A sütőtököt pont annyira utáltam, mint a céklát. Előbbit mindig csak sütve adták, utóbbival meg csak savanyítva, lében állva találkoztam. Jobb esetben hullámosra szeletelve műanyag vödörben, rosszabb esetben nejlonba csomagolva, ami mindig kiszakadt és összefogta az egész…
Már az elején leszögezném, hogy só nelkül lehet főzni, de ugyan minek! Várj! Elmondom! Az úgy történt, hogy reggel felkeltem és kedvet éreztem az aznapi főzéshez. Nem ritka ez nálam, de a mai eset kicsit másabb volt, mint az eddigi megszokott. Loholtam piacra, megvettem a…
Az már biztos, hogy a krumplival megfogtuk az Isten lábát. Nem tudom, hogy mi lenne velem krumpli nélkül és azt hiszem, hogy ezen nem is nagyon töprengenék hosszasan, mert már most érzem egy közelgő pánikroham fuvallatát a verjtékező homlokomon. Krumpli volt, van, lesz. Ennyi.…
Reggel főztem ezt a szépséget és elég durvának tartottam, hogy meg is egyem, éhgyomorra. Oké, előtte voltam edzeni, volt már bennem egy fehérje-shake meg pár szem szőlőcukor, de akkor is. Ki hallott már olyat, hogy reggel kilenckor X.Y. alaposan befőzelékezett?! Ugye, hogy normális…
Ha tegnap Viola nem mondja két pohár pezsgő között, hogy délután sárgaborsót főzött, akkor valószínűleg soha nem tudtam volna meg, hogy mire is vágyom már vagy sok hét óta. A gondolat illata már bőven benne volt a levegőben, de én annyira magammal voltam elfoglalva az utóbbi…
Ez az a főzelék, amiért talán megköveznek. Nagyon megkívántam a lencsét, magam sem értem, hogy miért, de nem is kell mindig mindenre magyarázatot találni, keresni. Most én sem fogok. Szóval adott volt a…
Régebben Kovács mama gyakran főzött egy olyan levest, amit akár a szegények levesének is hívhattunk volna. Nem volt abban semmi más, csak zellerlevél, zeller, hagyma, só, víz, meg rántás. Nem hangzik…
Nos! Az van, hogy már megint egy olyan dologba vágtam a fejszémet, ami eddig még nem volt. Na jó, ehhez hasonló már igen, de ilyen, mint ez még ebben az országban soha. Hihetetlen nagy élmény, nagyon klassz dolog egy olyan valamin dologzni, ami első a maga nemében. Nulla-huszonnégyes…
Vannak időszakok, amikor az ember úgy érzi, hogy ki kell szakadni a világból és el kell vonulnia a semmibe. Távol mindentől és mindenkitől. Talán csak válaszokat akarunk találni a még fel sem tett kérdéseinkre, talán csak menekülünk valami elől, ami már ott liheg a vállunk…
Ha majd egyszer felnövök és nekem is lesz normális életem hátradőlök majd a nappalimban egy puha, kényelmes fotelben és elsírom magam. Nem panaszkodni akarok, távol áll tőlem az efféle megnyílvánulás. Magamnak alakítottam így az életemet, rajtam kívül, hogy a létem így…