Nem nosztalgia és nem is szentimentális csöpögés, de áldom az eget, hogy olyan mamát és anyut adott, akik mesterei voltak konyhájuknak. Nem vitás, hogy szoros kötődésem a lábosokhoz, serpenyőkhöz és a rettenetes olajszaghoz miattuk alakult ki. Akkoriban, amikor a zöld palacsintám számított szenzációnak még én sem sejtettem, hogy egyszer ezek az élmények vezetnek majd arra az útra, amit lassan ugyan, de ma is járok. Mama a hagyományos, klasszikus iskola nagyágyúja volt, anyu pedig a kísérletező, próbálkozó háziasszonyt személyesítette meg és szerencsére ezt a szokását a mai napig megtartotta. Néha irigykedem is, mert olyan szuper dolgai vannak a konyhában, hogy egyikről-másikról magam sem tudom, hogy mifélék. Az egyik családi kedvenc, amit mindketten ugyanúgy sütöttek a szilvás lepény volt. Nyaranta nem múlhatott el úgy hétvége, hogy valamilyen formában ne ettük volna. Reggelire hideg tejjel, ebédnél rengeteg lekvárral, estére pedig leginkább sehogy, mert addigra nem maradt. Mama nagy ász volt ebben, de ahogy öregedett a dagasztás már nem igazán ment neki. Anyu átvette a stafétát és nem volt összehasonlítás, mert egyszerűen nem volt érezhető átmenet. Aztán elhagytuk a fészket, mama közben elment és a lepények szépen, lassan elmaradtak. Ha jól tudom, azért apu olykor-olykor jól jár, mert anya néha süt neki egy tepsivel. Most rajtam a sor, viszem tovább a stafétát. Apró csavarral.  

Recept 

Hozzávalók:

kb. 4 dl langyos tej

20 g friss élesztő

10 dkg cukor

fél kg liszt átszitálva

15 dkg puha vaj

fél dl étolaj ( pici markáns olíva nagyon jót tesz neki)

2 tojás, szétválasztva

2 cm reszelt gyömbér

csipet só

A feltéthez

1 kg szilva ( nem túl érett) felezve, kimagozva

1 citrom reszelt héja ( csak a felét tegyük bele, a másik felét a szilvával keverjük el)

1 tk őrölt fahéj

2 ek cukor

citromhéj

1 csapott evőkanál keményítő (nem kötelező, de ha nagyon leves a szilva ez megköti)

Az élesztőt futtassuk fel cukros tejben. (fele tej, fele cukor). Nagyobb keverőtálban adjuk a liszthez majd a tojások sárgájával, maradék cukorral, tejjel, gyömbérrel, citromhéjjal, vajjal, olajjal, sóval dolgozzuk egynemű tésztává. Lágy, nokedlihez hasonló állagú masszát kapunk. Én 5-6 percig a kézfejemmel "habosítom", hogy jó sok levegőt juttassak a tésztába. Macerás, de megéri. A végén a kemény habbá vert fehérjét hozzáforgatom, letakarva 30-35 percig kelesztem. Közben a sütőt előmelegítem 180 fokra. A szilvákat összekeverem a fűszerekkel, keményítővel, cukorral. A megkelt tésztát egy sütőpapírral bélelt tepsi közepébe öntöm, és vizes kanál hátával szépen elegyengetem. A  szilvákat elrendezem majd 35-40 perc alatt készre sütöm. 

Mama nem használt gyömbért, anyu egyenesen imádja, szóval nem félek, hogy szégyent hoztam erre a tradicionális nyári desszertjükre. Vanília fagyival vagy porcukorral és citromlével kikevert mascarpone sajttal extra bummot adhatunk hozzá.