Kicsit úgy vagyok a tésztával, mint Gombóc Artúr a csokival. Bármikor, bármennyit meg tudok enni belőle. Legtöbbször előre kitalálom, hogy milyen formában készítem el, de az is előfordul, hogy csak benézek a hűtőbe és improvizálok. Fokhagyma, paradicsomlé, olíva olaj mindig van itthon, ezekkel nem lehet nagyot hibázni, de inkább az a gyakoribb, hogy maradék sajtkrémet, tejszínt, zöldségeket használok fel és ha nincs reszelhető sajt, akkor se esem kétségbe. Ilyenkor a gyorsaság a lényeg, nem a hagyományok. Ehhez a tésztához egy libanoni szakácskönyvből inspirálódtam. Tudom, hogy még messze az ősz és még nem kell temetni a nyarat, de a tegnap esti hűvösebb levegő egyből a fűszeresebb, nehezebb ételek felé terelte a gondolataimat. Az arab konyha éppen megfelelő "partner" ebben, de egy szimpla gyrosszal a sarokról túl egyszerűnek tartottam lerendezni ezt a kérdést. Elővettem a libanoni szakácskönyvemet, amit még világot látott barátaimtól kaptam (persze minden célzat nélkül)  és nyálat csorgatva böngésztem az ételek között. Legalább 5 ételt megjelöltem benne, amit a "nemsokára elkészítek" listára tettem, és hogy eredménye is legyen a dolognak kiválasztottam ezt az egyszerű, fűszeres tésztaételt. Első olvasatra ez csak egy paradicsomos-húsos tészta. Még másodikra is. De főzés közben az illatok magukkal ragadnak és a "csak egy" bélyegből "a" bélyeg lesz. Penne b'ssaneeyeh!

Recept

Hozzávalók 4 személyre

fél kg penne tészta

2 fej vöröshagyma finomra aprítva

1 ek vaj, plusz 1 ek extra

1 ek olíva olaj

fél kg darált marhahús ( szegy, nyak, lapocka)

3 gerezd fokhagyma, finomra aprítva

fél tk örölt római kömény

fél tk őrölt fahéj

fél tk őrölt szegfűszeg

fél tk pirospaprika

fél tk őrölt gyömbér

3 dl paradicsomlé 

1 tk cukor

1 dl víz

só, frissen őrölt bors

1 nagy csokor friss petrezselyemzöld

5 dkg kecskesajt

Lobogó, sós vízben főzzük meg a tésztát, majd szűrjük le és lehűtjük. Vigyázzunk hogy ne főljön túl, mert sütés közben is puhul majd, ahogy magába szívja a szaftot. Olyan háromnegyed készre főzzük csak. Közben egy nagyobb edényben a vaj és olíva olaj összeolvasztott keverékén közepes lángon üvegesre pirítom a vöröshagymát. Az elején sózom. Hozzádobom a fokhagymát, azzal is 1 percig sütöm, majd jöhetnek a fűszerek. Húzzuk le a tűzről az edényt és így fűszerezzük, nehogy megégjenek. Keverjük el, majd adjuk hozzá a darált húst. Húzzuk vissza az edényt a tűzre, majd fehéredésig pirítsuk. Adjuk hozzá a paradicsomlevet és a vizet, cukrozzuk, sózzuk, borsozzuk és fedő alatt, néha megkeverve 30-35 percig közepes lángon főzzük. 20 perc után a sütőt kapcsoljuk be és állítsuk 200 fokra. A kész ragut kóstoljuk, ha kell utóízesítjük. Egy tűzálló tál aljára terítsük el a tészta felét. Öntsük rá a ragut, majd takarjuk el a maradék tésztával. Fedjük le alufóliával vagy az edényünk tetejével és toljuk be az előmelegített sütőbe 35 percre. Ha letelt az idő óvatosan vegyük ki, távolítsuk el a fedelét és az egy ek extra vajjal kenjük meg a tésztát. Toljuk vissza a sütőbe és 5 perc alatt süssük piroskásan ropogósra. Tálaláskor szórjuk meg finomra vágott petrezselyemzölddel és a kecskesajttal. 

Nem az évszázad összeesküvés elméletéről fogom lerántani a leplet, de ha valaki utálja a spenótot, az a mángoldot sem fogja szeretni. Álszentség lenne azt állítanom, hogy már gyerekkoromban is mángoldot ettünk mángolddal, mert nem lenne igaz, de mentségünkre szóljon, hogy nagyon nem is lett volna rá lehetőség. Akkoriban ez sem volt ennyire elterjedve a mindennapokban, mint manapság. Gyakran elgondolkodom azon, vajon még mit lehet előrántani onnan, ahol azokat az élelmiszereket őrzik, melyek egyszer már megélték reneszánszukat és csak reménykedni tudok, hogy a mangalica nem falt fel mindent amíg arra várt, hogy sorra kerüljön. A mángold parajjal való hasonlósága nem csak ízében, de felhasználásában is sok közös pontot mutat. Főzeléknek, lepénybe, köretnek használják leginkább, de ízesíthetünk vele burgonyapürét, sós rétest is. Tekerhetünk bele tölteléket, készíthetünk belőle krémlevest, szóval felelőtlenség lenne csak legyinteni rá és szimplán nyúlkajának minősíteni. 

Recept

Hozzávalók 2 főre

fél kg mángold levél 

1 ek cukor

2 dkg vaj

1 ek olíva olaj

2 gerezd fokhagyma

2 dl főzőtejszín

1 dl víz

1 ek étkezési keményítő

só, frissen őrölt bors, szerecsendió

pár csepp citromlé

30 dkg rombuszhal, de bármilyen fehér húsú hal megfelelő

pár csepp olíva olaj

só, bors

Egy nagyobb fazékban vizet forralok. A mángold leveleket leszárazom, megmosom majd feldarabolom. Mondjuk falevél méretű darabokra. A lobogó vízhez hozzáadom a cukrot, majd a levelek vastagságától függően 4-5 percig főzöm őket. Szűrőbe szedem, lecsepegtetem. Ha nem egyből használom fel, hideg vízben lehűtöm, csepegtetem és használatig hűtőbe teszem. Amíg főnek a levelek egy nagyobb serpenyőben  összeolvasztom a vajat az olíva olajjal. Hozzáadom a fokhagymát és 1 percig alacsony lángon, folyamatosan kevergetve megfonnyasztom. Rádobom a mangoldot, sózom, borsozom. Feltekerem a lángot majd 1-2 perc alatt szépen összeforgatom őket. Ezután felöntöm a tejszínnel és fél dl vízzel. A maradék vízben feloldom a keményítőt és ezt is hozzáöntöm. Egyet forralok rajta, besűrítem, majd elzárom a tüzet. Szerecsendióval, citromlével és ha kell sóval, borssal utóízestem. Egy másik serpenyőt felhevítek. A halfiléket mindkét oldalukon sózom, borsozom. A serpenyőbe sütőpapírt teszek, megcsorgatom egy kevés olíva olajjal majd a halat ráfektetem. Ha bőrös, akkor először bőrös felével lefelé. Kb. 3 perc után óvatosan megfordítom majd a másik oldalon is sütöm nagyjából 2 percig. Ez függ a halszelet vastagságától. Frissen, együtt tálaljuk őket. 

Egy brokkoli, bármit is csinálunk vele akkor is csak egy brokkoli marad. Nem tudom, hogy miért annyira hányatott a sorsa, de köze lehet ahhoz, hogy a legtöbb helyen -finoman szólva is- borzasztó bénán készítik el. Szétfőzve, ízetlenül, félvállról. Nem akarom feszegetni a témát, így inkább visszaidézem ennek a változatnak az ízét és arra bíztatok mindenkit, hogy tegyen vele egy próbát. Roppant egyszerű étel, semmilyen különleges hozzávalót nem igényel és ami még ennél is fontosabb, konyhai rutint sem. Nekem senki se magyarázza meg, hogy sütni-főzni bonyolult! Köretnek, nassolni valónak vagy egyszerű előételként is megállja a helyét, és cserébe semmi mást nem kér tőlünk, csak egy esélyt. 

Recept 1-2 főre

Hozzávalók

1 fej brokkoli ( fél kg)

3 ek étolaj

1 ek olíva olaj

fél tk só

chilipehely vagy cayenne bors ízlés szerint

1 ek szeletelt mandula

3-4 dkg kecskesajt vagy feta

A mártogatóshoz

2 dl tejföl

1 tk olíva olaj 

snidling vagy újhagyma szára finomra aprítva

frissen őrölt bors 

A sütőt előmelegítem 180-190 fokra. A brokkolit rózsáira szedem, egyelő méretűre vágom. Egy nagyobb zacskóba teszem az összeset, hozzáadom az olajat, sót, chilit és alaposan összerázom. Sütőpapírral kibélelt sütőtálcára borítom az egészet, vágott felületükkel lefelé fordítom őket és kb. 40 percig ( puhulásig) sütöm. A 35. percnél óvatosan kihúzom a tepsit, rászórom a mandulát és addig sütöm, amíg szépen megbarnulnak a mandulaszeletek. Itt már nem hagyom magára, nehogy megégjen. Kiveszem, tányérra borítom, rámorzsolom a sajtot és azonnal tálalom. A tejfölt gyorsan kikeverem az olajjal és a hagymával, megborsozom és a brokkolival együtt fogyasztom. 

Senkit se szeretnék meggyőzni arról, hogy a főzelék jó. Mondjuk úgy, hogy a felnőttség azzal az előnnyel is jár, hogy megtagadhatjuk magunktól ennek a furcsa földi képződménynek a fogyasztását. Persze ha valaki adna nekem fél órát, hogy egy kicsit megingathassam abban a szent meggyőződésében, hogy a főzelék rossz, állnék a feladat elébe. Nem gondolom, hogy én találtam fel a spanyolviaszt. Szerencsére egyre több fórumon tolják az arcunka a modern főzelékek új nemzedékét. Azt sem gondolom, hogy a legjobb módszer az erőszakos tukmálás lenne, hiszen nincs is annál rosszabb, mint amikor az embert nyaggatják, hogy csak egy kanállal egyél. Ugyan! Nagyok vagyunk már, hogy el tudjuk dönteni, nekünk mi a jó! Szerintem nyitottság kell hozzá, jó ízek és egy kis gyermeki kíváncsiság. 

Nem nosztalgia és nem is szentimentális csöpögés, de áldom az eget, hogy olyan mamát és anyut adott, akik mesterei voltak konyhájuknak. Nem vitás, hogy szoros kötődésem a lábosokhoz, serpenyőkhöz és a rettenetes olajszaghoz miattuk alakult ki. Akkoriban, amikor a zöld palacsintám számított szenzációnak még én sem sejtettem, hogy egyszer ezek az élmények vezetnek majd arra az útra, amit lassan ugyan, de ma is járok. Mama a hagyományos, klasszikus iskola nagyágyúja volt, anyu pedig a kísérletező, próbálkozó háziasszonyt személyesítette meg és szerencsére ezt a szokását a mai napig megtartotta. Néha irigykedem is, mert olyan szuper dolgai vannak a konyhában, hogy egyikről-másikról magam sem tudom, hogy mifélék. Az egyik családi kedvenc, amit mindketten ugyanúgy sütöttek a szilvás lepény volt. Nyaranta nem múlhatott el úgy hétvége, hogy valamilyen formában ne ettük volna. Reggelire hideg tejjel, ebédnél rengeteg lekvárral, estére pedig leginkább sehogy, mert addigra nem maradt. Mama nagy ász volt ebben, de ahogy öregedett a dagasztás már nem igazán ment neki. Anyu átvette a stafétát és nem volt összehasonlítás, mert egyszerűen nem volt érezhető átmenet. Aztán elhagytuk a fészket, mama közben elment és a lepények szépen, lassan elmaradtak. Ha jól tudom, azért apu olykor-olykor jól jár, mert anya néha süt neki egy tepsivel. Most rajtam a sor, viszem tovább a stafétát. Apró csavarral.  

Recept 

Hozzávalók:

kb. 4 dl langyos tej

20 g friss élesztő

10 dkg cukor

fél kg liszt átszitálva

15 dkg puha vaj

fél dl étolaj ( pici markáns olíva nagyon jót tesz neki)

2 tojás, szétválasztva

2 cm reszelt gyömbér

csipet só

A feltéthez

1 kg szilva ( nem túl érett) felezve, kimagozva

1 citrom reszelt héja ( csak a felét tegyük bele, a másik felét a szilvával keverjük el)

1 tk őrölt fahéj

2 ek cukor

citromhéj

1 csapott evőkanál keményítő (nem kötelező, de ha nagyon leves a szilva ez megköti)

Az élesztőt futtassuk fel cukros tejben. (fele tej, fele cukor). Nagyobb keverőtálban adjuk a liszthez majd a tojások sárgájával, maradék cukorral, tejjel, gyömbérrel, citromhéjjal, vajjal, olajjal, sóval dolgozzuk egynemű tésztává. Lágy, nokedlihez hasonló állagú masszát kapunk. Én 5-6 percig a kézfejemmel "habosítom", hogy jó sok levegőt juttassak a tésztába. Macerás, de megéri. A végén a kemény habbá vert fehérjét hozzáforgatom, letakarva 30-35 percig kelesztem. Közben a sütőt előmelegítem 180 fokra. A szilvákat összekeverem a fűszerekkel, keményítővel, cukorral. A megkelt tésztát egy sütőpapírral bélelt tepsi közepébe öntöm, és vizes kanál hátával szépen elegyengetem. A  szilvákat elrendezem majd 35-40 perc alatt készre sütöm. 

Mama nem használt gyömbért, anyu egyenesen imádja, szóval nem félek, hogy szégyent hoztam erre a tradicionális nyári desszertjükre. Vanília fagyival vagy porcukorral és citromlével kikevert mascarpone sajttal extra bummot adhatunk hozzá. 

Harry Pottert néztem a tévében és szomorúan elmerengtem, vajon én miért nem bírok olyan varázserővel, amit a Mágiaügyi Minisztérium szabályozhatna rendeletekkel. Jópofa lenne, ahogy kacska pálcával hadonásznék és furcsa varázsszavakat dörmögnék a bajszom alatt és ettől a dolgok maguktól átváltoznának. Aztán magamhoz tértem és rájöttem, hogy pontosan ezt csinálom minden nap. Fakanállal hadonászom, furcsa, konyhai kifejezéseket mormogok és ha nem is maguktól, de mégis csak átalakulnak azok a bizonyos dolgok. Ma is "varázsoltam", egy nyári klasszikust alakítottam át, amolyan SzatmáriFerisre. Kedvelem az eredeti verziót is, de  most ez a nagy kedvenc. Nem sokban tértem el a klasszikus recepttől, éppen csak egy kis ráncfelvarrásnak vetettem alá. Koriander nélkül is működik a dolog, helyette nyugodtan szórjunk friss petrezselymet, vagy mentát a mártásra. Frissebb, újabb, varázslatosabb lesz! 

Recept

A töltelékhez (6 db normál méretű paprikához)

30 dkg darált marhahús ( lapocka, szegy, nyak)

20 dkg darált sertésdagadó 

1 közepes fej vöröshagyma finomra aprítva

2 ek olaj

3 gerezd fokhagyma aprítva

fél csapott tk őrölt kömény 

1 tk pirospaprika

1 tk egész római kömény 

fél csokor friss petrezselyemzöld 

friss koriander aprítva, ízlés szerint 

1 citrom reszelt héja

4 ek rizs 

1 tk só,

frissen őrölt bors

1 egész tojás

A paradicsom mártáshoz

2 kg érett paradicsom ( némi diszkontért mindig megkérdezem a zöldségest, hogy van e nyomódott, repedt)

3 duci fokhagyma gerezd durvára zúzva

10-12 dkg tisztított zellergumó, ha van 1-2 szál zellerszár is 

kb. 6-7 dl alaplé ( víz)

1 ek cukor

só, bors

A burgonyához

1,5 kg héjában főtt burgonya cikkekre vágva ( sós, köményes vízben főzve)

1 ek curry por

1 csapot tk őrölt chili vagy chilipehely ( csípős fűszerpaprikát is használhatunk)

fél dl olaj

1 tk só

A burgonya sütéséhez előmelegítem a sütőt 200 fokra.

Az érett paradicsomokat megmosom, negyedelem ( hámozhatjuk is, de a passzírozással mindezt megspórolhatjuk) ) majd egy nagyobb fazékba teszem őket. Hozzáöntök 1 dl vizet, beledobom a három gerezd durvára zúzott fokhagymát és a zellert, sózom, borsozom és fedő alatt 8-10 percig főzöm. 

Közben száraz, forró serpenyőben illatosra pirítom a római köményt. Hozzáadom az olajat, vöröshagymát és üvegesre pirítom. Őrölt köménnyel fűszerezem, lehúzom a tűzről, majd a paprikával színezem. A darált húst, rizst, fűszereket, fokhagymát, citromhéjat és a tojást keverőtálba teszem, hozzáadom a sült hagymát és alaposan összedolgozom. Kóstolom és ha kell utóízesítem. Megtömöm a kicsumázott, megmosott paprikákat, a maradékból -ha marad- gombócokat formálok. Ha nem szeretjük a paprikát, főzhetünk csak golyókat is, de egy-két paprikát akkor is érdemes a szószba tenni, mert az íze kell a teljességhez. Kötelező!

A paprikákat az előfőzött mártásra teszem és felengedem annyi vízzel, hogy ellepje őket. ( alaplével minden finomabb). Lassú tűzön, fedő alatt 35-40 perc alatt puhára főzöm. 

Amíg a paprikák főnek, az előkészített burgonyát egy nagyobb keverőtálban óvatosan összeforgatom a sós, olajos, currys-chilis keverékkel. Az egészet sütőpapírral bélelt tepsire borítom, elegyengetem a cikkeket és 25-30 perc alatt készre sütöm. 

Amíg sül a burgonya, a megfőtt töltelékeket kiveszem és a paradicsomos szószt sűrű szövésű szűrőn átpasszírozom. Evőkanálnyi cukorral ízesítem ( a savaknak mindig jót tesz) és 4-5 percig közepes lángon tovább főzöm.Tetszés szerint vékony rántással, vagy keményítővel sűríthető de én jobban szeretem inkább visszaforralni a kívánt sűrűségűre. 

Tálalásnál a mártást megszórjuk friss korianderrel, a burgonyát megcsepegtetjük pár csepp citromlével és az egészet jóízűen elfogyasztjuk.  

Rákattantam a reggeli intézményére. Vénségemre beláttam, hogy tényleg a legfontosabb étkezésünk és ha a megfelelő módját is megadjuk, akár igazi eseménnyé is minősíthetjük. Ilyenkor tojást sütök, tejet habosítok, kávét főzök, vajat kenek, zöldséget szeletelek és ha nagyon fitt vagyok még a pékhez is lefutok friss zsemléért. Idilli lenne, ha magam köpülném hozzá a vajat, megsütném a ropogós kenyeret és termelői piacról szerezném be az összes zöldséget, húst, gyümölcsöt amit később megeszek, de ezek általában csak külön-külön valósulnak meg, egy időben, ebben a formában sosem. Az egyik ilyen külön "akció" volt a bagel sütésem is. Régóta terveztem már és a pár napja kitalált Végtelen reggelihez is tökéletesnek bizonyult. Egy örökké tartó reggeli? Miért ne? 

Bagelt sütni nem a legnagyobb kihívások egyike, de azt sem mondanám, hogy ez legyen az első próbálkozás a dagasztott-kelesztett tészták világában. A recept olvasása közben döbbenten olvastam, hogy a szexi, ducira kelt korongokat először főzni kell és csak utána tesszük az előmelegített sütőbe. Na bumm! A jó pap is holtig tanul, hát még egy kevésbé tapasztalt papnövendék. 

A receptet Limara oldaláról vettem és szigorúan, majdnem mindent be is tartottam. Csak egy kicsit csaltam, mert semmi sem kötelező. A tésztakígyókat érdemes 20-22 cm hosszúra nyújtani és úgy feltekerni. Ekkor lesznek olyan szép ducik és feszesek, mint az ottani képeken. A végtelen bagelhez hosszabb kígyók kellenek. A kígyóvégek összedolgozásánál végezzünk alapos munkát, mert a fürösztésnél könnyen szétválhatnak. 

Paradicsommal, salátával, vajkrémmel, füstölt lazaccal, uborkával a módi, de igazából azt teszünk bele, amit csak szeretnénk. Érezzük magunkat különlegesnek és élvezzük a megérdemelt reggelik végtelenségét. 

SzatmáriFeri a képzelet szülötte, akit a számára nagyon fontos személyek és események hoztak létre. Nem tudom, hogy mi a hivatalos protokoll ilyenkor, amikor az ember blogot indít (legalább 30 blog első bejegyzését olvastam el), így azt teszem, amit szerintem tennem kell. 

Hello,

Szatmári Feri vagyok. Szakács. Ma elkezdem ezt a blogot, ahol terveim szerint mindenről írok majd, ami ehető, ami érint, megfog, szeret és nem utolsósorban érdekel is. Egy lesz ez a sok ezerből, de lesz.