Gyenge voltam és beadtam a derekamat. Nem bírtam vele kivárni a telet! Ezt a főzeléket már régóta szerettem volna elkészíteni, mert nagyon bírom ahogy a tél tartalmassága keveredik benne a nyár frissességével. Igazából senki és semmi nem gátolt meg abban, hogy megfőzzem, de valahogy a lencse mégiscsak egy téli kaja. Délután tettem egy jó nagy kört a Vásárcsarnokban, szembe jött néhány ez-az a zöldségesnél, vettem egy kevés ezt is-azt is a magosnál majd a legvégén a hentest végeztem ki és apránként össze is állt a kerek egész. Nincs menekvés, ma végre rászántam magamat. Dacolva a szezon szigorával vettem a bátorságot és jól belencséztem. Nem tudom elmondani azt az érzést, amit a füstös, ropogós, enyhén csípős kolbász íze okoz, miközben keveredik a friss, erőteljes petrezselyemzöld enyhén olajos ízével. Közben roppan a kápia, és az egészet kitölti a főzelék fűszeres karaktere. Ez egy nagyon egyszerű étel, nem szeretném ha bárki is lemaradna róla! 

Recept

1 fej vöröshagyma finomra aprítva

3 gerezd fokhagyma zúzva

3 ek olíva olaj

40 dkg lencse mosva, átválogatva

2 babérlevél

fél tk őrölt római kömény

fél tk őrölt koriander

1,2 liter húsleves vagy víz

2 dl natúr joghurt

1 ek mustár (dijoni a legjobb)

2 ek keményítő

1 nagy csokor petrezselyemzöld aprítva

1 kápia paprika kockázva

7-8 dkg csípős kolbász kockázva, serpenyőben ropogósra sütve

só, bors

pár csepp citromlé

A finomra aprított hagymát az olajon üvegesre dinsztelem. Hozzá reszelem a fokhagymát, belekeverem a fűszereket, 1 percig együtt pirítom őket, majd hozzáadom a lencsét. Felöntöm a húslevessel, 2 tk sóval megsózom, beledobom a babérleveleket majd fedő alatt "fogkeményre" főzöm. Két merőkanálnyit különszedek, pürésítem, majd visszaöntöm az alapba. A joghurtot kikeverem a mustárral és a keményítővel majd besűrítem a főzeléket. Sóval, borssal ízesítem. A petrezselyem felét a főzelékbe teszem, a másik felét a kockázott paprikával és kolbásszal egy keverőtálban összeforgatom. Tálaláskor a kolbászos keverékből a főzelék közepére teszek, meglocsolom pár csepp citromlével és a kisült kolbászzsírral. Bevallom, ettől lett igazi! Tipp! A fűszerezésnél lehetünk bátrabbak, mert a joghurt lekerekíti az erős ízeket. És a csípősséget is elviseli! (csípős mustár, kolbász, chilipehely)

Nem tudom, hogy ki hogy van vele, de én utálom a deja vu érzést. Nem is magát az állapotot, inkább azt a bizonytalanságot nem kedvelem, amikor nem tudom felidézni, hogy mikor történhetett velem meg az, amit újra átéltem. Valami hasonlót érzek akkor, amikor "új" ételeken töröm a fejemet és próbálgatom összerakni az ízeket. A "mintha már láttam volna valahol" és a "mintha ezt már kitalálta volna valaki" kifejezések gyakran ütik fel a fejüket egy-egy ilyen ötletelés során. Nincs új a Nap alatt. Ezt már megtanultam. Ha az ember sokat olvas, vagy csak gyakran lapozgat szakmai magazinokat óhatatlanul is, de inspirációt kap és főzni kezd. Hozzátesz ezt-azt, elvesz egy-két valamit, kicserél néhány fűszert és máris egy új étellel találja szembe magát. Ez vajon másolás? Nem tudom, és azt sem, hogy ez a főzelék ebben a formában vajon létezik e már. Amit biztosan tudok, hogy egy olyan személy ihlette, akinek nagyon sokat köszönhetek és mindig meghatározó szerepe lesz az ízlésem fejlődésében. 

Recept 2 főre

60 dkg fejes káposzta fél centis csíkokra gyalulva

3 szál újhagyma karikázva (  vagy 1 közepes fej vöröshagyma finomra aprítva)

3 gerezd fokhagyma vékonyra szeletelve

2 ek vaj

1 ek olíva olaj

3,5 dl húsleves vagy víz

3 dkg friss koriander (vagy petrezselyem)

2 dl kókusztej vagy tejszín

2 púpos ek étkezési keményítő

só, bors

A gyalult káposztát keverőtálba teszem és 1 tk sóval megszórom. Alaposan összeforgatom, majd 10-15 percig állni hagyom. Ettől kicsit megereszkedik. Ezután egy nagyobb, tűzforró, füstölgő serpenyőben kevés olaj hozzáadásával több részletben megpirítom. (Ne tegyünk egyszerre sokat a serpenyőbe, mert akkor levet ereszt és nem tudjuk pirítani) Én három részletben, 4-4 percig szotíroztam. Ugyan ebben a serpenyőben (kicsit vártam, hogy visszahűljön)  összeolvasztottam a vajat az olajjal, hozzáadtam az újhagymát és 1-2 percig kevergettem. Rádobtam a fokhagymát, sóztam, borsoztam (a sóval vigyázzunk, mert a káposzta már sós), további 1 perig dinszteltem, majd felöntöttem a levessel (vízzel). Pár percig forraltam. Közben a koriander leveleit letépkedtem (1-2 szálat félretettem díszíteni) és egy merőkanálnyi forró lével krémesre pürésítettem. A kókusztejet egy másik edényben kikevertem a keményítővel és néhány kanál vízzel. Ezután a káposztát beleforgattam a hagymás alapba, hozzáöntöttem a kókuszos-keményítős keveréket és besűrítettem. Már nem forralom, mert sem a keményítőnek, sem a kókusztejnek nem tesz jót, ha forraljuk. A legvégén hozzákevertem a krémesített koriandert és azonnal fogyasztottam. Chilivel, friss korianderrel tálaltam. 

Az oldalast hagymával, fokhagymával, babérlevéllel, egész borssal, sóval közepes lángon, fedő alatt másfél óráig főztem, majd serpenyőben, kevés vajon átpirítottam, pár csepp citromlével ízesítettem.

Atya ég! Ezt nem gondoltam volna! Azt eddig is tudtam, hogy a karfiol így elkészített verzióját imádom a legjobban, de azt nem hittem volna, hogy a belőle készített főzelék ilyen nagy hatással lesz majd rám. Úgy két évvel ezelőtt a Blanchir főzőiskolában készíttetem először krémlevest rozmaringos sült karfiolból, (az eredeti ötletet Mautner Zsófi adta) aminek annyi a lényege, hogy a rózsákat nem csak főzzük, hanem első lépésben magas hőmérsékleten sütőben elősütjük. Ezt azért teszem, hogy a bennük lévő természetes cukor karamellizálódik és ezzel az íze sokkal intenzívebbé, karakteresebbé válik. Enyhén gesztenyés, mogyorós ízt is érezhetünk, ami nem csak egy belemagyarázott bla-bla, hanem valóban tetten is érhető. A sütés során a karfiol teljesen megpuhul, színe karamell barna lesz és igen erős akaraterő kell hozzá, hogy ne faljuk fel az egészet, még mielőtt felhasználnánk őket. A napokban újra elővettem ezt a levest, ami a Blanchirban menüző Finn nagykövetség dolgozóinak nagy kedvence lett. Kicsit tovább fejlesztettem és így született meg ez az igazán őszi, kissé meglepő de annál finomabb főzelék. 

Recept 2-3 főre

1,5 kg karfiol rózsáira szedve (a nagyobbakat felezzük)

1 dl olaj

1 tk só

fél tk chilipor

1 tk pirospaprika

1 nagyobb fej vöröshagyma finomra aprítva

2 ek vaj

1 ek olíva olaj

2 gerezd fokhagyma reszelve

6 dl alaplé (a karfiol torzsájából, leveleiből főzhetjük, mialatt sütjük a rózsákat)

bors

A répához

2 szál sárgarépa vékonyra szeletelve  (zöldséghámozóval)

2 ek vaj

fél citrom leve

1 csokor friss petrezselyemzöld

só, bors

pár csepp olíva olaj, fűszerként

A sütőt 180-190 fokra melegítem. A rózsáira szedett karfiolt egy nagyobb zacskóba teszem. Az olajat egy tálkában összekeverem a sóval, paprikával és a csiliporral, majd a karfiolra öntöm. Összefogom a zacskó száját és alaposan összerázom az egészet. Sütőpapírral bélelt tepsire borítom és 45-50 percig sütöm. A 30. percnél egy fazékban vaj és olaj összeolvasztott keverékén üvegesre párolom a hagymát, finoman sózom. Egy-két kanál alaplével folyamatosan felöntöm, hogy teljesen szétfőljön a hagyma. Ráreszelem a fokhagymát, felöntöm az alaplével és a közben elkészült karfiol egyharmadát is hozzáadom az hagymás alaphoz. Pár percig főzöm, majd összeturmixolom. (botmixerelem). Ebbe a mogyoróbarna, krémes állagú főzelékalapba beleforgatom a maradék karfiolokat. Egy serpenyőben felolvasztom a vajat, rádobom a répaszeleteket, finoman sózom, borsozom és ressre pirítom. Megszórom a durvára aprított petrezselyemmel, meglocsolom a citromlével és a főzelékkel tálalom. Pár csepp olíva olajjal fűszerezem.

Tudom, hogy nem egy tipikus őszi étel, de a piacon nem tudtam ellenállni a zsenge vajtöknek. Megláttam néhányat az őszi zöldségek között és elkapott a nosztalgia. Magával ragadott a kora nyári hangulat és úgy döntöttem, hogy nem hagyom ott őket. Hazafelé még szaporodtunk egy üveg fehérborral, a rákok már otthon voltak (köszi Nusszer), szóval minden adott volt egy gyors, alig-munkás vacsorához. Passzolnak a színek, az ízek is együtt, hát kell ennél több? Mondjuk még egy üveg bor? 

Recept

1 kg tök, reszelve (gyalulva)

1 fej vöröshagyma finomra aprítva

1 gerezd fokhagyma reszelve

1 ek vaj

1 ek olíva olaj

só, bors

3 dl alaplé vagy víz

1 dl kefír

2 ek étkezési keményítő

1 csokor friss kapor

negyed lime leve

A hagymát vaj és olaj keverékén üvegesre párolom, közben sózom. Hozzáadom a reszelt fokhagymát, átforgatom majd rádobom a gyalult tököt. Elkeverem, finoman sózom, felöntöm az alaplével majd fedő alatt 7-8 perc alatt ressre főzöm. Egy merőkanállal kiveszek és a durvára a
prított kaporral krémesre turmixolok. Visszaöntöm az alaphoz, elkeverem. Egy tálban a keményítőt fél dl hideg vízzel és a kefirrel kikeverem és besűrítem vele a főzeléket. Már nem forralom, csak összemelegítem. Lime levével, frissen őrölt borssal és chilipehellyel ízesítem. Fokhagymás rákkal, fasírttal, vagy csak úgy, önmagában fogyasztom.  

Sokan nem szeretik. Sőt! Nagyon sokan nem szeretik a kelbimbót. Talán pont annyian nem igazán rajonganak érte, mint amennyien a kelkáposztáért sem. Ez persze nem végzetes tragédia, de ennél azért többre hivatottak. Ezt a változatot csak úgy tudnám überelni, ha a kelbimbókat először fűszeresen megsütném, és csak utána készítenék belőle főzeléket. Ilyenkor a bimbókat csak pár percig főzném együtt a burgonyás alappal, mert a sütés közben szépen megpuhulnának. A végeredmény így sokkal intenzívebb és sokkal ízesebb lenne, de sajnos túl későn jutott az eszembe, így most a "hagyományos" elkészítést folytattam. Ez sem lett kevésbé kelbimbós, de legközelebb biztosan megsütöm előtte. Tudom, hogy nem soha nem lesz közönség kedvenc, de én mindenkit bíztatok, hogy próbálja meg. Mondjuk sült kolbásszal...

Recept

Hozzávalók

1 kg kelbimbó megtisztítva, felezve

1 fej vöröshagyma finomra aprítva

1 tk vaj

1 ek olíva olaj

60 dkg burgonya hámozva, másfél centis kockákra vágva

4 dl húsleves vagy víz

1 tk őrölt kömény

2 gerezd fokhagyma reszelve

só, bors

8-10 szem koktélparadicsom

1 ek olaj

A vöröshagymát a vaj és olaj keverékén üvegesre párolom, közben finoman sózom. Rádobom a kelbimbót és a burgonyát, felöntöm a húslevessel (vízzel), fűszerezem az őrölt köménnyel, frissen őrölt borssal majd fedő alatt 10-12 perc alatt fogkeményre főzöm. Kb. az egyharmadát kimerem és turmixgépben (botmixerrel) pürésítem. Visszateszem az alaphoz és összemelegítem. Egy serpenyőben olajat melegítek és a paradicsomokat 3-4 perc alatt közepes lángon "megpirítom". A főzelékkel tálalom.

A mentás borsófőzelék már nem számít annyira különleges fogásnak, mint ezelőtt néhány évvel. Apró lépésekkel ugyan, de elkezdtünk haladni azon az úton, ami makacs, hibásan berögződött sztereotípiákkal van kikövezve. Nem állítom, hogy tokostól kell a házba rontani és egyből hiper-extra megoldásokkal sokkolni a nagyérdeműt, de a mentás ízesítés az egyik legjobb példa arra, hogy ha türelmesen adagoljuk az újat, az előbb-utóbb elfogadottá válik. Attól persze nem félek, hogy a jövőben majd "ciki" lesz petrezselyemmel ízesíteni ezt a főzeléket, de jó látni, hogy már nem teszünk fanyalgó megjegyzéseket egy-egy furcsának tűnő újításra. A gyömbér itt csak javít a helyzeten, egy kis csilipehely pedig egyenesen más dimenzióba helyezi mindezt. 

Recept 2-3 főre

Hozzávalók

80 dkg zöldborsó (mirelit) kiolvasztva

1 ek vaj

1 ek olaj

1 közepes fej vöröshagyma finomra aprítva

2 gerezd fokhagyma reszelve

3 cm friss gyömbér

4 dl húsleves vagy víz

1 dl kókusztej vagy tejszín

só, bors

késhegynyi szerecsendió

pár  mentalevél

A vöröshagymát vaj és olaj összeolvasztott keverékén üvegesre párolom, finoman sózom. Időnként 1-1 ek levest hozzáadok, hogy a hagyma jól szétfőljön. Hozzáadom a fokhagymát, gyömbért 1-2 percig még kevergetem, majd ráborítom a kiolvadt borsót. Elkeverem a hagymás alappal és felöntöm a húslevessel. Beleteszem a mentaleveleket és fedő alatt 8-10 percig főzöm. Ezután a felét különveszem ( a mentaleveleket mind kihalászom) és összeturmixolom, majd visszaöntöm a fazékban marad alaphoz. Ha használok tejszínt hozzáöntöm és finoman összeforralom. Frissen őrölt borssal, szerecsendióval ízesítem, és ha kell sózom. Ha nem elég édes a borsónk kiskanálnyi cukorral édesíthetem. 

A sütőt 200 fokra előmelegítem. A melleket sózom, borsozom, majd kevés vajon és olajon 3-3 percig serpenyőben mindkét oldalán elősütöm. Tűzálló tálra teszem (ha tűzálló a serpenyő abban hagyom) és 14-15 percig a sütőben sütöm. 

Ezt a főzeléket reggel, délben, este és nagyjából bármikor meg tudnám enni. Sokszor beleeszem magam abba a hibába, hogy az éppen aktuális kedvencet akár kétnaponta is elkészítem, majd hosszú időre lapátra teszem és már-már megfeledkezem róla. Ebben az esetben én még nem tartok itt, de a környezetemben azt veszem észre, hogy kezdenek besokallni tőle. Sajnos kénytelen vagyok engedni a nyomásnak és idő előtt "lejönni" a currys-krumpliról. A napokban azon gondolkodtam, hogy főzelék-hónapot fogok tartani és harminc napon keresztül semmi mást nem veszek magamhoz, csak főzeléket. Jót tesz a testemnek, jót tesz a lelkemnek és a kreativitásomat is kihívás elé állítom, ami a leginkább motivál. Kicsit még hezitálok, de ahogy ismerem magamat, egyszer csak azt veszem majd észre, hogy javában főzelékhabzsolóvá váltam. Hát, ennél rosszabb soha ne történjen velem, és azt is megígérem, hogy a CK nem szerepel majd az ételsorban. És ha mégis, akkor  az az én titkom marad!

Recept

Hozzávalók 

1,2 kg burgonya (másfél centis kockákra vágva)

1 fej vöröshagyma

1 tk vaj

1 ek olíva olaj

1 db babérlevél

6 dl húsleves vagy víz

1 tk só

1 tk currypor

2 dl kókusztej 

fél lime leve

só, bors

friss petrezselyem vagy koriander

friss chili vagy chilipehely

A fasírthoz

20 dkg zabdara vízbe áztatva, kinyomkodva

10 dkg tonhalkonzerv, lecsepegtetve

1 kis fej vöröshagyma finomra aprítva

1 tojás

1 ek aprított petrezselyemzöld

só, bors

A finomra aprított vöröshagymát vaj és olíva olaj keverékén üvegesre párolom, közben finoman sózom. Rászórom a curryport, átforgatom, majd rádobom a kockázott burgonyát, babérlevelet és felöntöm az alaplével vagy levessel. Sózom és fedő alatt a forrástól számítva kb. 12-14 percig főzöm. (Arra vigyázzunk, hogy ne főzzük túl a burgonyát, érdemes egy-egy kockát tesztelni főzés közben. Maradjon harapható.) A kókusztejet és másfél merőkanál főzeléket összepürésítek egy magasfalú mérőedényben, majd visszakeverem az alaphoz. Már nem forralom, csak forralásig melegítem. Lime levével, sóval, borssal, chilivel ízesítem. Tálaláskor friss petrezselyemmel vagy korianderrel ízesítem.

A zabot 10 percre hideg vízbe áztatom, majd alaposan kinyomkodom. Hozzáadom a lecsepegtetett tonhalat, sót, borsot, tojást, finomra aprított vöröshagymát, petrezselyemzöldet majd alaposan összekeverem. Kóstolom és ha kell sózom. 10 percig hűtőben pihentetem. Egy serpenyőt közepesen forróra hevítek és kevés (1 tk) olajon, oldalanként 2-2 perc alatt megsütöm a fasírtokat.  (Kb. 6-7 centi átmérőjű, 1 cm magas korongok) 11-12 darab lesz belőle. Friss limelével csepegtessük meg és a főzelékkel együtt fogyasszuk. 

Életem legjobb piskótáját egyetemista koromba sikerült összehoznom. Emlékszem, hétvége volt, az albérletben nyűglődtünk és édességet akartunk enni. Késő is volt, lusták is voltunk így csak egy lehetőség maradt, ha készítünk valamit. Akkoriban nem az volt a legfontosabb, hogy jól felszerelt kamránk legyen, szóval csak valami egyszerű sütiben gondolkodhattunk. Tojásunk, lisztünk általában volt odahaza ( rengeteg csirkepörköltet ettünk, galuskával), véletlenül banán is volt a háznál, szóval minden adott volt egy banános piskótához. Szó szerint összecsaptuk a tésztát, beledaraboltuk a banánt és az egészet betoltuk a sütőbe. Türelmetlenül vártuk, de megérte. Olyan zseniálisra sült, hogy olyat az ember csak álmodni mer. Most körtés-gyömbérest sütöttem, amit pont annyi idő volt összeállítani, amíg a sütő felmelegedett. Hagyománytisztelő vagyok, így ha sütiéhségem van, a piskóta még mindig a legjobb barátom.

Recept

Hozzávalók

A sütőt előmelegítem 180-190 fokra.

6 nagyméretű tojás kettéválasztva

6 ek cukor

6 ek liszt

2 cm gyömbér

fél tk őrölt szegfűszeg

2 ress körte 1,5 centis kockákra vágva

1 ek liszt 

1 dl natúr sajtkrém

negyed vaníliarúd kikapart magja

1 tk méz

Először kemény habbá verem a tojásfehérjét.Féltávon pici sót adok hozzá. A kész habot hűtőbe teszem. Ugyan ezzel a habverővel egy másik tálban a tojások sárgáját a szegfűszeggel, reszelt gyömbérrel és a cukorral fehérre habosítom. Óvatosan hozzáforgatom a fehérje habot (én 2-3 evőkanálnyit mindig elkeverek benne és csak a maradékot forgatom óvatosan a masszához), határozott, de finom mozdulatokkal. Ezután kanalanként rászórom a lisztet és ezt is beleforgatom. Vigyázva, hogy a tészta ne "eresszen" le. Egy kb. 30x20 centis magasabb falú tepsit kivajazok, kilisztezek és a masszát eloszlatom benne. (sütőpapírral is bélelhetem). A kockázott körtét megszórom egy kanál liszttel, összeforgatom, (ettől ne
m süllyed az aljára) majd egyenletesen elosztom a piskótán. Betolom a sütőbe és 10 perc után mérséklem a hőmérsékletet 10-15 fokkal és további 15 percig sütöm. Az ajtót nem nyitogatom. A 25. percnél ( itt már illatozik a konyha) tűpróbát végzek. Ha már nem tapad rá tészta 2 percig még sütöm, majd kiveszem, hagyom meghűlni. Tálaláshoz a sajtkrémet kikeverem a mézzel és a vaníliamagokkal, majd együtt fogyasztjuk.  

Belátom. A karalábéfőzelék nem egy tipikus őszi étel, de ilyenkor is kapható a piacon friss karalábé, amit vétek lenne a zöldségesnél hagyni. A szárából és leveléből főzök egy alaplevet, amit felhasználhatok ehhez a zöld szépséghez. Ízében, színében egyértelmű a tavaszi jellege, de nem hiszem, hogy szentséget török azzal, ha szeptemberben is megfőzöm. Zöld szín nélkül is jól működik, de én
hiszek abban, hogy minden és mindenki megérdemel legalább egy esélyt. Az íze egyszerű, tiszta karalábé íz, amit a citromos-petrezselymes keverékkel tehetünk kicsit frissebbé, extrábbá. A feltét is szabadon variálható, mondjuk egy chilis-mézes sült csirkecombbal is nagyon jól működhet. A fenébe is! A főzelék az jó! 

Recept

Hozzávalók 2 főre

4 fej karalábé hámozva ( ebből 3 db másfél centis kockákra vágva, 1 reszelve)

1 fej vöröshagyma finomra aprítva

1 kk vaj

1 kk olíva olaj

4,5 dl alaplé vagy víz

2 csokor friss petrezselyemzöld

1 citrom reszelt héja

só, bors

Húspogácsához

30 dkg darált pulykamell

1 kisebb fej vöröshagyma finomra aprítva

1 gerezd fokhagyma reszelve

fél kk pirospaprika

fél kk őrölt köménymag

1 kisméretű tojás 

a szóráshoz fekete szezámmag (elhagyható)

só, bors

A sütőt 180 fokra előmelegítem

A vöröshagymát vaj és olíva olaj keverékén pár perc alatt üvegesre dinsztelem. Rádobom a reszelt karalábét, hozzáöntök másfél dl levest (vagy vizet), sózom és pár perc alatt puhára főzöm. Botmixerrel pürésítem, hozzáadom a kockázott karalábét, felöntöm a maradék alaplével és fedő alatt 15 perc alatt ressre főzöm. Ha ezzel megvagyok, egy merőkanálnyit az egyik csokor petrezselyem finomra aprított leveleivel pürésítem, majd visszaöntöm a főzelékhez. A citrom héját lereszelem és a maradék aprított petrezselyemmel elkeverem. A főzeléket sóval, borssal ízesítem. 

A fasírthoz először a finomra aprított hagymát 1 ek olajon üvegesre pirítom. Lehúzom a tűzről, reszelt fokhagymával, pirospaprikával fűszerezem. Egy keverőtálban összekeverem a darált pulykamellel, fűszerekkel, fél citrom levéve, tojással. Sózom, borsozom. Közepesen lágy masszát kapok.

Tepsire sütőpapírt terítek, vizes kézzel 3 cm átmérőjű golyókat formázok és egymástól 6-7 cm távolságba a tepsire teszem őket. Vizes kanál hátlapjával 1 cm magas korongokat lapogatok belőlük, a tetejüket olajos ecsettel megkenem, fekete szezámmaggal megszórom és 10-12 perc alatt készre sütöm. Pár csepp citromlével megcsepegtetem

A főzeléket tálaláskor meghintem a citromhéjas, petrezselymes keverékkel és a friss fasírttal fogyasztom.

Ha egy ételben minden friss és minden ressen ropog, akkor nálam már biztosan nyerő helyen áll. Persze ha a homok ropog a fogam alatt, azt én sem nagyon szeretem. Tudom, hogy milyen macerás az apró homokszemeket teljesen lemosni, de azt is tudom, hogy kellő folyóvíz mellett ez sem teljesen lehetetlen. Egyébként eső után soha nem veszek fejes salátát, mert akkor garantált a tonnányi homok a mosogatómedencében. Ennél a levesnél kicsi a homokropogás esélye, bár ha a tengerparton fogyasztjuk közepes szélviharban, akkor ez sem kizárt. Szeretem, mert nyáron kellemesen frissítő a limetól és a friss zöld fűszertől. Télen azért jó, mert átmelegít és a ropogós zöldségekkel a tavaszt idézi. Egyszóval ehető télen-nyáron, valamilyen indokot mindig találok rá. Szerencsére a hozzávalókhoz már sok helyen hozzájuthatunk, így egyáltalán nem süthető rá a "luxus" bélyege. Oké, a koriander és a kókusztej okozhat fejtörést, de tejszínnel és petrezselyemzölddel éppen annyira ízletes lesz. Ropogtassuk, szopogassuk, szürcsöljük. 

1 tk vaj

1 tk olíva olaj

1 fej vöröshagyma finomra aprítva

2 gerezd fokhagyma reszelve

2 cm gyömbér reszelve

1 tk currypor

40 dkg csontos halaprólék

8 dl víz

1 tk barna cukor

1 dl kókusztej vagy tejszín

pár csepp lime vagy citromlé

1 ek szójaszósz (sós, kalkuláljuk bele)

chili ízlés szerint

friss koriander vagy petrezselyemzöld 

só, bors

1 sárgarépa vékony csíkokra vágva

5-6 dkg zeller vékony csíkokra vágva

1 szál újhagyma vékonyra csíkozva

1 kk vaj

1 gerezd zúzott fokhagyma

garnéla ízlés szerint (4 db/fő), tisztítva

A hagymát vaj és olaj összeolvasztott keverékén üvegesre dinsztelem, közben finoman sózom. Ráreszelem a gyömbért, fokhagymát és 1-2 percig tovább párolom. Curryvel fűszerezem, rádobom a megmosott halaprólékot, felöntöm a vízzel és 30-40 percig  fedő alatt főzöm. Az egészet átpasszírozom, majd visszateszem a tűzre. Felforralom, kókusztejjel (vagy tejszínnel) dúsítom, cukrozom. Ezzel már nem forralom, csak visszamelegítem. A felcsíkozott zöldségeket felhevített, füstölgő serpenyőben pár csepp olajon ressre pirítom. Picit sózom. A garnélákat olvasztott vajon mindkét oldalán 30-40 másodpercig pirítom, fokhagymával, pici sóval, frissen őrölt borssal fűszerezem. Tálalásnál friss korianderrel, chilivel, lime levével ízesítem.