Furcsa játékot űz velünk az időjárás. Már-már annyira kiszámíthatatlan, hogy bolond az, aki szembemegy vele. Én erről már régen letettem, így váll rántva vettem meg az idei első sütőtökömet. A válogatás során kicsit zavarba jöttem, mert csak bumszli, gigantikus méretű példányok voltak, de nem adtam fel a csatát, így a kupac alján megtaláltam azt a tököt, amire abban a pillanatban leginkább vágytam. Gyorsan hazarohantam vele, elkezdtem sütni és percek alatt odáig lettem meg vissza. Az ötfűszer illata lassan belengte a konyhát, aztán a lakást, aztán az egész emeletet és úgy éreztem, hogy ezt a csatát én nyertem meg. Ha már fúj a szél, hát ezt az illatot fújja! 

Recept 2-3 főre

1,2 kg burgonya  másfél centisre kockázva 

1 fej vöröshagyma finomra aprítva

2 gerezd fokhagyma zúzva

3 ek olíva olaj

4 dl húsleves vagy víz

1 nagyobb babérlevél

fél citrom leve

1 tk só

frissen őrölt bors

40 dkg sütőtök hámozva, másfél centis kockákra vágva (én "nyak" részét használom, a hasát levesnek sütöm meg)

fél dl olaj

1 tk pirospaprika

1 tk kínai ötfűszer keverék

fél tk só

késhegynyi chilipor

1 tk tisztított pisztácia

A sütőt 220 fokra melegítem. Az olajat keverőtálban összekeverem a fűszerekkel (ötfűszer, só, paprika) beleforgatom a kockázott tököt és sütőpapírral bélelt lapos tepsire borítom. Elrendezem a kockákat és 8-9 perc alatt megsütöm őket. Amíg sül a tök, egy lábosban olajat hevítek, rádobom a hagymát, sózom és üvegesre dinsztelem. Hozzáadom a fokhagymát, ráborítom a kockázott krumplit és felengedem annyi húslevessel, ami éppen ellepi. Ez kb. 4 dl. Beleteszem a babérlevelet és fedő alatt 13-14 perc alatt megfőzöm. Vigyázok, hogy ne főzzem túl, maradjanak a burgonyák fogkemények. Ezután egy merőkanálnyit 2 evőkanál sült tökkel pürésítek, majd visszaöntöm az alaphoz. Elkeverem, citrom levével, sóval, borssal fűszerezem, ha kell. A pisztáciát durvára aprítom és pár perc alatt serpenyőben ropogósra pirítom. Tálalásnál az illatos, sült tököt a főzelék tetejére teszem, megszórom a pirított pisztáciával, finoman meglocsolom olíva olajjal és hümmögve elfogyasztom.

Nem hagyott alább a kelbimbó iránti lelkesedésem. Annyi izgalmas lehetőséget rejt magában, hogy az elkövetkezendő időkben gyakran lesz vendégszereplője a konyhámnak. Legutóbb csak "szimplán" megfőztem, mert a sütés túl későn jutott az eszembe, de ma határozott szándékkal toltam be a forró levegőbe és sütöttem fűszeresen puhára. Ez sem egy új találmány, sokan, sokféleképpen készítették már így előttem, de a főzelék formájának ez a változata talán annyira még nem elterjedt. Úgy terveztem, hogy a curry sárga színe élesebb kontrasztot ad majd a sült bimbók zöldes-barnás színével, de ez most nem így jött össze. (elfogyott a magasabb kurkuma tartalmú keverékem) Ennek ellenére az őszi színek keveredését szerintem egész jól sikerült összehangolnom a végleges tányéron. Bevallom, én az ízek harmóniáján túl ebben látom azt a potenciált, amivel újra közelebb lehet hozni a főzeléket azokhoz, akik egy picit is nyitottak erre. Szép színekkel, érdekes, de nem tolakodó ízekkel olyan új formába hozhatjuk a klasszikus, hagyományos ételeket, hogy ettől talán többen látják majd be, hogy a főzelék intézménye akár jó is lehet. 

Recept

1 kg kelbimbó

1 dl olíva olaj

1 tk só

1 tk őrölt római kömény

3 tk currypor

fél tk chilipor

2 fej vöröshagyma finomra aprítva

2 ek vaj

1 ek olaj

2 gerezd fokhagyma

30 dkg burgonya hámozva, reszelve

6 dl húsleves vagy víz

fél citrom leve

2 ek kesudió durvára aprítva

4-5 zsályalevél finomra vágva

4 dkg vaj

1 ek olíva olaj

fél teáskanál pirospaprika

só, bors

A sütőt 180-190 fokra előmelegítem. A kelbimbókat megmosom, szárazra törlöm, a száruk végét levágom. Felezem és egy nejlonzacskóba teszem őket. Egy keverőtálban az olajat összekeverem 1 teáskanál curryporral, római köménnyel, sóval, chilivel és a kelbimbóra öntöm. Befogom a száját és alaposan összerázom, majd egy sütőpapírral bélelt tepsire borítom. Vágott felületükkel lefelé fordítom a felezett bimbókat, majd 30 perc alatt puhára sütöm. Közben egy nagyobb edényben a  két evőkanál vajat összeolvasztom az egy evőkanál olajjal és a finomra aprított hagymát puhára párolom rajta. Közben finoman sózom. Hozzáreszelem a fokhagymát, megszórom 2 evőkanál curryporral, elkeverem, hozzáadom a reszelt burgonyát, felöntöm a húslevessel és fedő alatt 15-20 perc alatt puhára főzöm. Utána krémesre pürésítem, fél citrom levével ízesítem, ha kell sózom. (óvatosan sózzuk, mert a kelbimbó is sózott) Utolsó lépéskánt egy serpenyőben megolvasztom a 4 dkg vajat az olíva olajjal, rádobom a zsályát, kesudiót, fűszerpaprikát és éppen csak addig melegítem, amíg a zsálya "megadja" magát. Tálaláskor a burgonyás-currys alapot tányérba szedem, a megsült kelbimbókat ráhalmozom és a zsályás-vajas kesuval felturbózom.  

Amióta a főzelék ilyen mértékben bekerültek az életembe, azóta nagyon sok dolog megváltozott körülöttem. Egyrészt nagyon eltökélt lettem, mert hiszek abban, hogy ezzel az iránnyal egy kicsit megváltoztathatjuk a főzelékekről kialakult negatív sztereotípiákat.  Aztán itt van a Feri, a főzelékes  facebook közösség, akik  mind nagyon nyitottak, lelkesek és nem utolsó sorban egytől-egyig szuperjófejek. Hirtelen belecsöppentek a mindennapi életembe és komoly felelősséggel jár, hogy heti szinten elássam őket újdonságokkal. Nagyon fontos dolog ez nekem, mert a felelősségvállalás téren van még mit erősítenem. Aztán itt van a jobb közérzet kérdése. Nem hittem volna, de amióta rendszeresen ezeket a főzeléket eszem sokkal jobban érzem magamat a bőrömben. Igazán jó érzés, hogy lelkiismeret furdalás nélkül ehetek, mert tudom, hogy nem fokhagymával agyonnyomott lisztet eszem főzeléknek álcázva. Jobb így az élet! 

Sokat gondolkodom azon, hogy miért ennyire hányattatott sorsú ez a nagyszerű egytálétel. Nem tartozik a drága ételek közé, szóval a pénz nem lehet az oka. Azt sem mondanám, hogy időigényes az elkészítése, így ez sem magyarázza a rossz pozícióját. A okot talán az elkészítés folyamatában kell keresnem. Ha jobban belegondolok, a legtöbb "klasszikus" főzelékünket habarással vagy rántással sűrítjük. Eddigi rövid pályám során a legtöbb kérdés mindig ezekkel az alapfogalmakkal kapcsolatban érkeztek. A Hogyan kell? és a Mikor nem lesz csomós? kérdések talán megadják a választ arra, hogy miért nem eszünk több főzeléket a mindennapokban. A főző emberek többsége fél ezektől a módszerektől és ezért inkább hozzá sem fognak, hogy elkészítsék bármelyiket. Hiába a csábító ízek, hiába az olcsóság, hiába az egyszerűség. Tény, hogy senki se szeret csomókat rágcsálni egy olyan ételnél, aminek éppen hogy krémesnek, olvadónak kéne lennie. Nos, a megoldás talán megérkezett, mert ezeknek a főzelékeknek az egyik nagy előnyük, hogy lisztet még csak távolról sem látnak. Itt nincs habarás, itt a rántás se lehet kritikus pont. Itt a főszerep a zöldségeké, a friss és intenzív fűszereké, melyek ha nem is végtelen, de mindenképpen ezernyi színben, ízben és formában kerülhetnek a tányérokba, ha Ti is úgy akarjátok.  

1,5 kg sárgarépa tisztítva, másfél centis kockákra vágva

1 nagyobb fej vöröshagyma finomra aprítva

2 gerezd fokhagyma

1 ek vaj

2 ek olíva olaj

3 cm gyömbér reszelve

1 tk őrölt római kömény

6 dl húsleves vagy víz

1 tk 

1 dl kókusztej vagy tejszín

2 ek étkezési keményítő

frissen őrölt bors

1 fej főtt cékla másfél centis kockákra cágva

1 ek méz

1 tk balzsamecet

1 gerezd lime leve

friss koriander vagy petrezselyemzöld 

A finomra a pirított hagymát vaj és olaj összeolvasztott keverékén üvegesre párolom. Enyhén sózom, közben egy-egy kanál vizet adok hozzá, hogy puhára főljön. Ráreszelem a fokhagymát, gyömbért, fűszerezem az őrölt római köménnyel, átforgatom, majd ráborítom a kockázott répát. 4-5 percig tovább pirítom, majd felöntöm a húslevessel. Sózom, majd fedő alatt 20-25 perc alatt roppanósra főzöm. Ha ne
m elég édes a répánk egy teáskanál cukorral vagy mézzel édesíthetem. Két merőkanálnyi répát pürésítek, majd visszaöntöm az alaphoz, elkeverem. Egy keverőtálban a kókusztejet kikeverem a keményítővel, 2-3 evőkanál vízzel hígítom, majd besűrítem vele a főzeléket. Már nem forralom, csak forrásig melegítem. A céklákhoz egy serpenyőben mézet melegítek, hozzáadom a kockázott céklát, sóval, frissen őrölt borssal fűszerezem. Meglocsolom a balzsamecettel (vigyázok, mert kifröcskölhet), átforgatom, majd a főzeléket díszítem vele. (a céklát héjastól sós, köményes, babérleveles vízben kb. 40 perc alatt puhára főzöm, hideg vízbe téve könnyedén meghámozom, majd felkockázom).

Gyenge voltam és beadtam a derekamat. Nem bírtam vele kivárni a telet! Ezt a főzeléket már régóta szerettem volna elkészíteni, mert nagyon bírom ahogy a tél tartalmassága keveredik benne a nyár frissességével. Igazából senki és semmi nem gátolt meg abban, hogy megfőzzem, de valahogy a lencse mégiscsak egy téli kaja. Délután tettem egy jó nagy kört a Vásárcsarnokban, szembe jött néhány ez-az a zöldségesnél, vettem egy kevés ezt is-azt is a magosnál majd a legvégén a hentest végeztem ki és apránként össze is állt a kerek egész. Nincs menekvés, ma végre rászántam magamat. Dacolva a szezon szigorával vettem a bátorságot és jól belencséztem. Nem tudom elmondani azt az érzést, amit a füstös, ropogós, enyhén csípős kolbász íze okoz, miközben keveredik a friss, erőteljes petrezselyemzöld enyhén olajos ízével. Közben roppan a kápia, és az egészet kitölti a főzelék fűszeres karaktere. Ez egy nagyon egyszerű étel, nem szeretném ha bárki is lemaradna róla! 

Recept

1 fej vöröshagyma finomra aprítva

3 gerezd fokhagyma zúzva

3 ek olíva olaj

40 dkg lencse mosva, átválogatva

2 babérlevél

fél tk őrölt római kömény

fél tk őrölt koriander

1,2 liter húsleves vagy víz

2 dl natúr joghurt

1 ek mustár (dijoni a legjobb)

2 ek keményítő

1 nagy csokor petrezselyemzöld aprítva

1 kápia paprika kockázva

7-8 dkg csípős kolbász kockázva, serpenyőben ropogósra sütve

só, bors

pár csepp citromlé

A finomra aprított hagymát az olajon üvegesre dinsztelem. Hozzá reszelem a fokhagymát, belekeverem a fűszereket, 1 percig együtt pirítom őket, majd hozzáadom a lencsét. Felöntöm a húslevessel, 2 tk sóval megsózom, beledobom a babérleveleket majd fedő alatt "fogkeményre" főzöm. Két merőkanálnyit különszedek, pürésítem, majd visszaöntöm az alapba. A joghurtot kikeverem a mustárral és a keményítővel majd besűrítem a főzeléket. Sóval, borssal ízesítem. A petrezselyem felét a főzelékbe teszem, a másik felét a kockázott paprikával és kolbásszal egy keverőtálban összeforgatom. Tálaláskor a kolbászos keverékből a főzelék közepére teszek, meglocsolom pár csepp citromlével és a kisült kolbászzsírral. Bevallom, ettől lett igazi! Tipp! A fűszerezésnél lehetünk bátrabbak, mert a joghurt lekerekíti az erős ízeket. És a csípősséget is elviseli! (csípős mustár, kolbász, chilipehely)

Nem tudom, hogy ki hogy van vele, de én utálom a deja vu érzést. Nem is magát az állapotot, inkább azt a bizonytalanságot nem kedvelem, amikor nem tudom felidézni, hogy mikor történhetett velem meg az, amit újra átéltem. Valami hasonlót érzek akkor, amikor "új" ételeken töröm a fejemet és próbálgatom összerakni az ízeket. A "mintha már láttam volna valahol" és a "mintha ezt már kitalálta volna valaki" kifejezések gyakran ütik fel a fejüket egy-egy ilyen ötletelés során. Nincs új a Nap alatt. Ezt már megtanultam. Ha az ember sokat olvas, vagy csak gyakran lapozgat szakmai magazinokat óhatatlanul is, de inspirációt kap és főzni kezd. Hozzátesz ezt-azt, elvesz egy-két valamit, kicserél néhány fűszert és máris egy új étellel találja szembe magát. Ez vajon másolás? Nem tudom, és azt sem, hogy ez a főzelék ebben a formában vajon létezik e már. Amit biztosan tudok, hogy egy olyan személy ihlette, akinek nagyon sokat köszönhetek és mindig meghatározó szerepe lesz az ízlésem fejlődésében. 

Recept 2 főre

60 dkg fejes káposzta fél centis csíkokra gyalulva

3 szál újhagyma karikázva (  vagy 1 közepes fej vöröshagyma finomra aprítva)

3 gerezd fokhagyma vékonyra szeletelve

2 ek vaj

1 ek olíva olaj

3,5 dl húsleves vagy víz

3 dkg friss koriander (vagy petrezselyem)

2 dl kókusztej vagy tejszín

2 púpos ek étkezési keményítő

só, bors

A gyalult káposztát keverőtálba teszem és 1 tk sóval megszórom. Alaposan összeforgatom, majd 10-15 percig állni hagyom. Ettől kicsit megereszkedik. Ezután egy nagyobb, tűzforró, füstölgő serpenyőben kevés olaj hozzáadásával több részletben megpirítom. (Ne tegyünk egyszerre sokat a serpenyőbe, mert akkor levet ereszt és nem tudjuk pirítani) Én három részletben, 4-4 percig szotíroztam. Ugyan ebben a serpenyőben (kicsit vártam, hogy visszahűljön)  összeolvasztottam a vajat az olajjal, hozzáadtam az újhagymát és 1-2 percig kevergettem. Rádobtam a fokhagymát, sóztam, borsoztam (a sóval vigyázzunk, mert a káposzta már sós), további 1 perig dinszteltem, majd felöntöttem a levessel (vízzel). Pár percig forraltam. Közben a koriander leveleit letépkedtem (1-2 szálat félretettem díszíteni) és egy merőkanálnyi forró lével krémesre pürésítettem. A kókusztejet egy másik edényben kikevertem a keményítővel és néhány kanál vízzel. Ezután a káposztát beleforgattam a hagymás alapba, hozzáöntöttem a kókuszos-keményítős keveréket és besűrítettem. Már nem forralom, mert sem a keményítőnek, sem a kókusztejnek nem tesz jót, ha forraljuk. A legvégén hozzákevertem a krémesített koriandert és azonnal fogyasztottam. Chilivel, friss korianderrel tálaltam. 

Az oldalast hagymával, fokhagymával, babérlevéllel, egész borssal, sóval közepes lángon, fedő alatt másfél óráig főztem, majd serpenyőben, kevés vajon átpirítottam, pár csepp citromlével ízesítettem.

Atya ég! Ezt nem gondoltam volna! Azt eddig is tudtam, hogy a karfiol így elkészített verzióját imádom a legjobban, de azt nem hittem volna, hogy a belőle készített főzelék ilyen nagy hatással lesz majd rám. Úgy két évvel ezelőtt a Blanchir főzőiskolában készíttetem először krémlevest rozmaringos sült karfiolból, (az eredeti ötletet Mautner Zsófi adta) aminek annyi a lényege, hogy a rózsákat nem csak főzzük, hanem első lépésben magas hőmérsékleten sütőben elősütjük. Ezt azért teszem, hogy a bennük lévő természetes cukor karamellizálódik és ezzel az íze sokkal intenzívebbé, karakteresebbé válik. Enyhén gesztenyés, mogyorós ízt is érezhetünk, ami nem csak egy belemagyarázott bla-bla, hanem valóban tetten is érhető. A sütés során a karfiol teljesen megpuhul, színe karamell barna lesz és igen erős akaraterő kell hozzá, hogy ne faljuk fel az egészet, még mielőtt felhasználnánk őket. A napokban újra elővettem ezt a levest, ami a Blanchirban menüző Finn nagykövetség dolgozóinak nagy kedvence lett. Kicsit tovább fejlesztettem és így született meg ez az igazán őszi, kissé meglepő de annál finomabb főzelék. 

Recept 2-3 főre

1,5 kg karfiol rózsáira szedve (a nagyobbakat felezzük)

1 dl olaj

1 tk só

fél tk chilipor

1 tk pirospaprika

1 nagyobb fej vöröshagyma finomra aprítva

2 ek vaj

1 ek olíva olaj

2 gerezd fokhagyma reszelve

6 dl alaplé (a karfiol torzsájából, leveleiből főzhetjük, mialatt sütjük a rózsákat)

bors

A répához

2 szál sárgarépa vékonyra szeletelve  (zöldséghámozóval)

2 ek vaj

fél citrom leve

1 csokor friss petrezselyemzöld

só, bors

pár csepp olíva olaj, fűszerként

A sütőt 180-190 fokra melegítem. A rózsáira szedett karfiolt egy nagyobb zacskóba teszem. Az olajat egy tálkában összekeverem a sóval, paprikával és a csiliporral, majd a karfiolra öntöm. Összefogom a zacskó száját és alaposan összerázom az egészet. Sütőpapírral bélelt tepsire borítom és 45-50 percig sütöm. A 30. percnél egy fazékban vaj és olaj összeolvasztott keverékén üvegesre párolom a hagymát, finoman sózom. Egy-két kanál alaplével folyamatosan felöntöm, hogy teljesen szétfőljön a hagyma. Ráreszelem a fokhagymát, felöntöm az alaplével és a közben elkészült karfiol egyharmadát is hozzáadom az hagymás alaphoz. Pár percig főzöm, majd összeturmixolom. (botmixerelem). Ebbe a mogyoróbarna, krémes állagú főzelékalapba beleforgatom a maradék karfiolokat. Egy serpenyőben felolvasztom a vajat, rádobom a répaszeleteket, finoman sózom, borsozom és ressre pirítom. Megszórom a durvára aprított petrezselyemmel, meglocsolom a citromlével és a főzelékkel tálalom. Pár csepp olíva olajjal fűszerezem.

Tudom, hogy nem egy tipikus őszi étel, de a piacon nem tudtam ellenállni a zsenge vajtöknek. Megláttam néhányat az őszi zöldségek között és elkapott a nosztalgia. Magával ragadott a kora nyári hangulat és úgy döntöttem, hogy nem hagyom ott őket. Hazafelé még szaporodtunk egy üveg fehérborral, a rákok már otthon voltak (köszi Nusszer), szóval minden adott volt egy gyors, alig-munkás vacsorához. Passzolnak a színek, az ízek is együtt, hát kell ennél több? Mondjuk még egy üveg bor? 

Recept

1 kg tök, reszelve (gyalulva)

1 fej vöröshagyma finomra aprítva

1 gerezd fokhagyma reszelve

1 ek vaj

1 ek olíva olaj

só, bors

3 dl alaplé vagy víz

1 dl kefír

2 ek étkezési keményítő

1 csokor friss kapor

negyed lime leve

A hagymát vaj és olaj keverékén üvegesre párolom, közben sózom. Hozzáadom a reszelt fokhagymát, átforgatom majd rádobom a gyalult tököt. Elkeverem, finoman sózom, felöntöm az alaplével majd fedő alatt 7-8 perc alatt ressre főzöm. Egy merőkanállal kiveszek és a durvára a
prított kaporral krémesre turmixolok. Visszaöntöm az alaphoz, elkeverem. Egy tálban a keményítőt fél dl hideg vízzel és a kefirrel kikeverem és besűrítem vele a főzeléket. Már nem forralom, csak összemelegítem. Lime levével, frissen őrölt borssal és chilipehellyel ízesítem. Fokhagymás rákkal, fasírttal, vagy csak úgy, önmagában fogyasztom.  

Sokan nem szeretik. Sőt! Nagyon sokan nem szeretik a kelbimbót. Talán pont annyian nem igazán rajonganak érte, mint amennyien a kelkáposztáért sem. Ez persze nem végzetes tragédia, de ennél azért többre hivatottak. Ezt a változatot csak úgy tudnám überelni, ha a kelbimbókat először fűszeresen megsütném, és csak utána készítenék belőle főzeléket. Ilyenkor a bimbókat csak pár percig főzném együtt a burgonyás alappal, mert a sütés közben szépen megpuhulnának. A végeredmény így sokkal intenzívebb és sokkal ízesebb lenne, de sajnos túl későn jutott az eszembe, így most a "hagyományos" elkészítést folytattam. Ez sem lett kevésbé kelbimbós, de legközelebb biztosan megsütöm előtte. Tudom, hogy nem soha nem lesz közönség kedvenc, de én mindenkit bíztatok, hogy próbálja meg. Mondjuk sült kolbásszal...

Recept

Hozzávalók

1 kg kelbimbó megtisztítva, felezve

1 fej vöröshagyma finomra aprítva

1 tk vaj

1 ek olíva olaj

60 dkg burgonya hámozva, másfél centis kockákra vágva

4 dl húsleves vagy víz

1 tk őrölt kömény

2 gerezd fokhagyma reszelve

só, bors

8-10 szem koktélparadicsom

1 ek olaj

A vöröshagymát a vaj és olaj keverékén üvegesre párolom, közben finoman sózom. Rádobom a kelbimbót és a burgonyát, felöntöm a húslevessel (vízzel), fűszerezem az őrölt köménnyel, frissen őrölt borssal majd fedő alatt 10-12 perc alatt fogkeményre főzöm. Kb. az egyharmadát kimerem és turmixgépben (botmixerrel) pürésítem. Visszateszem az alaphoz és összemelegítem. Egy serpenyőben olajat melegítek és a paradicsomokat 3-4 perc alatt közepes lángon "megpirítom". A főzelékkel tálalom.

A mentás borsófőzelék már nem számít annyira különleges fogásnak, mint ezelőtt néhány évvel. Apró lépésekkel ugyan, de elkezdtünk haladni azon az úton, ami makacs, hibásan berögződött sztereotípiákkal van kikövezve. Nem állítom, hogy tokostól kell a házba rontani és egyből hiper-extra megoldásokkal sokkolni a nagyérdeműt, de a mentás ízesítés az egyik legjobb példa arra, hogy ha türelmesen adagoljuk az újat, az előbb-utóbb elfogadottá válik. Attól persze nem félek, hogy a jövőben majd "ciki" lesz petrezselyemmel ízesíteni ezt a főzeléket, de jó látni, hogy már nem teszünk fanyalgó megjegyzéseket egy-egy furcsának tűnő újításra. A gyömbér itt csak javít a helyzeten, egy kis csilipehely pedig egyenesen más dimenzióba helyezi mindezt. 

Recept 2-3 főre

Hozzávalók

80 dkg zöldborsó (mirelit) kiolvasztva

1 ek vaj

1 ek olaj

1 közepes fej vöröshagyma finomra aprítva

2 gerezd fokhagyma reszelve

3 cm friss gyömbér

4 dl húsleves vagy víz

1 dl kókusztej vagy tejszín

só, bors

késhegynyi szerecsendió

pár  mentalevél

A vöröshagymát vaj és olaj összeolvasztott keverékén üvegesre párolom, finoman sózom. Időnként 1-1 ek levest hozzáadok, hogy a hagyma jól szétfőljön. Hozzáadom a fokhagymát, gyömbért 1-2 percig még kevergetem, majd ráborítom a kiolvadt borsót. Elkeverem a hagymás alappal és felöntöm a húslevessel. Beleteszem a mentaleveleket és fedő alatt 8-10 percig főzöm. Ezután a felét különveszem ( a mentaleveleket mind kihalászom) és összeturmixolom, majd visszaöntöm a fazékban marad alaphoz. Ha használok tejszínt hozzáöntöm és finoman összeforralom. Frissen őrölt borssal, szerecsendióval ízesítem, és ha kell sózom. Ha nem elég édes a borsónk kiskanálnyi cukorral édesíthetem. 

A sütőt 200 fokra előmelegítem. A melleket sózom, borsozom, majd kevés vajon és olajon 3-3 percig serpenyőben mindkét oldalán elősütöm. Tűzálló tálra teszem (ha tűzálló a serpenyő abban hagyom) és 14-15 percig a sütőben sütöm. 

Ezt a főzeléket reggel, délben, este és nagyjából bármikor meg tudnám enni. Sokszor beleeszem magam abba a hibába, hogy az éppen aktuális kedvencet akár kétnaponta is elkészítem, majd hosszú időre lapátra teszem és már-már megfeledkezem róla. Ebben az esetben én még nem tartok itt, de a környezetemben azt veszem észre, hogy kezdenek besokallni tőle. Sajnos kénytelen vagyok engedni a nyomásnak és idő előtt "lejönni" a currys-krumpliról. A napokban azon gondolkodtam, hogy főzelék-hónapot fogok tartani és harminc napon keresztül semmi mást nem veszek magamhoz, csak főzeléket. Jót tesz a testemnek, jót tesz a lelkemnek és a kreativitásomat is kihívás elé állítom, ami a leginkább motivál. Kicsit még hezitálok, de ahogy ismerem magamat, egyszer csak azt veszem majd észre, hogy javában főzelékhabzsolóvá váltam. Hát, ennél rosszabb soha ne történjen velem, és azt is megígérem, hogy a CK nem szerepel majd az ételsorban. És ha mégis, akkor  az az én titkom marad!

Recept

Hozzávalók 

1,2 kg burgonya (másfél centis kockákra vágva)

1 fej vöröshagyma

1 tk vaj

1 ek olíva olaj

1 db babérlevél

6 dl húsleves vagy víz

1 tk só

1 tk currypor

2 dl kókusztej 

fél lime leve

só, bors

friss petrezselyem vagy koriander

friss chili vagy chilipehely

A fasírthoz

20 dkg zabdara vízbe áztatva, kinyomkodva

10 dkg tonhalkonzerv, lecsepegtetve

1 kis fej vöröshagyma finomra aprítva

1 tojás

1 ek aprított petrezselyemzöld

só, bors

A finomra aprított vöröshagymát vaj és olíva olaj keverékén üvegesre párolom, közben finoman sózom. Rászórom a curryport, átforgatom, majd rádobom a kockázott burgonyát, babérlevelet és felöntöm az alaplével vagy levessel. Sózom és fedő alatt a forrástól számítva kb. 12-14 percig főzöm. (Arra vigyázzunk, hogy ne főzzük túl a burgonyát, érdemes egy-egy kockát tesztelni főzés közben. Maradjon harapható.) A kókusztejet és másfél merőkanál főzeléket összepürésítek egy magasfalú mérőedényben, majd visszakeverem az alaphoz. Már nem forralom, csak forralásig melegítem. Lime levével, sóval, borssal, chilivel ízesítem. Tálaláskor friss petrezselyemmel vagy korianderrel ízesítem.

A zabot 10 percre hideg vízbe áztatom, majd alaposan kinyomkodom. Hozzáadom a lecsepegtetett tonhalat, sót, borsot, tojást, finomra aprított vöröshagymát, petrezselyemzöldet majd alaposan összekeverem. Kóstolom és ha kell sózom. 10 percig hűtőben pihentetem. Egy serpenyőt közepesen forróra hevítek és kevés (1 tk) olajon, oldalanként 2-2 perc alatt megsütöm a fasírtokat.  (Kb. 6-7 centi átmérőjű, 1 cm magas korongok) 11-12 darab lesz belőle. Friss limelével csepegtessük meg és a főzelékkel együtt fogyasszuk.