ha a káposzta nem vadul savanyú, hanem éppen csak savanykás. Ez a főzelék most finoman krémes, kellemesen füstös és szerethetően pikáns lett. A friss kapor és torma pedig egyszerűen az őrületbe kerget! 

Recept

70 dkg savanyú apró káposzta kiöblítve, aprítva

1 nagy fej vöröshagyma vékonyra szeletelve

3 gerezd fokhagyma reszelve

4-5 ek olaj

3 cm gyömbér reszelve

1 tk currypor

2 babérlevél

10 szem egész bors

másfél liter alaplé vagy víz (én a nyelv főzővizét használtam)

4 paradicsom hámozva, kimagozva, kockázva (lehet konzerv is)

2 dl natúr joghurt

2 dl főzőtejszín

3 ek étkezési keményítő

1 ek frissen reszelt torma

só, frissen őrölt bors

friss kapor

A nyelvhez 

kb. 1 kg füstölt marhanyelv

1 kisebb fej vöröshagyma negyedelve

4-5 gerezd fokhagyma roppantva

8-10 szem egész fekete bors

2 babárlevél

2-3 citromkarika

1 tk egész köménymag

A felszeletelt vöröshagymát olajon üvegesre dinsztelem, enyhén sózom. Hozzáadom a gyömbért, fokhagymát, curryport, elkeverem, rádobom az aprított káposztát, átkeverem. Felengedem az alaplé (víz) kétharmadával, beleteszem a babérlevelet, borsot, paradicsomot és közepes tűzön, fedő alatt durván 1 órán keresztül főzöm. Főzés közben folyamatosan pótlom a folyadékot ( én a nyelv levét használtam, amit nem sóztam).A lényeg, hogy mindig legyen miben főnie. Amint megpuhult, a tejszínt, a joghurtot, a keményítőt és a friss tormát összekeverem és a káposztához adom. Forralásig melegítem, de már nem forralom. A nyelvvel, kaporral és chilipehellyel ízesítem. 

Amíg fő a káposzta, egy nagy fazékba teszem a nyelvet, hideg vízzel felengedem, beleteszem a hagymákat, fűszereket és bő másfél órán keresztül főzöm. Nem sózom, mert a nyelv önmagában is elég sós. Ezt előző nap is elvégezhetjük. "Vaj puhára" főzöm, majd hideg vízben meghámozom, lehúzom a nyelvet fedő bőrt. Vékonyan szeletelem, a főzelékkel együtt tálalom. 

Be kell valljam, hogy ezt a főzeléket a mohóságom szülte. Nem tehetek róla, de annyira jó áron sikerült hozzájutnom az édesburgonyához, hogy nem tudtam otthagyni őket a boltban. A vásárlás pillanatában még nem tudtam, hogy pontosan mihez kezdek majd velük, de bűn lett volna lemondani róluk. Múlt hétről maradt még a zsályából pár levél, gondoltam nem őrizgetem tovább azokat sem. Kókusztej is akadt a hűtőben, gyömbér és a fűszerek mindig kéznél vannak, szóval fogtam magam és összehoztam ezeket mind egy fazékba, hadd főljenek. A burgonya és a kókusztej édes ízét remekül ellensúlyozza a lime édes-savanyú leve, a csípős ízt megkapja a ropogós, fűszeres tökmagtól és ha tovább szeretnénk fokozni az ízeket, akkor vajban kisütött zsályalevelekkel tehetjük még izgalmasabbá a főzelékünket. A krumplis fasírttal és a zsályás vajjal meglocsolva olyan szuper vacsoraélmény lesz, amit csak egy pohár fehérborral lehet fokozni. Ez van! Tessék kipróbálni! 

Recept

1,5 kg édesburgonya hámozva, másfél centisre kockázva

1 fej vöröshagyma finomra aprítva

3 ek olíva olaj

1 ek vaj

2 gerezd fokhagyma reszelve

4-5 zsályalevél finomra aprítva

2 cm gyömbér reszelve

1 tk őrölt koriander

4 dl alaplé vagy víz

1 dl kókusztej

2 ek étkezési keményítő

fél lime leve

só, frissen őrölt bors

A tökmaghoz

3 ek hántolt tökmag

1 tk olíva olaj

fél tk só

fél tk chilipor

A fasírthoz

70 dkg darált pulykamell

1 nagyobb burgonya reszelve, kinyomkodva

1 egész tojás

1 ek aprított petrezselyemzöld

2 gerezd fokhagyma

1 kisebb vöröshagyma finomra vágva

2-3 ek olaj

1 tk pirospaprika

fél tk őrölt római kömény

só, bors

A vöröshagymát vaj és olíva olaj összeolvasztott keverékén puhára dinsztelem, sózom. Hozzáadom a fokhagymát, gyömbért, zsályát, fűszerezem őrölt korianderrel és fél percig együtt pirítom. Vigyázok, hogy ne süljön le. Hozzáadom a kockázott édesburgonyát, átforgatom, majd felöntöm az alaplével. Sózom, borsozom és fedő alatt közepes tűzön 15-20 perc alatt ressre főzöm. Ezután egy evőkanálnyit kimerek, pürésítem majd visszaadom az alaphoz. A kókusztejet 2-3 ek vízzel és a két evőkanál keményítővel kikeverem, majd besűrítem vele a főzeléket. Már nem forralom, csak forrásig melegítem. Fél lime levével, borssal és ha kell sóval ízesítem. 

Száraz serpenyőben elkezdem pirítani a tökmagot. Meglocsolom a teáskanálnyi olajjal, sózom, megszórom az őrölt chilivel és pár perc alatt "kipattogtatom". Folyamatosan mozgatom, hogy ne égjen meg. 

A fasírthoz először a sütőt bekapcsolom 180 fokra. A hagymát 2 ek olajon üvegesre párolom, hozzáadom a fokhagymát, paprikát, római köményt, sót, borsot. A darált pulykamellet keverőtálba teszem, hozzáadom a fűszeres hagymát, a tojást, petrezselymet és a kinyomkodott reszelt burgonyát. Sózom, borsozom, alaposan összekeverem, majd 6-7 cm átmérőjű fasírtokat formázok belőle. Serpenyőben 3-4 evőkanál olajat hevítek és a fasírtokat 2-2 percig mindkét oldalukon elősütöm. Sütőpapírral bélelt tepsire teszem őket, majd 12 percre a sütőben megsütöm. A főzeléket a pirított tökmaggal és a fasírttal tálalom. A fasírtokat csepegtessük meg pár csepp lime levével, pikánsabbá teszi azokat. 

A sárgaborsó főzelék az az étel, ami az emlékeimben a "tapétaragasztónak" csúfolt főzelékként maradt meg. Nem vagyon álszent, így nem mondom, hogy ez az egyik kedvenc alapanyagom, de akkor sem mondanék igazat, ha teljesen letagadnám. Főiskolás koromban gyakran főztük a koliban, mert amellett, hogy nagyon egyszerű volt, a megmaradt fasírtok és rántott húsok mellé elég jó köretként szolgált. Megfőzte saját magát, némi fűszerrel kicsit izgalmassá is lehetett tenni, de a legnagyobb erénye mégiscsak a pénztárca kímélő tulajdonsága volt. Akkoriban még nem "koriandereztünk", a lime-ot is csak hírből ismertük, de nem is volt ezzel baj, mert abban az időben még más volt a fontos. Ettük, szerettük, ennyi.

Mára azóta sok dolog megváltozott. Kialakult a koriander-függőségem, amiből nem akarok kigyógyulni. Lime-ot is kapni már mindenhol, hiszen lassan elterjedt kicsiny hazánkban is, bár legtöbbször még csak a Mojito jut róla az eszünkbe. De olyan dolog is akad azért, ami sajnos nem változott meg. Nevezetesen, hogy ez a szerencsétlen sárgaborsó továbbra is mumusnak számít a magyar emberek konyhájában. De miért?

Ebben a főzelékes "játékban" számomra az a legizgalmasabb, amikor az ember megpróbál olyan új dolgot kitalálni, ami egy "utált" alapanyagot esetleg közkedveltebbé tehet. Ez a mostani paradicsomos verzió szerintem pont ilyen lett, mert bár nem állítom, hogy naponta megkívánom majd, de a téli időszakban biztosan gyakrabban előfordul a konyhámban, mert ez a feldolgozás tényleg jó lett! 

Recept

fél kg sárgaborsó megmosva, átválogatva

1 fej vöröshagyma finomra aprítva

2 gerezd fokhagyma zúzva

3-4 ek olíva olaj

fél tk őrölt koriander

1,2 liter alaplé vagy víz

3 dl natúr paradicsomlé

1 tk só

frissen őrölt bors

1 nagy csokor petrezselyemzöld (vagy koriander)

1 érett, puha avokádó

1 lime frissen facsart leve

olíva olaj

friss chili vagy chilipehely

A finomra aprított hagymát felhevített olajon üvegesre dinsztelem, finoman sózom. Hozzáadom a fokhagymát,ráborítom a mosott, átválogatott sárgaborsót, őrölt koriandert és 1-2 percig együtt pirítom. Felöntöm az alaplével és paradicsomlével, borsozom, a petrezselyemzöld szárát finomra darabolom és azt is hozzáadom, majd fedő alatt közepes lángon nagyjából 50-55 perc alatt "puhára", de nem krémesre főzöm. Főzés közben folyamatosan ellenőrizzük, 5-6 percenként keverjük át és ha kell, pótoljuk a folyadékot. Amíg fő a sárgaborsó, az avokádót hámozzuk meg, majd kockázzuk fel. Facsarjuk rá fél lime levét, adjuk hozzá a nem túl finomra aprított petrezselyemzöldet, ízlés szerinti friss chilit, 1 evőkanálnyi olíva olajat majd keverjük össze. Tálalás előtt kóstoljuk meg a főzeléket, ha kell sózzuk, mindenképpen frissen őrölt borssal fűszerezzük. Facsarjuk bele a lime másik felének a levét, majd az avokádós petrezselyemmel tálaljuk. 

Furcsa játékot űz velünk az időjárás. Már-már annyira kiszámíthatatlan, hogy bolond az, aki szembemegy vele. Én erről már régen letettem, így váll rántva vettem meg az idei első sütőtökömet. A válogatás során kicsit zavarba jöttem, mert csak bumszli, gigantikus méretű példányok voltak, de nem adtam fel a csatát, így a kupac alján megtaláltam azt a tököt, amire abban a pillanatban leginkább vágytam. Gyorsan hazarohantam vele, elkezdtem sütni és percek alatt odáig lettem meg vissza. Az ötfűszer illata lassan belengte a konyhát, aztán a lakást, aztán az egész emeletet és úgy éreztem, hogy ezt a csatát én nyertem meg. Ha már fúj a szél, hát ezt az illatot fújja! 

Recept 2-3 főre

1,2 kg burgonya  másfél centisre kockázva 

1 fej vöröshagyma finomra aprítva

2 gerezd fokhagyma zúzva

3 ek olíva olaj

4 dl húsleves vagy víz

1 nagyobb babérlevél

fél citrom leve

1 tk só

frissen őrölt bors

40 dkg sütőtök hámozva, másfél centis kockákra vágva (én "nyak" részét használom, a hasát levesnek sütöm meg)

fél dl olaj

1 tk pirospaprika

1 tk kínai ötfűszer keverék

fél tk só

késhegynyi chilipor

1 tk tisztított pisztácia

A sütőt 220 fokra melegítem. Az olajat keverőtálban összekeverem a fűszerekkel (ötfűszer, só, paprika) beleforgatom a kockázott tököt és sütőpapírral bélelt lapos tepsire borítom. Elrendezem a kockákat és 8-9 perc alatt megsütöm őket. Amíg sül a tök, egy lábosban olajat hevítek, rádobom a hagymát, sózom és üvegesre dinsztelem. Hozzáadom a fokhagymát, ráborítom a kockázott krumplit és felengedem annyi húslevessel, ami éppen ellepi. Ez kb. 4 dl. Beleteszem a babérlevelet és fedő alatt 13-14 perc alatt megfőzöm. Vigyázok, hogy ne főzzem túl, maradjanak a burgonyák fogkemények. Ezután egy merőkanálnyit 2 evőkanál sült tökkel pürésítek, majd visszaöntöm az alaphoz. Elkeverem, citrom levével, sóval, borssal fűszerezem, ha kell. A pisztáciát durvára aprítom és pár perc alatt serpenyőben ropogósra pirítom. Tálalásnál az illatos, sült tököt a főzelék tetejére teszem, megszórom a pirított pisztáciával, finoman meglocsolom olíva olajjal és hümmögve elfogyasztom.

Nem hagyott alább a kelbimbó iránti lelkesedésem. Annyi izgalmas lehetőséget rejt magában, hogy az elkövetkezendő időkben gyakran lesz vendégszereplője a konyhámnak. Legutóbb csak "szimplán" megfőztem, mert a sütés túl későn jutott az eszembe, de ma határozott szándékkal toltam be a forró levegőbe és sütöttem fűszeresen puhára. Ez sem egy új találmány, sokan, sokféleképpen készítették már így előttem, de a főzelék formájának ez a változata talán annyira még nem elterjedt. Úgy terveztem, hogy a curry sárga színe élesebb kontrasztot ad majd a sült bimbók zöldes-barnás színével, de ez most nem így jött össze. (elfogyott a magasabb kurkuma tartalmú keverékem) Ennek ellenére az őszi színek keveredését szerintem egész jól sikerült összehangolnom a végleges tányéron. Bevallom, én az ízek harmóniáján túl ebben látom azt a potenciált, amivel újra közelebb lehet hozni a főzeléket azokhoz, akik egy picit is nyitottak erre. Szép színekkel, érdekes, de nem tolakodó ízekkel olyan új formába hozhatjuk a klasszikus, hagyományos ételeket, hogy ettől talán többen látják majd be, hogy a főzelék intézménye akár jó is lehet. 

Recept

1 kg kelbimbó

1 dl olíva olaj

1 tk só

1 tk őrölt római kömény

3 tk currypor

fél tk chilipor

2 fej vöröshagyma finomra aprítva

2 ek vaj

1 ek olaj

2 gerezd fokhagyma

30 dkg burgonya hámozva, reszelve

6 dl húsleves vagy víz

fél citrom leve

2 ek kesudió durvára aprítva

4-5 zsályalevél finomra vágva

4 dkg vaj

1 ek olíva olaj

fél teáskanál pirospaprika

só, bors

A sütőt 180-190 fokra előmelegítem. A kelbimbókat megmosom, szárazra törlöm, a száruk végét levágom. Felezem és egy nejlonzacskóba teszem őket. Egy keverőtálban az olajat összekeverem 1 teáskanál curryporral, római köménnyel, sóval, chilivel és a kelbimbóra öntöm. Befogom a száját és alaposan összerázom, majd egy sütőpapírral bélelt tepsire borítom. Vágott felületükkel lefelé fordítom a felezett bimbókat, majd 30 perc alatt puhára sütöm. Közben egy nagyobb edényben a  két evőkanál vajat összeolvasztom az egy evőkanál olajjal és a finomra aprított hagymát puhára párolom rajta. Közben finoman sózom. Hozzáreszelem a fokhagymát, megszórom 2 evőkanál curryporral, elkeverem, hozzáadom a reszelt burgonyát, felöntöm a húslevessel és fedő alatt 15-20 perc alatt puhára főzöm. Utána krémesre pürésítem, fél citrom levével ízesítem, ha kell sózom. (óvatosan sózzuk, mert a kelbimbó is sózott) Utolsó lépéskánt egy serpenyőben megolvasztom a 4 dkg vajat az olíva olajjal, rádobom a zsályát, kesudiót, fűszerpaprikát és éppen csak addig melegítem, amíg a zsálya "megadja" magát. Tálaláskor a burgonyás-currys alapot tányérba szedem, a megsült kelbimbókat ráhalmozom és a zsályás-vajas kesuval felturbózom.  

Amióta a főzelék ilyen mértékben bekerültek az életembe, azóta nagyon sok dolog megváltozott körülöttem. Egyrészt nagyon eltökélt lettem, mert hiszek abban, hogy ezzel az iránnyal egy kicsit megváltoztathatjuk a főzelékekről kialakult negatív sztereotípiákat.  Aztán itt van a Feri, a főzelékes  facebook közösség, akik  mind nagyon nyitottak, lelkesek és nem utolsó sorban egytől-egyig szuperjófejek. Hirtelen belecsöppentek a mindennapi életembe és komoly felelősséggel jár, hogy heti szinten elássam őket újdonságokkal. Nagyon fontos dolog ez nekem, mert a felelősségvállalás téren van még mit erősítenem. Aztán itt van a jobb közérzet kérdése. Nem hittem volna, de amióta rendszeresen ezeket a főzeléket eszem sokkal jobban érzem magamat a bőrömben. Igazán jó érzés, hogy lelkiismeret furdalás nélkül ehetek, mert tudom, hogy nem fokhagymával agyonnyomott lisztet eszem főzeléknek álcázva. Jobb így az élet! 

Sokat gondolkodom azon, hogy miért ennyire hányattatott sorsú ez a nagyszerű egytálétel. Nem tartozik a drága ételek közé, szóval a pénz nem lehet az oka. Azt sem mondanám, hogy időigényes az elkészítése, így ez sem magyarázza a rossz pozícióját. A okot talán az elkészítés folyamatában kell keresnem. Ha jobban belegondolok, a legtöbb "klasszikus" főzelékünket habarással vagy rántással sűrítjük. Eddigi rövid pályám során a legtöbb kérdés mindig ezekkel az alapfogalmakkal kapcsolatban érkeztek. A Hogyan kell? és a Mikor nem lesz csomós? kérdések talán megadják a választ arra, hogy miért nem eszünk több főzeléket a mindennapokban. A főző emberek többsége fél ezektől a módszerektől és ezért inkább hozzá sem fognak, hogy elkészítsék bármelyiket. Hiába a csábító ízek, hiába az olcsóság, hiába az egyszerűség. Tény, hogy senki se szeret csomókat rágcsálni egy olyan ételnél, aminek éppen hogy krémesnek, olvadónak kéne lennie. Nos, a megoldás talán megérkezett, mert ezeknek a főzelékeknek az egyik nagy előnyük, hogy lisztet még csak távolról sem látnak. Itt nincs habarás, itt a rántás se lehet kritikus pont. Itt a főszerep a zöldségeké, a friss és intenzív fűszereké, melyek ha nem is végtelen, de mindenképpen ezernyi színben, ízben és formában kerülhetnek a tányérokba, ha Ti is úgy akarjátok.  

1,5 kg sárgarépa tisztítva, másfél centis kockákra vágva

1 nagyobb fej vöröshagyma finomra aprítva

2 gerezd fokhagyma

1 ek vaj

2 ek olíva olaj

3 cm gyömbér reszelve

1 tk őrölt római kömény

6 dl húsleves vagy víz

1 tk 

1 dl kókusztej vagy tejszín

2 ek étkezési keményítő

frissen őrölt bors

1 fej főtt cékla másfél centis kockákra cágva

1 ek méz

1 tk balzsamecet

1 gerezd lime leve

friss koriander vagy petrezselyemzöld 

A finomra a pirított hagymát vaj és olaj összeolvasztott keverékén üvegesre párolom. Enyhén sózom, közben egy-egy kanál vizet adok hozzá, hogy puhára főljön. Ráreszelem a fokhagymát, gyömbért, fűszerezem az őrölt római köménnyel, átforgatom, majd ráborítom a kockázott répát. 4-5 percig tovább pirítom, majd felöntöm a húslevessel. Sózom, majd fedő alatt 20-25 perc alatt roppanósra főzöm. Ha ne
m elég édes a répánk egy teáskanál cukorral vagy mézzel édesíthetem. Két merőkanálnyi répát pürésítek, majd visszaöntöm az alaphoz, elkeverem. Egy keverőtálban a kókusztejet kikeverem a keményítővel, 2-3 evőkanál vízzel hígítom, majd besűrítem vele a főzeléket. Már nem forralom, csak forrásig melegítem. A céklákhoz egy serpenyőben mézet melegítek, hozzáadom a kockázott céklát, sóval, frissen őrölt borssal fűszerezem. Meglocsolom a balzsamecettel (vigyázok, mert kifröcskölhet), átforgatom, majd a főzeléket díszítem vele. (a céklát héjastól sós, köményes, babérleveles vízben kb. 40 perc alatt puhára főzöm, hideg vízbe téve könnyedén meghámozom, majd felkockázom).