Ki tudja miért, de ezen a napon (Mindenszentek) sütőtökös ételt gondoltam ki ide. Rohanós heteken vagyok túl, így meglovagolva a hosszú hétvége amúgy is jövős-menős hangulatát én is felkerekedtem és meg sem álltam szülőfalumig, Hartáig. Mécsesek helyett sütőtökkel érkeztem, ami annyira nem meglepő, hiszen a táskámban mindig lapul valami, amiből bárhol, bármikor főzhetek valamilyen főzeléket. Nem terveztem ennyire előre és amúgy is kókuszos töklevesnek szántam, de nem bírtam magammal és nekiálltunk anyuval. Kinyitotta a hűtőt és elkezdte sorolni a tartalmát. Én becsuktam a szememet és hangos ümmögéssel és még hangosabb bürrögéssel jeleztem Neki, ha valami tetszett vagy éppen nem. Osztottunk, szoroztunk és arra jutottunk, hogy megfőzzük azt a főzeléket, amit anyu "falusi" hűtőszekrénye ihletett. Nekem azért volt ez jó visszaigazolás, mert  megnyugodtam, hogy nem "luxus" főzelékeket gyártok én a messzi fővárosban, hanem -némi túlzással ugyan- olyanokat, amik azért a többségnek is elérhetőek. Köszönöm, hogy ilyen szuper anyukám van! Sült paprikás fekete pöttyös mosolyt kívánunk mindenkinek!

Recept 2-3 főre

fél kg sült sütőtökpüré

1 fej vöröshagyma aprítva

2 gerezd fokhagyma reszelve

2 cm reszelt gyömbér

1 ek vaj

3 ek olíva olaj

1 piros kaliforniai paprika sütve, hámozva, kimagozva

1 paradicsom sütve, hámozva, kimagozva

7-8 dl alaplé vagy víz

fél kg sárgarépa tisztítva, kockázva

fél dl olaj

fél tk csípős paprika vagy chilipor

fél tk curry

1 ek egész mák

só, frissen őrölt bors

fél citrom leve

A sütőt előmelegítem a legmagasabb fokozatra. Előkészítem a répákat a sütéshez az itt olvasható módon, annyi különbséggel, hogy a mákot is hozzákeverem. Először a paprikát és paradicsomot sütöm feketére (15-20 perc), majd mérséklem a hőfokot 200 fokra. A megsült paprikát, paradicsomot lefedem egy kisebb dobozban, pár percig állni hagyom, majd óvatosan meghámozom, kimagozom őket. A visszahűlt sütőben megsütöm a répákat is, 10-12 perc alatt. Ne teljesen puhuljanak meg, maradjanak "roppanósak". Közben a hagymát a vaj és az olaj összemelegített keverékén megdinsztelem, finoman sózom és puhára főzöm. Hozzáadom a reszelt fokhagymát, gyömbért. Átforgatom, majd a tökpürét is hozzáadom. Felöntöm az alaplével, majd fedő alatt 10 perc alatt összeforralom. A sült paprikát és paradicsomot felaprítom, majd a tökös alaphoz keverem. Botmixerrel pürésítem, citromlével, sóval, frissen őrölt borssal fűszerezem. A mákos répával, friss petrezselyemmel vagy snidlinggel tálalom.

A facebook-on is ott vagyok!

Osztottam-szoroztam és rájöttem, hogy szinte csak római köménnyel, friss korianderrel, vöröshagymával, fokhagymával, vajjal és olajjal dolgozom. Persze ehhez még hozzájönnek a zöldségek, de alapjában véve nem vagyok túlságosan széleskörű. Egyfelől magyarázhatnám ezt azzal, hogy így legalább elfogynak és nem veszítik el az erejüket a fűszerek. Mondhatnám azt is, hogy nincs itthon más és muszáj ezekkel együtt élnem. De az igazság az, hogy ezek a téli főzelékfélék nekem annyira az ázsiai és az arab ízvilágot idézik, hogy kénytelen vagyok napi szinten hozzájuk nyúlni segítségért. Itt kell megemlítenem azt is, hogy nálam minden csoda csak három napig szokott tartani, így várható, hogy a közeljövőben valami teljesen más kombinációval rukkolok majd elő. Zárójel bezár és pont.

Ha már a kedvencekről beszélek, nem tehetem meg, hogy a csicseriborsót nem említsem. Ennek köszönhetően mostanában többször jövök majd olyan főzelékekkel, amik csicseriborsóra lesznek felfűzve, így aki hozzám hasonlóan nagy rajongója, ennek kifejezetten örülhet. Persze más is van a tarsolyomban, így aki kevésbé szereti se érezheti majd magát kirekesztve. Cicer arietinum, így mondja a latin. Én meg úgy mondom, hogy sárgarépával és citromlével egyszerűen Isteni! Pikáns főzelék ez, igazi téli egytál. Vagy őszi!  

Recept 2 főre

fél kg főtt csicseriborsó (lehet konzerv)

1 nagy fej vöröshagyma

1 ek vaj

3 ek olíva olaj

1 tk római kömény

2 gerezd fokhagyma reszelve

2 cm friss gyömbér reszelve

70 dkg sárgarépa kockázva

4 dl alaplé vagy víz 

2 dl főzőlé, ha konzervet használunk akkor annak a leve

só, frissen őrölt bors

fél citrom leve

friss koriander

chilipehely

A vöröshagymát vaj és olíva olaj összeolvasztott keverékén puhára dinsztelem, enyhén sózom. Kevés vizet adok hozzá és teljesen puhára főzöm. Hozzáreszelem a gyömbért, fokhagymát, rászórom a római köményt. Elkeverem, majd hozzáforgatom a répát. Folyamatos kevergetés mellett 1-2 percig pirítom, majd felöntöm az alaplével és a borsó főzőlevével. Fedő alatt 10-12 perc alatt roppanósra főzöm. Ha ezzel megvagyok 2 merőkanálnyi répát kiveszek, a többit turmixolom. A krémes alapba visszaforgatom a répákat és a csicseriborsót is hozzákeverem. Fél citrom levével, sóval, borssal ízesítem. Tálaláskor friss korianderrel, chilipehellyel, olíva olajjal turbózom. (Ha száraz csicseriborsót főzök, nagyon fontos, hogy előtte áztassuk be minimum 12 órára bő langyos vízbe.Még jobb, ha egy napra. Adjunk hozzá 1 ek szódabikarbónát. Ezt a levet mossuk le róla, majd bő, sós, babéros, hagymás, fokhagymás vízben főzzük puhára. Áztatás nélkül 4-6 óra is lehet a főzési idő. Kuktában ez rövidebb. Érdemes nagy mennyiségben megfőzni és lefagyasztani)

A facebook-on is ott vagyok!

Valahogy az van, hogy nem tudok lejönni ezekről a sült zöldségekről. Na, nincs is ezzel semmi bajom, csak néha már azt veszem észre, hogy semmi másra nem tudok koncentrálni csak arra, hogy mikor, mit süssek meg és használjam fel valamilyen főzelékhez. Bevallom, hogy ezekből mindig többet sütök, mint ami a recepthez kell, mert annyira jó eleszegetni csak úgy, magukban a sülteket, hogy az már csuda. Egy kis mártogatóssal nassolni valónak is ütősek. Ma reggel a piacot jártam és radaroztam a kofák pultjait, hogy mi legyen a mai téma. Mert ugye a téma az utcán hever, csak le kell érte hajolni. Keringtek a különböző ötletek, színekben, ízekben gondolkodtam, amikor beugrott, hogy valamit kezdeni kéne a vöröslencsével. Önmagában elég egyszerű (Imádom, mert nem kell áztatni és se perc alatt meg is fő. Szódabikarbónát tettem a főzőlébe, tesztelve, hogy megmarad e a színe. Hááát, valamennyire működik, de a fűszeres alap elviszi az alapszínt) étel lenne, szóval keresnem kellett mellé egy alkalmas párt is, amivel összehozom majd. Első körben a répa tűnt a befutónak, de szerencsére előbukkant az egyik pultból egy kilónyi kelbimbó így azt hoztam haza magammal. Remek párosításnak bizonyult, csak majdnem elkövettem azt a hibát, hogy nem hagytam eleget a kelbimbóból a tálaláshoz. Én előre szóltam, veszélyes egy zöldség ez! 

Recept 2-3 főre

70-80 dkg kelbimbó 

fél dl olaj

1 tk currypor

fél tk pirospaprika

fél tk só

1 nagy fej vöröshagyma finomra aprítva

1 ek vaj

3 ek olíva olaj

2 cm ujjnyi vastag gyömbér reszelve

2 tk őrölt római kömény

25 dkg vöröslencse

1 tk szódabikarbóna 

1 babérlevél

5 dl alaplé vagy víz

1 dl natúr görög joghurt

fél citrom reszelt héja és leve

1-2 ek pirított dió, vagy mandula vagy kesudió

1 csokor friss petrezselyemzöld

A sütőt előmelegítem 200 fokra és az itt található módszer szerint megsütöm a kelbimbókat. Amíg sülnek, addig a vöröshagymát a vaj és az olaj összeolvasztott keverékén puhára dinsztelem, finoman sózom. Hogy gyorsabb legyen, miután picit lepirítottam, hozzáadok fél deciliter vizet és fedő alatt 3-4 perc alatt teljesen megfőzöm. Hozzáadom a reszelt fokhagymát, gyömbért, őrölt római köményt. Összeforgatom, ráborítom a vöröslenécsét, sózom, felöntöm az alaplével, belekeverem a szódabikarbónát, babérlevelet, reszelt citromhéjat és 14-15 perc alatt majdnem teljesen megfőzöm. Ezután a joghurtot kikeverem a citromlével és az alaphoz keverem. Ha ezzel megvagyok, összeforgatom a sült kelbimbókkal és tálalom. Aprított petrezselyemzölddel és durvára tört pirított magokkal tálalom.

A facebook-on is ott vagyok! 

Ősz ide, tavasz oda, ma nem érdekelt a szezonalitás. Ebben a bolond időben nem bírtam magammal és vettem a bátorságot ahhoz, hogy a piacon a karalábékhoz nyúljak. Az ünnepek miatti szabadnapokkal már amúgy is zavarban vagyok, így ezen a meglepő, késő nyári időn felbuzdulva simán tavaszi hangulatba hoztam magamat. Tudom, kissé furcsán hangzik ez a képzavar, de ember legyen a talpán, aki valóban kiigazodik ebben a furcsa időjárás-anomáliában. Aki lelkesen követ észrevehette, hogy ehhez hasonló karalábét főztem már ide. Emiatt törtem is a fejemet eleget. Miben lehetne különb ez a mostani annál? Zöld lett ez is, petrezselyem is került bele jócskán, szóval nagy difi azért nem született. Amiben talán mégis egyedi lett, az az, hogy a leveleiből készített "pesztó"-val színeztem és adtam neki még intenzívebb karalábé ízt. Én garnélát pirítottam mellé, amit ajándékba kaptam, de bármilyen fasírttal, húsgombóccal is nagyon jól működik. Csak legyen benne citrom! :) Tehát, ha nevén kell neveznem, akkor ez egy triplakaralábé-főzelék lett.

4 fej karalábé hámozva, másfél centisre kockázva

1 kisebb fej vöröshagyma finomra aprítva

1 ek vaj

3 ek olíva olaj

1 gerezd fokhagyma

fél liter alaplé, amit a levelekből, szárból, héjából főzök

4-5 dkg kesudió vagy héj nélküli mandula, vagy fenyőmag

1 kisebb csokor petrezselyemzöld

2 ek étkezési keménytő

só, frissen őrölt bors

fél citrom reszelt héja, leve

A megmosott leveleket (a zsengéket és két nagyobbat félreteszek), hámozott héjat kb. egy liter vízzel felteszem főni egy fazékba, ebből lesz az alaplevem. 15-20 percig forralom. Ebben a forrásban lévő vízben leforrázom a félretett leveleket, majd hideg vízzel lehűtöm őket. (blanchirozom) Közben a vaj és az olaj összeolvasztott keverékén üvegesre dinsztelem a hagymát, finoman sózom. Ráborítom a kockázott karalábét, felöntöm fél liternyi alaplével, ráreszelem a fél citrom héját, borsozom és fedő alatt durván 15-17 perc alatt "harapósra" főzöm. Amíg fő a karalábé, megpirítom a kesudiót (vagy mandulát vagy fenyőmagot). A forrázott leveleket, egy evőkanálnyi pirított magot, 1 teáskanál olajat, az egy gerezd fokhagymát és egy merőkanálnyi főzeléket pürésítek, majd az alaphoz adom, elkeverem, összeforralom. Fél deciliter vízzel csomómentesre keverem a keményítőt és besűrítem vele a főzeléket. Sózom, borsozom, citromlével ízesítem. Friss petrezselyemmel,  durvára aprított kesuval megszórom és tálalom. Pirított garnélával párosítva igen pompás és színes étel kerekedik belőle.

A facebook-on is ott vagyok!

Egy kedves barátom ma azzal állt elő, hogy valami nincsen nála rendben. Mielőtt a legrosszabbra gondolhattam volna, elmondta, hogy azt veszi észre magán, hogy gyökeresen megváltozott az ízlése. Korábban húst evett volna hússal, most viszont eszébe se jut megenni. Eddig nem nagyon evett kenyeret, mára mégis úgy érzi, hogy nem tudna nélküle élni. Vajas pirítóst enne minden nap rengeteg olvasztott sajttal. Az okát ugyan nem fejtettük meg, csak okosan megállapítottuk, hogy az emberek időnként átesnek hasonló átalakuláson. Bevallom, hogy 10 évvel ezelőtt nem gondoltam volna, hogy egyszer eljön az az idő, amikor önszántamból céklát süssek-főzzek csak úgy, magamtól. Annyira utáltam akkoriban, hogy hozzányúlni sem voltam hajlandó azokhoz az eszközökhöz, amivel érintkezett. Kedves albérlőtársaim -velem ellentétben- rajongtak érte, így elég gyakran kentek össze sok-sok tányért és evőeszközt a cékla gigabrutál lila színével. Olyankor inkább kifordultam a konyhából, annyira undorodtam tőle. Aztán eltelt ez a tíz év és tessék! Megsütöm, érintem, pucolom, megeszem. Magam is sokszor csak csodálkozom, hogy mennyire változékony az ember ízlése.  

Ízlés kérdése ugyan, de ezek az őszi színek is önmagukért beszélnek. Nem azért mondom, de ennél szebb ételt mostanában nem sikerült kreálnom. Az már csak mellékes velejárója, hogy igen finom is lett. A sült cékla enyhén földes íze nagyon jól működik a torma karakteres erejével, amit a joghurt ügyesen balanszíroz. A citromlé és a méz selymessé, a sárgarépa pedig teltebbé teszi ezt a főzeléket. Aztaaa! Ez tök szép lett! 

Recept 2 főre

fél kg céklagumó

4 db ujjnyi vastag újhagyma karikázva vagy egy fej vöröshagyma finomra aprítva

1 ek vaj

3 ek olíva olaj

2 dl alaplé

2 dl natúr joghurt

2 ek méz

2 cm ujjnyi vastag friss torma reszelve, vagy egy ek ecetes torma

2 ek méz

1 tk só

2 ek étkezési keményítő

2 szál sárgarépa felkockázva

pár csepp citromlé (ha ecetes tormát használok, akkor elmaradhat)

frissen őrölt bors

A héjas céklákat egyenként alufóliába csomagolom. A sütőt előmelegítem 200 fokra és közel egy órán keresztül sütöm a becsomagolt gumókat. Mérettől függően ez az idő változhat, lényeg, hogy puhára süssük. Közben a vaj és olaj összeolvasztott keverékén puhára dinsztelem a hagymát. Közben sózom. Felengedem az alaplével, belereszelem a tormát és pár percig forralom. A joghurtot kikeverem a keményítővel majd besűrítem vele a hagymás alapot. Már nem forralom tovább, csak összemelegítem. Ha ezzel is megvagyok a felkockázott répát összeforgatom 1 ek olíva olajjal és 3-4 csipet sóval, majd 12-13 percre egy kisebb tepsiben a céklával együtt sütöm. Nagyjából új időzítek, hogy egyszerre süljön meg a gumókkal. A csomagokat kiveszem a sütőből, óvatosan kicsomagolom őket és hideg vízben szépen ledörzsölöm a cékla héját. Lecsepegtetem őket, másfél centis kockákra aprítom majd a joghurtos alaphoz keverem. Sózom ha kell, borsozom, citromlével ízesítem. A sült répával és karikázott hagymaszárral tálalom. 

A facebook-on is ott vagyok! 

Ma délután turbó üzemmódba kapcsoltam és nekiálltam főzni. Három ételt a Nők lapja cafénak, egyet a Díványnak és egyet ide, a blogra. Nem mondom, hogy nem fáradtam el, de megérte a kemény munka. Az öt fogásból három főzelék lett, amiből az abszolút kedvenc egyértelműen ez lett. Persze a többi is büszkeséggel tölt el, de ez a mustáros verzió valami miatt jobban megérintett. A minap vettem egy üvegnyi jóféle dijoni mustárt, abból is a kedvencemet, a bazsalikomos ízesítésűt. Sok évvel ezelőtt szerettem bele, még amikor az első Culinaris üzlet megnyílt a Hunyadi téren. Emlékszem, hogy akkoriban olyan megrázóan drága volt, mintha aranyat vettünk volna. Kicsit vastagon fogott az a ceruza, amivel az árcédulát írták. Szóval adott volt a dijoni, nekem meg hirtelen kellett valamilyen főzelék, így arra gondoltam, hogy összehozhatnám a két nagy kedvencet, hátha valami jó sül ki belőle. Őrület, de tényleg csak bemustároztam egy krumplifőzeléket. És milyen jól tettem!  

Recept

70 dkg tisztított burgonya másfél centis kockákra vágva

1 közepes fej vöröshagyma finomra aprítva

3 ek olíva olaj

1 ek vaj

2 gerezd fokhagyma

fél liter alaplé vagy víz

1 tk só

1 csokor friss petrezselyemzöld

2 kk dijoni mustár

1 dl tejszín

1 ek étkezési keményítő

frissen őrölt bors

A hagymát az olaj és a vaj összeolvasztott keverékén üvegesre dinsztelem. Finoman sózom. Ráreszelem a fokhagymát, ráborítom a burgonyát, a petrezselyem finomra aprított szárát is rászórom, felöntöm az alaplével, megsózom, borsozom és fedő alatt 12-13 perc alatt majdnem teljesen puhára főzöm. Ha ez megvan, egy bátor merőkanálnyit a petrezselyemzöld kétharmadával pürésítem, majd visszaöntöm az alaphoz. Elkeverem. A tejszínhez egy kisebb keverőtálban hozzáadom a mustárt (érdemes jobb minőségűt használni) és a keményítőt, csomómentesre keverjük és a főzelékhez adjuk. Besűrítjük, ízesítjük, ha kell majd friss petrezselyemmel, pár csepp olívaolajjal tálaljuk. 

A facebook-on is ott vagyok.

Tulajdonképpen már megint egy sárgaborsót főztem. Ebben számomra nincsen semmi meglepő, hiszen nagyon, de nagyon szeretem. A paradicsomos verzió nem várt sikere némi önbizalmat adott, így ezen felbuzdulva egy újabb változatot próbáltam ki. Kicsit savanykás, kicsit fűszeres, kicsit pikánsabb lett az előzőnél, de a petrezselyem indokolatlanul nagy mennyiségű használatáról itt sem voltam hajlandó kompromisszumot kötni. A feltét kérdéskörét is diplomatikusan oldottam meg, mert egy -már eddig is többször bevált- kolbász-petrus-paprika trióval egyszerűen lerendeztem. Utálok feltétekkel bíbelődni, de ez a hármas társítás nagyszerűen együttműködik ezzel a főzelékkel. Fűszeresen savanykás, frissen ropogós, talán valamennyire még magyaros is. Ha kérdeznék, így jellemezném ezt az egytálételet. És hogy a főzés mennyire számít teátrális műfajnak? Az talán kiderül ebből a videóból! 

A facebook-on is ott vagyok! 

Recept 4 főre

70 dkg sárgaborsó megmosva, kiválogatva ( áztatni is lehet)

2 fej vöröshagyma aprítva

3-4 ek olíva olaj

2-3 gerezd fokhagyma

1 tk őrölt római kömény

másfél liter alaplé vagy víz

4 dl natúr joghurt

1  nagy csokor friss petrezselyemzöld

15 dkg száraz kolbász kockázva

1 kápia paprika

só, frissen őrölt bors

1 lime frissen facsart leve

A finomra aprított vöröshagymát az olajon puhára dinsztelem. Sózom. Hozzáreszelem a fokhagymát, fűszerezem a római köménnyel, összeforgatom a sárgaborsóval majd felöntöm az alaplével. Hozzáadom a petrezselyem finomra vágott szárát és fedő alatt 30-35 percig főzöm. Ha jobban szeretjük teljesen szétfőzve, akkor tovább főzöm. A folyadékot mennyiségét többször ellenőrizzük, hogy a főzelékünk nehogy leégjen. Amíg készül a főzelékünk, a kockázott kolbászt ropogósra sütöm, a paprikát felkockázom, a petrezselyemzöldet durvára aprítom. Ha elkészült a főzelék hozzákeverjük a joghurtot majd lime levével, a petrezselyem felével, sóval, borssal ízesítjük. Tálaláskor a kolbászt, paprikát, petrezselyem másik felét összeforgatjuk és a tényér közepére halmozzuk. A kisült zsírral, vagy olíva olajjal és chilivel tovább turbózhatjuk. 

Bár az időjárás nem éppen a nehezebb, téli ételeknek kedvez, én mégis vettem a bátorságot és lencsét főztem. Mentségemre legyen mondva, hogy ez a lencse nem az a klasszikus fajta, amit általában használunk, hanem annak egy finomabb, kicsit puccosabb változata. Hivatalosan francia (puy) lencsének hívják, mérete sokkal apróbb, színe fekete pöttyösen zöldes (ezt főzésnél sajnos elveszíti), főzési ideje a vékonyabb héjának köszönhetően rövidebb, mint az általunk használt zöld (barna) lencsének. Inkább salátának, egyszerű köretnek kínálják, de nem meglepő módon főzelék gyanánt is igen jól hasznosítható. Nem túl olcsó, de luxusnak sem mondanám. Én a Vásárcsarnokban vettem a Józsinál, ahol egy csomó mindent lehet kapni kimérve és szuper áron. Szóval puy-i lencse ide vagy oda, ennél azért nekem több kellett. Bátorkodtam kicsit ízesíteni édesköménnyel, volt merszem már megint római köményt használni és mindezt még megfejeltem pár csepp citromlével is, amit ha nagyon közönségesnek tartunk kiválthatunk egy kanálnyi csípős dijoni mustárral is. Csak vigyázzunk, hogy ne nyomjuk el a kömény ízét, mert akkor az egészet ott ette meg a fene. Ánizsos utóíz, citromos egzotikummal, a paradicsom meg csak az egésznek a sava meg a borsa. Szeressük! Szeretem!

Recept

30 dkg puy lencse mosva, válogatva

3 szál újhagyma karikázva

1 ek vaj

3 ek olíva olaj

10-12 dkg édeskömény apróra vágva (a zöld leveleit eltesszük a díszítéshez)

1, bátrabbaknak 2 tk őrölt római kömény

1 nagyobb babérlevél

1 gerezd fokhagyma reszelve

2 dl paradicsomlé

7 dl alaplé vagy víz

fél citrom leve

só, frissen őrölt bors

A felkarikázott hagymát vaj és olaj összeolvasztott keverékén elkezdem fonnyasztani. Finoman sózom, majd hozzáadom a felaprított édesköményt. 2-3 percig kevergetem, majd fél dl vizet hozzáadok és fedő alatt pár perc alatt puhára főzöm. Fűszerezem a fokhagymával, római köménnyel, hozzáforgatom a lencsét, felöntöm az alaplével, beledobom a babérlevelet, sózom, borsozom majd fedő alatt bő fél órát közepes lángon főzöm. Kb. a 20. percnél hozzáöntöm a paradicsomlevet, majd tovább rotyogtatom. Ha a lencse megpuhult egy merőkanálnyit pürésítek, majd visszaöntöm az alaphoz. Friss citromlével, sóval, borssal ízesítem. Tálaláskor a félretett édeskömény apró leveleivel és az újhagyma zöldjével extrázom. Persze némi chilipehely sem tesz neki rosszat.

A facebook-on is ott vagyok!

Atya úr Isten! Hogy én mennyire szeretem a kelkáposztát! Elmondani sem tudom, hogy milyen lelkes tudok lenni, amikor a kedvenc zöldségesemnél harsogó, zöld, húsos levelű példányokat találok. Szeretem rakottan, levesnek, megtöltve, pirítva, megsütve de a top díjat azért mégiscsak a főzelék viszi el. Ezt a receptemet Chili és Vanília kelkáposztája ihlette, amitől sokban ugyan nem tértem el, de azért egy kicsit mégis. Szerintem egy recept amúgy is akkor éri el az igazi küldetését, ha az tovább él, átalakul, formálódik az éppen aktuális "felhasználó" saját szája íze szerint. 

A kelkáposzta nem egy könnyű eset, tudom nagyon jól. Tízből nyolc ember zsigerből elutasítja, a maradék kettő meg  ha kapja eszi, de ha nem, akkor eszébe se jutna vacsorára ezt rendelni. Így vagyunk kódolva, eleve elrendeltetünk és abból biza már soha nem is engedünk. De én hiszek abban, hogy a káposzta kell! Erőpróba, nyitottság vagy legyen bátorság, az oly mindegy nekem! De ne gondoljuk azt, hogy a múlt nem szépíti meg a jövőt! :) Egy kis nyitottság az újra! Az kell ide! 

Recept 2 főre

70 dkg burgonya másfél centis kockákra vágva

1 fej vöröshagyma finomra aprítva

1 ek vaj

3 ek olíva olaj

1 gerezd fokhagyma reszelve

8 dl alaplé vagy víz

1 tk őrölt kömény

1 tk majoránna

1 kisebb fej kelkáposzta, külső, haragos leveleit negyedelem, a többit laskára vágom

só, frissen őrölt bors

fél tk currypor

A hagymát vaj és olíva olaj összeolvasztott keverékén puhára dinsztelem. Finoman sózom. Hozzáadom a köményt, majoránnát, fokhagymát, beleforgatom a burgonyát és a káposzta sötétebb leveleit, felöntöm az alaplével és fedő alatt 12-13 perc alatt majdnem teljesen megfőzöm. Ha ezzel megvagyok, a megfőtt leveleket és a burgonya felét egy evőkanálnyi lével krémesre pürésítek és visszaöntöm az alaphoz. Közben egy serpenyőt füstölésig hevítek és a laskára vágott káposztát enyhén barnulásig pirítok. Sóval, curryvel fűszerezem. Tálaláskor a krémes alapra teszek belőle és hümmögve, nyammogva elfogyasztom. Feltétnek pirított csirkemájat adok, amit pörköltalapon, alig 3-4 perc alatt készítek el.  

A facebook-on is ott vagyok! 

Kevés rondább zöldséget ismerek, mint a zellergumó. Ha hasonlóságot kéne felfedeznem közte és egy másik hasonszőrű között nehezemre esne megtalálni a párját. Ráncos is, rücskös is, szakállas is. Nem is jut eszembe semmi hozzá fogható. Unicum, a maga nemében. Viszont ami ezt a főzeléket illeti, mondjuk úgy, hogy nem én találtam fel a spanyolviaszt, mert nem nagyon kockáztattam, abszolút biztonsági játékot játszottam. Gondolok itt arra, hogy mind a kéksajt, mind a dió (nálam mogyoró) de a tejszín és a fehér bor is igen jó barátságban állnak a zellerrel. Így nem igazán volt rizikófaktor, nem kellett remegve aggódnom, hogy vajon működik e majd ez a verzió. Őszinte leszek. Pontosan csak annyi választja el az egészet egy krémlevestől, hogy a végén nem mentem neki a botmixerrel. Az életem apró örömei! Köszönöm neked, zeller! 

Recept 2 főre

70 dkg tisztított zellergumó, másfél centisre kockázva

4 szál újhagyma karikázva vagy egy közepes vöröshagyma finomra aprítva

1 ek vaj

3 ek olíva olaj

1 gerezd fokhagyma

2-3 dkg kéksajt

fél dl száraz fehérbor (elhagyható)

fél liter alaplé vagy víz

1 dl tejszín

1 púpozott ek étkezési keményítő

só, frissen őrölt bors, szerecsendió

csokor friss petrezselyem durvára aprítva

3-4 dkg durvára aprított földimogyoró vagy dió, vagy bármilyen más olajos termés

A felkarikázott újhagymát vagy vöröshagymát vaj és olíva olaj keverékén megfonnyasztom, finoman sózom és fedő alatt 2-3 ek víz hozzáadásával puhára párolom. Ráreszelem a fokhagymát, rámorzsolom a kéksajtot, felöntöm a borral és nagyjából feloldom az alapban. Hozzáadom a zellert, felöntöm az alaplével vagy a vízzel, sózom, borsozom és fedő alatt 8-9 perc alatt roppanósra főzöm. Amíg puhul, egy serpenyőbe 1 ek olajat hevítek, hozzáadom a durvára aprított mogyorót, fűszerezem pici pirospaprikával, chilivel és 1-2 perc alatt átpirítom. A serpenyő hője pont elég, vigyázzunk, hogy a fűszerek ne keseredjenek meg. Ha megpuhult a zeller, egy merőkanálnyit a durvára aprított petrezselyemzölddel pürésítjük, majd visszaöntjük az alaphoz. Egy keverőtálban a keményítőt kikeverjük a tejszínnel, adunk hozzá 2 evőkanál vizet, majd besűrítjük vele a főzeléket. Frissen reszelt szerecsendióval (éppen csak pár reszelésnyivel), borssal ízesítjük. Tálaláskor fűszeres mogyoróval és petrezselyemzölddel turbózzuk fel. 

A facebook-on is ott vagyok!