Vannak az életben olyan pillanatok, amikor muszáj nagy levegőt venni és elfogadni a valóságot. Nem megy könnyen, mert van mikor úgy érzi az ember, hogy fizikailag egyszerűen lehetetlen. A szív nem így működik, nem történnek a dolgok csettintésre, varázsszóra. Talán mert nem is akarjuk igazán. Kimondva vagy kimondatlanul, az élet mindenképpen megy tovább. Az elengedés folyamata biztosan egy belénk kódolt genetikai sajátosság, amit anyáink és öreganyáink is éppen úgy kaptak meg örökbe, mint ahogyan mi, a születésünk pillanatában. Sajnos, vagy szerencsére nem egy lerakható úti csomag, amitől az utunk során akkor szabadulunk meg és tesszük le, amikor éppen úgy gondoljuk, hogy eleget cipeltük már. Egy magamfajta főzőembernek jó megoldás lehet, ha erőt vesz magán, beleveti magát a piac forgatagába, mosolygós kofákkal trécsel, majd otthon, a konyha rejtekében mélyen a fazeka mélyére néz és csak főz....Most ez lett belőle.

1 ek vaj

3 ek olíva olaj

1 fej főzőhagyma, finomra aprítva vagy 3 szál újhagyma vékonyra karikázva

2 cm friss gyömbér

80 dkg zsenge tök gyalulva, nálam vékony csíkokra vága, héjastól, magostól

1,5 dl víz

1,5 dl sűrű tejföl, nálam durva házi a Hunyadi téri piacról

1 nagy csokor kapor

1 dundi kovászos uborka, apróra kockázva

só, frissen őrölt bors

Az aprított tököt egy nagyobb tálba tettem és megsóztam negyed tk sóval. 5 percig így hagytam. A vajat és az olajat közepes lángon egy 2-3 literes lábosban összeolvasztottam. Ráborítottam a hagymát, finoman sóztam majd 3-4 perc alatt puhára pároltam. Egy-egy kanál vízzel meglocsoltam, hogy gyorsabban puhuljon. Ráreszeltem a gyömbért és 1 percig így is, folyamatosan kevergetve "pirítottam". Hozzáadtam a tököt (nem nyomkodtam ki) és a vizet, összeforgattam majd fedő alatt 10 percig pároltam. Közben a kaprot (az egész csokorral) fél percig beletettem, majd hideg vízzel lehűtöttem. 10 perc után egy merőkanálnyit alapot kivettem, pürésítettem és ezt a pürét adtam hozzá a kikevert tejfölhöz, majd az egészet beleforgattam az alapba. A forrázott kapor szárát levágtam és ugyan abban a magas falú mérőedényben, mint a tököt két kanál főzelékkel összepürésítettem és ezt is belekevertem a főzelékbe. Lehet egyszerre is pürésíteni, de így sokkal zöldebb lesz maga a kész étel. Sóztam, borsoztam. Tálalásnál megszórtam a kockázott uborkával és bundáskenyeret (elcsaltam egy kanál tejfölt, ezt kevertem össze egy egész tojással és ebben forgattam meg a kenyeret) sütöttem hozzá. Hát elég jó lett! Alig várom, hogy kihűljön, merrt én hidegen szeretem a legjobban.